Philoktétész — a sebesült trójai mitológiai hős és Herkules íjának örököse
Philoktétész: a sebesült akháj hős, aki Herkules íját örökölte — gyógyulás, árulás és Trója sorsa egy izgalmas mitológiai történetben.
Philoktétész (görögül Philoctetes) az ókori görög mitológia sebesült, magára hagyott hőse, akit hagyományosan az akhájok közé soroltak. Apja több forrás szerint Poeas volt; Philoktétészt kitűnő íjászként és bátor harcosként ábrázolják, aki megkapta Héraklész (Herkules) íját és nyilait — a legendák szerint ezek a nyilak a lernai hidra mérgező vérébe mártva voltak, ezért különösen pusztító hatásúak.
Eredet, sebesülés és elhagyás
Philoktétészt úgy tartották számon, hogy az akhájok egyik hajójával Trója felé tartva Lemnosz szigetén megmarta egy mérges kígyó. A harapás nyílt sebét állandó fájdalom és bűz kísérte, ezért a többiek — a források szerint vagy egyhangú döntéssel, vagy egyszerűen azért, mert nem bírták elviselni a szagot és a nyavalyát — magára hagyták a szigeten. Homérosz említi az Iliászban Philoktétészt mint sebesült és elhagyott harcost; más költők és mitográfusok pedig részletezik, hogy Lemnosz lakói vagy a helyi közösség gondoskodtak róla, amíg meg nem gyógyult (vagy nem halt meg ott).
A jóslat és a visszahívás
A trójai háború tízedik évében az akhájok jóslatot kaptak, miszerint Trója csak akkor fog elesni, ha visszaszerzik Héraklész íját. Mivel ezt az íjat Philoktétésznél tudták, a görög vezetők küldetést szerveztek visszahozatalára. A mitológiai beszámolók több változatot is ismernek: a legismertebb elbeszélés szerint Odüsszeusz és Neoptolemosz (Achilles fia, akit gyakran Pyrrhosnak is neveznek) mentek hozzá meggyőzni őt a harc folytatásáról. A legismertebb drámai feldolgozás Sophoklész tragédiája, ahol Neoptolemosz erkölcsi dilemmája és a becsület kérdése áll a középpontban; Odüsszeusz különböző ravaszságokkal próbálja elérni a célt.
Gyógyítás, harc és következmények
Amikor Philoktétészt visszavitték a táborba, az Aszklépiosz fiaiként emlegetett orvosok, Machaon és Podaleiriosz látták el és gyógyították meg a lábát. A gyógyítás után Philoktétész ismét harcba vonult: a források szerint már az első csatában a mérgezett nyilaival halálosan megsebesítette Páriszt, s ez hozzájárult Trója végső bukásához. A későbbi hagyományok szerint Philoktétész a háború után gazdag ajándékokat kapott és tisztségeket, egyes változatok szerint új birtokot is nyert; más verziókban viszont további vándorlás vagy későbbi tragikus sors szerepel.
Irodalmi feldolgozások és kulturális hatás
Philoktétész alakja a klasszikus irodalomban és a drámairodalomban különösen fontos témává vált: a fájdalom, a magány, az erkölcsi döntés és a közösséghez való visszatérés kérdéseit boncolgatják vele kapcsolatban. Legismertebb feldolgozásai közé tartozik Sophoklész Philoctetes című tragédiája; Euripidész is írt Philoktétészről szóló művet, és számos későbbi szerző, költő és képzőművész merített belőle. A történet modern interpretációi gyakran a háború és a poszttraumás sérülések, valamint az erkölcsi felelősség kérdéseit hozzák be a mitológiai alaphelyzetbe.
Változatos források és eltérések
A Philoktétész-mítosz több forrásból és változatból áll össze: Homérosz, drámaírók (Sophoklész, Euripidész), későbbi mitográfusok és helyi hagyományok mind eltérően részletezik az eseményeket (például hogy egyedül vagy helyiek segítségével élte túl Lemnoszban, pontosan ki és hogyan adta át neki Héraklész íját, illetve Philoktétész későbbi sorsát). Emiatt a történet több, egymás mellett élő verzióból tevődik össze, melyek különböző hangsúlyokkal vizsgálják hűség, árulás, szenvedés és megváltás témáit.
Keres