Az NML Cygni vagy V1489 Cygni egy vörös hiperóriás csillag. Ez az egyik legnagyobb jelenleg ismert csillag. A Nap sugarának körülbelül 1640-szerese. A rendkívül fényes szuperóriás csillagok közé tartozik. Gerry Neugebauer, D.M. Martz és Robert Leighton fedezte fel 1965-ben. Az "NML" név a három felfedező nevéből származik.

Alapvető jellemzők

Az NML Cygni spektrális osztálya erősen vörös, tipikusan M típusú szuperóriás/hyperóriás spektrumként írható le, és a felszíni hőmérséklet viszonylag alacsony (nagyjából 3000 K körül). A nagy sugárból adódóan a csillag rendkívül fényes: fényessége a Napénak nagyságrendileg néhány 105‑szöröse. A méretre vonatkozó becslések észlelési módszertől függően eltérnek, de a megadott kb. 1640 R☉ sugár nagyságrendileg 7,6 AU‑nak felel meg, vagyis ha a Nap helyére tennénk, beljebb nyúlkálna a Jupiter pályáján túl, és a Szaturnusz pályája felé közelítene.

Távolság és hely

Az NML Cygni távolsága a Földtől körülbelül 5300 fényév. Ezt a csillagot por veszi körül. Egy bab alakú aszimmetrikus köd van rajta, H2O gőzzel. Ez egy félkör alakú változócsillag, amelynek periódusa körülbelül 940 nap. Pontosabb parallax‑mérések alapján az NML Cygni a Cygnus OB2 asszociáció közelében, az annak részét képező régióval egyezően nagyjából 1,6–1,8 kpc távolságban található (a korábbi adatokban megjelenő 1,74 ± 0,2 kpc érték ennek felel meg).

Környezete, kémiai összetétele és megfigyelések

Az NML Cyg egy masszív, oxigénben gazdag csillag. Olyan molekulák is jelen vannak benne, mint a H 2O, SiO, CO, HCN, CS, SO, SO2 és H2S. A körülötte lévő por- és molekulaburok miatt az objektum erősen fénylik infravörös tartományban, és rádió‑tartományban erős maser‑emisszió (különösen H2O, SiO és OH maserek) figyelhető meg. A maserzóna és a porfelhő aszimmetriája, valamint az interferometrikus és VLBI‑mérések lehetővé tették a közvetlen kinematikai és geometriai vizsgálatot; ezek alapján a környezet nem gömbszimmetrikus, inkább komplex, részlegesen bipolarizált vagy egyoldalú kiáramlást mutat.

Tömegveszteség és porburok

Az NML Cygni két sűrű por- és molekulaburokkal rendelkezik. A csillag az egyik legnagyobb tömegveszteséggel rendelkezik, évente mintegy 2 × 10-4 M☉ tömegű. Ezek a porburok a nagy tömegkibocsátási sebesség miatt alakulnak ki: a külső rétegek lehűlnek, por képződik, amelyre a sugárnyomás hat, és így anyag távozik a csillagból. Emellett a csillag pulzációi, konvektív mozgásai és valószínűleg mágneses hatások is hozzájárulnak a tömezkidobáshoz. A nagy tömegveszteség következtében sűrű, molekuláris és poros héjak alakultak ki, amelyek erősen befolyásolják a csillag megfigyelt spektrumát és fényességét.

Csillagközi környezet és kapcsolódás a Cygnus OB2-höz

Az NML Cygni a Cygnus OB2 asszociáció része, amely 1,74 ± 0,2 kpc távolságra van. Ez az egyik legközelebbi tömeges csillagcsoport a Naphoz. Ebben a csoportban található néhány a legmasszívabb és legfényesebb ismert csillag, köztük a feltételezett fényes kék változó Cyg OB2 #12. Az OB‑csillagok erős UV‑sugárzása befolyásolhatja a NML Cyg körüli por és gáz szerkezetét, és hozzájárulhat a környezet egyes aszimmetriáihoz.

Fejlődési irány és várható vég

Az NML Cygni egy nagyon nagy tömegű csillag késői fejlődési szakaszában van. Ilyen csillagok végső sorsa tipikusan a magfúzió végén bekövetkező gravitációs összeomlás és az azt követő magfizikai esemény, azaz core‑collapse típusú szupernóva, esetleg sztrangulált vagy módosult változat. A pontos végkimenetel (például hogy lesz‑e látható klasszikus szupernóva vagy egy más formájú összeomlás) a jelenleginek megfelelő tömegtartalékoktól és a tovább folytatódó tömegvesztéstől függ.

Megfigyelések és kutatási jelentőség

  • Az NML Cygni fontos célpont a csillagfejlődés, a tömegveszteség és a porképződés tanulmányozásában, különösen a nagyon nagy tömegű csillagok késői evolúciós fázisaiban.
  • A rádió‑ és infravörös megfigyelések (maserek, interferometria, spektrális elemzések) részletezik a környezeti kémiai összetételt, a kiáramlás sebességét és a porburok geometriáját.
  • Az objektum közelsége és fényessége miatt a modellalkotás és a teleszkópos megfigyelések jó laboratóriumot biztosítanak a hiperóriások fizikájának jobb megértéséhez.

Összességében az NML Cygni egy különösen érdekes és komplex vörös hiperóriás: nagyságrendileg hatalmas mérete, erős tömegvesztesége, gazdag molekuláris és porszerkezete, valamint a Cygnus OB2 környezethez való kapcsolódása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy fontos célpont maradjon a csillagászati kutatásokban.