Mozart: 11. A-dúr zongoraszonáta K.331 (Alla Turca) – ismertető
Mozart 11. A‑dúr zongoraszonáta K.331 (Alla Turca) ismertető — történet, tételek, formavilág és a híres “Alla Turca” részletes elemzése zenészeknek és zenerajongóknak.
A 11. A-dúr zongoraszonáta, K. 331 egy önálló zongoradarab, amelyet Wolfgang Amadeus Mozart szerzett. A művet Bécsben adta ki az Artaria kiadó 1784-ben. Ez a mű a három zongoraszonátából álló csoport második darabja, amelyet Mozart valószínűleg 1783 nyarán, Salzburgban komponált. Ekkor utaztatta feleségét, Constance (Weber) társaságában szülővárosába, hogy bemutassa őt apjának, Leopoldnak. A csoport első darabja a 10. számú C-dúr szonáta, K. 330; a harmadik a 12. számú F-dúr szonáta, K. 332. Mozart ezeket a szonátákat 1–3-ig számozta. Bécsi évei alatt sok időt töltött zongoratanítással, ezért valószínű, hogy ezeket a műveket részben tanítványai számára is írta.
Keletkezés és kiadás
A szonáta készítésének pontos körülményei nem teljesen ismertek, de a korszakra és Mozart élethelyzetére vonatkozó adatok alapján elfogadott, hogy a három szonáta (K. 330–332) 1783 körül keletkezett, és 1784-ben jelent meg Artaria kiadásában Bécsben. A kiadás nyomán a darab hamar elterjedt, és hamarosan a zongorairodalom kedvelt tétele lett.
Forma és tételek
Az A-dúr szonáta különlegessége, hogy eltér a hagyományos szonátaformától: nem tartalmaz szonátaformájú első tételt. A három tétel sorrendje és jellemzői a következők:
- 1. tétel: Egy 6/8-os lantos témára épülő változatok sora (a jelölés több kiadásban Andante grazioso). A témát hat variáció követi; ezek között színpadi és dinamikai kontrasztok, valamint technikai kihívások (díszítések, futamok) váltakoznak. Az utolsó variáció egy 4/4-es ütemre vált át, ami fokozatos feszültséget teremt.
- 2. tétel: Egy A-dúr Menuetto, amelyhez kontrasztot ad egy D-dúr trió (a triónak nevezett középrész). Ez a tétel 3/4-es ütemű, klasszikus minuet-szerkezetű, de Mozart jellegzetes finom líraiságával.
- 3. tétel: A híres "Alla Turca" (Török rondó), amelyet 2/4-es ütemben írt. Ez a rondó a bécsi „török” zene divatos hangzását idézi: a tömör, percusszív basszusakkordok és a rövid, markáns megszólalások a janicsárzenekar dob- és pergőhangzását próbálják visszaadni.
Stílus és hatás
A szonáta jól szemlélteti a klasszikus stílus jellemzőit: világos formák, kontrasztok a dúr és moll hangnemek között, valamint a hangos és halk dinamikai váltások. A harmadik tételben a „török” effektusok — erőteljes akcentusok, szaggatott ritmusok, ismétlődő basszus — a kor bécsi zenei divatját tükrözik, amikor a török zene utánzata népszerű volt Európában. A mű egyszerre mutatja Mozart lírai oldalát (első és második tétel) és játékosságát, teatralitását (rondó).
Előadás és technikai jellemzők
A darab előadása közepes technikai nehézséget jelent: pedagógiai szempontból kifejezetten népszerű, mert fejleszti a díszítések, a kézkoordináció és a dinamikai árnyalatok kezelését. A rondó (Alla Turca) különösen a pontos artikulációt, gyors ujjmozgást és percusszív akcentusokat igényli, míg az első tétel variációi a finom kifejezésre és frázisformálásra helyezik a hangsúlyt. A művet sokan historikusan tájékoztatott előadásban is játszják, ahol a fortepiano és a korabeli előadói gyakorlat más hangsúlyokat és dinamikafokozatokat eredményezhet.
Népszerűség, felhasználás és felvételek
A K. 331 teljes szonáta — különösen az "Alla Turca" tétel — a zongorairodalom egyik legismertebb és legkedveltebb darabja. Gyakran hallható koncerteken, zongoratanulmányok repertoárjában és különböző feldolgozásokban (átiratok, átdolgozások). A mű rövid tételrészletei sokszor előadói etűdként vagy encore-ként is szolgálnak. Számos jelentős zongoraművész készített emlékezetes felvételt a műről, és a különböző interpretációk jól mutatják, hogyan változik a tempó, dinamika és artikuláció ízlések szerint.
Általános előadási idő: a teljes szonáta jellemzően 15–20 percet vesz igénybe, az értelmezéstől és a da capo/ismétlések megtartásától függően.
A K. 331-es szonáta egyszerre szolgál könnyed szórakoztatással és zenei tanulással — ezért maradt évszázadokon át a zongora-irodalom egyik kedvelt és gyakran előadott darabja.
Mozart, 1782 körül
Kérdések és válaszok
K: Mi a 11. A-dúr zongoraszonáta, K. 331?
V: A 11. A-dúr zongoraszonáta, K. 331 egy zongorára írt zenemű, amelyet Wolfgang Amadeus Mozart komponált, és 1784-ben adta ki Bécsben, Ausztriában az Artaria kiadó.
K: Mikor íródott?
V: Mozart valószínűleg 1783 nyarán írta a szonátát, amikor feleségét, Constance-t (Weber) elhozta szülővárosába, hogy bemutassa őt apjának, Leopoldnak.
K: Melyik a másik két darab, amely ezt a három zongoraszonátából álló csoportot alkotja?
V: A csoport első szonátája a 10. C-dúr szonáta, K. 330, a harmadik pedig a 12. F-dúr szonáta, K. 332, amelyeket maga Mozart számozott 1-3-ig.
K: Valószínűleg kinek íródott ez a darab?
V: Valószínű, hogy ezek a szonáták Mozart tanítványai számára íródtak, mivel abban az időszakban Bécsben töltött korai évei alatt sok időt töltött tanítással.
K: Miben különbözik ez a darab Mozart más műveitől?
V: Ez az A-dúr szonáta egyedülálló Mozart zongoraszonátái között, mivel nem tartalmaz szonátaformájú tételt, hanem egy lantos témából áll, amelyet hat variáció és egy kontrasztos részből álló Menuetto (úgynevezett Trió) követ.
K: Milyen típusú zene hallható ebben a műben?
V: Ez a darab a bécsi török zene elemeit tartalmazza, amelyek a híres "Alla Turca" (Török menet vagy török rondó) tételben hallhatók, amely a török janicsárzenekar dobpergésére emlékeztető, hengerelt basszus akkordokat tartalmaz, valamint a kompozíció során váltakozik a dúr és moll hangnemek, valamint a hangos és halk dinamika - mindezek a korszak klasszikus stílusú zenéjének jellegzetes vonásai.
K: Népszerű ez a darab manapság az amatőr előadók körében?
V: Igen, ez a darab az idők során igen népszerűvé vált az amatőr előadók körében, egyedi felépítése és a benne található érdekes zenei elemek miatt.
Keres