Piedmont-i blues — az amerikai keleti parti, ragtime alapú gitárstílus

Fedezd fel a Piedmont-i blues-t: ragtime alapú, keleti parti akusztikus gitárstílus Blind Blake-től Elizabeth Cottenig — gazdag történet, fülbemászó ritmusok.

A piedmont-i blues (más néven East Coast Blues) az USA keleti partvidékéről származó blueszenei stílus. Az elnevezés a Piedmontról, a Virginia állambeli Richmond és a Georgia állambeli Atlanta közötti dombos tengerparti területről származik, de a stílust Marylandben, Delaware-ben, Nyugat-Virginiában, Pennsylvaniában és Floridában is játsszák.

Jellemzők

A piedmont-i blues legfőbb ismertetőjele a ragtime-hoz hasonló, szinkopált ritmika és az úgynevezett "alternáló basszus" technika, amikor a hüvelykujj folyamatos, szabályos basszust játszik, míg a mutató- és középsőujj a dallamot és szinkópa hangsúlyokat adja. A hangzás általában világos, ragtime-os, táncolható, gyakran tréfás vagy narratív dalszövegekkel. Tipikusan akusztikus (vezetőleg gitár) megszólalású, de kisebb együttessel — harmonika, hegedű, billentyűs vagy később dob és basszusgitár — is előfordult.

Történet és földrajzi elterjedés

A stílus kialakulása a 19–20. század fordulójára tehető: a ragtime, a country vonószenék, a vándorló show-k (medicine shows), a korai népszerűzene és az afroamerikai folk-hagyományok kereszteződéséből született. A keleti parti városok piacai, színházai és utcai zenélése lehetővé tették, hogy a fehér és fekete zenészek egymás hatását felvegyék, ezért a Piedmont-blues keveri a vidéki és városi elemeket. A műfaj virágkora az 1920-as és 1930-as évek volt; a második világháború előtti évtizedekben különösen népszerű volt a déli afroamerikai közösségekben.

Játékstílus és technika

A piedmont-i gitárstílus lényege a polifónia: a basszusvonal és a dallam egyidejű megszólaltatása. A tipikus technikák:

• Alternáló hüvelykujj: stabil, menetelő basszussorok (néha "boom-chick" jellegűek).
• Szinkópált jobb kéz: a dallam és díszítések szinkópába helyezése, ragtime-os hangsúlyok.
• Ujjpicking: pengető helyett ujjak használata (mutató-, közép- és sokszor gyűrűsujj), finom dinamikával.
• Open és standard hangolások: mindkettő előfordul, a dallam és kíséret igénye szerint.

Ellentétben a Delta-bluesszal, a piedmont-i stílus ritkábban használ slide-ot, és általában világosabb, táncosabb ritmust alkalmaz. A harmonika (pl. Sonny Terry) és a hegedű is gyakran kísérte a gitárt, különösen duókban és kisebb formációkban.

Jelentősebb előadók és felvételek

A 20. század első felében több előadó tette népszerűvé a stílust, köztük: Blind Boy Fuller, Blind Blake, Blind Willie McTell, Rev. Gary Davis és Sonny Terry. Néhány fontos felvétel és dallam:

• Blind Blake — híres virtuóz fingerpickingje nagy hatással volt a stílusra.
• Blind Willie McTell — többek között a "Statesboro Blues" ismert előadója (ez a szám később más stílusokban is népszerű lett).
• Rev. Gary Davis — gospel és blues elemeket ötvöző, technikailag kifinomult játék.
• Sonny Terry — harmonikás, aki gyakran dolgozott együtt gitárosokkal (pl. Brownie McGhee), jellegzetes vokális stílusa és hatásos harmonikajátéka fontos része volt a keleti parti hangzásnak.
• A nők közül kiemelkednek Etta Baker és Elizabeth Cotten; Cotten "Freight Train" című dala máig az egyik legismertebb piedmont-i dallam.

Változások, hanyatlás és revival

A második világháború után a migráció, az elektromos hangszerek elterjedése és a változó zenei ízlés miatt a piedmont-i akusztikus forma visszaszorult. Az 1950–60-as években a folk- és blues-revival újra felfedezte a stílust: fesztiválokon, lemezfelvételeken és oktatásban újból népszerű lett. Azóta is élő hagyomány: fesztiválok, tanulóközösségek és újabb előadók ápolják és fejlesztik tovább a piedmont-i technikát.

Hatás és örökség

A piedmont-i blues nagy hatással volt a későbbi akusztikus gitárjátékra, a folk, a blues és a korai rockgitár-stílusokra. A polifonikus fingerpicking és a ragtime-os ritmikák megtalálhatók számos modern fingerstyle-gitáros repertoárjában. A stílus azért is fontos, mert bemutatja, hogyan keveredtek a fekete és fehér zenei tradíciók az Amerikai keleti partvidékén, és hogyan alakult belőlük egy sajátos, technikailag gazdag, dallamos bluesforma.

További hallgatásra ajánlott: Blind Blake, Blind Boy Fuller, Blind Willie McTell, Rev. Gary Davis, Sonny Terry, Etta Baker és Elizabeth Cotten felvételei — ezek a felvételek jól illusztrálják a piedmont-i blues hangzását és játékstílusát.

Kérdések és válaszok

Q: Mi az a piedmont-i blues?

K: Honnan származik a "Piedmont" elnevezés?

K: Melyek a Piedmont bluesban használt fő hangszerek?

K: Miben különbözik a piedmont-i stílus a delta bluestól?

K: Milyen hatások segítették a piedmont-i blues stílus kialakulását?

K: Kik voltak azok a 20. század eleji népszerű művészek, akik segítettek a Piedmont blues népszerűsítésében?

K: Voltak nők is a piedmont-i bluesban?

Keresés betűvel