Nicaraguai jelnyelv
Az Idioma de Signos Nicaragüense, azaz a nicaraguai jelnyelv egy jelnyelv, amelyet siket iskolások találtak ki spontán módon Nicaraguában az 1970-es és 1980-as években. A nyelv akkor alakult ki, amikor a nicaraguai sandinista kormány az 1970-es években létrehozta az első (elemi) iskolát a siketek számára. A nyelv különösen érdekes a nyelvészek számára, mivel lehetővé teszi számukra, hogy tanulmányozzák, hogyan fejlődnek a nyelvek.
Az 1970-es években a nicaraguai siketek ritkán találkoztak. Elszigetelten éltek, és egyszerű gesztusokkal kommunikáltak barátaikkal és családtagjaikkal. 1977-ben Managua egyik külvárosában speciális program indult a siketek számára. Eleinte ötven gyermek vett részt benne. Amikor a sandinisták hatalomra kerültek, a tanulók száma százra emelkedett. 1980-ban Managua egy másik városrészében szakiskolát nyitottak a siketek számára. 1983-ban mindkét iskolának együttesen mintegy 400 tanulója volt.
A tanítás középpontjában a szájról olvasás és a kézi ábécé használata állt. Ez többnyire sikertelen volt, mert a legtöbb tanulónak gondot okozott a szavak ilyen módon történő betűzése. A gyerekek el voltak vágva a tanáraiktól, és a rekreációs szüneteket, valamint az együtt töltött szabadidőt használták arra, hogy olyan rendszert hozzanak létre, amely lehetővé tette számukra az egymással való kommunikációt. Az otthon használt gesztusokat és jeleket használták a pidgin nyelv létrehozásához. Később a pidginből kreol nyelv lett. Az első lépcsőfokot, vagyis a pidgint ma Lenguaje de Signos Nicaragüense (LSN) néven emlegetik. Azok a tanulók, akik még a kreol nyelv létrehozása előtt elhagyták az iskolát, továbbra is a pidgin nyelvet használják.
Az iskola személyzete nem vette észre, hogy a szemük előtt fejlődik egy nyelv. Csak néhány mimikát láttak, és azt, hogy nem tanulnak spanyolul. Mivel nem tudták, hogy mit beszélnek a tanulók, segítséget kértek. 1986-ban Judi Kegl, az amerikai jelnyelv szakértőjét kérték fel segítségül. Amikor elemezte a nyelvet, megállapította, hogy a pidgin NSL-t a fiatalabb tanulók bonyolultabbá tették - most már rögzített nyelvtant tartalmazott, és az igék elrendezését. Ma ezt a kibővített formát ISN néven ismerik.
Kérdések és válaszok
K: Mi a nicaraguai jelnyelv?
V: A nicaraguai jelnyelv (ISN) egy jelnyelv, amelyet siket iskolások találtak ki spontán módon Nicaraguában az 1970-es és 1980-as években.
K: Hogyan fejlődött ki?
V: A nyelv akkor alakult ki, amikor a nicaraguai sandinista kormány az 1970-es években létrehozta az első általános iskolát a siketek számára. Eleinte ötven gyerek vett részt benne, de amikor a sandinisták hatalomra kerültek, a tanulók száma százra emelkedett. 1983-ban mindkét iskolának együttesen mintegy 400 tanulója volt. A tanítás középpontjában a szájról olvasás és a kézi ábécé használata állt, ami többnyire sikertelen volt, mivel a legtöbb tanulónak gondot okozott a szavak ilyen módon történő betűzése. Ez ahhoz vezetett, hogy saját rendszert alkottak az otthon használt gesztusok és jelek segítségével, amely végül pidgin, majd kreol nyelvvé fejlődött.
K: Ki kért segítséget az ISN megértéséhez?
V: 1986-ban Judi Kegl, az amerikai jelnyelv szakértőjét kérték fel, hogy segítsen megérteni az ISN-t, mivel az iskola dolgozói hiányolták, hogy egy nyelv fejlődik a szemük előtt, és csak néhány mimikát és a spanyol nyelv tanulásának kudarcát látták.
K: Mi az LSN?
V: A Lenguaje de Signos Nicaragüense (LSN) az úgynevezett első lépcsőfok vagy pidgin formája az ISN-nek, mielőtt a fiatalabb tanulók nyelvtani és igeelrendezéssel bonyolultabbá válna. Azok a tanulók, akik még a kreol nyelv létrehozása előtt hagyták el az iskolát, ma is ezt a pidgin formát használják.
K: Mikor kezdődött Nicaraguában a siketek számára létrehozott speciális program?
V: A siketek speciális programja 1977-ben indult Managua egyik külvárosában, kezdetben ötven gyermek részvételével.
K: Mikor nyitotta meg Nicaragua a siketek szakiskoláját?
V: 1980-ban nyílt meg a siketek szakiskolája Managua egy másik városrészében.
