Az Idioma de Signos Nicaragüense, azaz a nicaraguai jelnyelv egy jelnyelv, amelyet siket iskolások találtak ki spontán módon Nicaraguában az 1970-es és 1980-as években. A nyelv akkor alakult ki, amikor a nicaraguai sandinista kormány az 1970-es években létrehozta az első (elemi) iskolát a siketek számára. A nyelv különösen érdekes a nyelvészek számára, mivel lehetővé teszi számukra, hogy tanulmányozzák, hogyan fejlődnek a nyelvek.

Az 1970-es években a nicaraguai siketek ritkán találkoztak. Elszigetelten éltek, és egyszerű gesztusokkal kommunikáltak barátaikkal és családtagjaikkal. 1977-ben Managua egyik külvárosában speciális program indult a siketek számára. Eleinte ötven gyermek vett részt benne. Amikor a sandinisták hatalomra kerültek, a tanulók száma százra emelkedett. 1980-ban Managua egy másik városrészében szakiskolát nyitottak a siketek számára. 1983-ban mindkét iskolának együttesen mintegy 400 tanulója volt.

A tanítás középpontjában a szájról olvasás és a kézi ábécé használata állt. Ez többnyire sikertelen volt, mert a legtöbb tanulónak gondot okozott a szavak ilyen módon történő betűzése. A gyerekek el voltak vágva a tanáraiktól, és a rekreációs szüneteket, valamint az együtt töltött szabadidőt használták arra, hogy olyan rendszert hozzanak létre, amely lehetővé tette számukra az egymással való kommunikációt. Az otthon használt gesztusokat és jeleket használták a pidgin nyelv létrehozásához. Később a pidginből kreol nyelv lett. Az első lépcsőfokot, vagyis a pidgint ma Lenguaje de Signos Nicaragüense (LSN) néven emlegetik. Azok a tanulók, akik még a kreol nyelv létrehozása előtt elhagyták az iskolát, továbbra is a pidgin nyelvet használják.

Az iskola személyzete nem vette észre, hogy a szemük előtt fejlődik egy nyelv. Csak néhány mimikát láttak, és azt, hogy nem tanulnak spanyolul. Mivel nem tudták, hogy mit beszélnek a tanulók, segítséget kértek. 1986-ban Judi Kegl, az amerikai jelnyelv szakértőjét kérték fel segítségül. Amikor elemezte a nyelvet, megállapította, hogy a pidgin NSL-t a fiatalabb tanulók bonyolultabbá tették - most már rögzített nyelvtant tartalmazott, és az igék elrendezését. Ma ezt a kibővített formát ISN néven ismerik.

Kialakulás folyamata és társadalmi háttér

A nicaraguai jelnyelv kialakulása jól dokumentált példája annak, hogy miként adódik össze egyszerű, otthoni gesztusokból közösségi nyelv, ha eléggé sok gyermek kerül rendszeres, napi interakcióba egymással. A folyamatot a következő lépésekben szokás leírni:

  • Homesign: az egyéni, családi környezetben kialakuló, korlátozott jelrendszerek.
  • Pidgin (LSN): az iskolai környezetben a különböző homesignok találkozásából létrejövő, kezdetben rugalmas, egyszerű rendszerek.
  • Creolizáció/nyelvszerűsödés (ISN): a fiatalabb, iskolai közösségben nevelkedő gyermekek generációi átalakították és rendszerezték a jeleket, így kialakult egy grammatikailag szervezett jelnyelv.

Nyelvtani és szemantikai jellemzők

A nicaraguai jelnyelv kutatása rávilágított több olyan jellegzetességre, amelyek különösen fontosak a nyelvészet számára. Ezek közül néhány:

  • Térhasználat és igemorfológia: a jelnyelvekhez hasonlóan az ISN is használja a teret alany- és tárgyviszonyok, valamint a cselekvés irányának jelölésére; ez a grammatikai szerveződés korai kialakulását mutatja.
  • Szórend és mondatszerkezet: a korai pidginben változatosabb volt a szórend, míg az ISN már konzisztensebb, szabályozottabb sorrendeket és összetett mondatokat mutat.
  • Osztályozók és ikonikus jelek: a tárgyak alakját, mozgását és elhelyezkedését kifejező speciális jelek (klasszifikátorok) megjelenése és elterjedése.
  • Arckifejezések és testmozgás: a mimika és a törzsmozgás grammatikai funkciót kap (például kérdések, mód, aspektus kifejezése).

Nyelvészeti jelentőség

A nicaraguai jelnyelv rendkívül fontos esettanulmány a nyelv eredetének és az emberi nyelvválasztásnak a vizsgálatában. Főbb hozzájárulások:

  • Valósidejű nyelvértés: ritka lehetőség arra, hogy egy új nyelv kialakulását és grammatikai szerveződését dokumentálják több generáción keresztül.
  • Nyelvelsajátítás és kritikus periódus: a kutatások azt mutatják, hogy a jelen lévő fiatalabb gyermekek képesek komplexebb grammatikát létrehozni; ez fontos adatokat szolgáltat a korai nyelvi környezet és a nyelvi képességek kapcsolatáról.
  • Elméleti következmények: az ISN esete hozzájárult a nyelvszületésről és az univerzális nyelvtanról folytatott vitákhoz, mivel megmutatta, mennyire gyorsan képesek a gyermekek strukturált nyelvet létrehozni közösségi interakcióban.

Kutatások és tudományos munka

Több kutató foglalkozott a nicaraguai jelnyelvvel és annak kialakulásával; a legismertebbek között vannak Judi Kegl, Ann Senghas, Elissa Newport és Marie Coppola, akik longitudinális felvételeken és elemzéseken keresztül dokumentálták a nyelv fejlődését. A kutatási módszerek közé tartozik a videófelvételek gyűjtése, interakciók elemzése, valamint összehasonlító vizsgálatok más homesign- és jelnyelvi rendszerekkel.

Mai helyzet és jövő

Az ISN ma is élő nyelv: elsősorban Managua és környékének siket közösségeiben használják. Kutatások továbbra is vizsgálják a nyelv továbbfejlődését, az új generációk nyelvhasználatát, illetve azt, hogy a formális oktatás és a közösségi hálózatok hogyan formálják a nyelvet. Az ISN vizsgálata továbbra is fontos forrás a nyelvészet, a kognitív tudomány és a pedagógia számára.

Összefoglalva: a nicaraguai jelnyelv egyedülálló „természetes kísérlet” arra, hogyan alakul át egyszerű, szétaprózott jelek rendszere strukturált, grammatikailag gazdag nyelvvé, és milyen szerepet játszanak a gyermekek és a szociális környezetek ebben a folyamatban.