Athanáziusi hitvallás (hagyományosan Quicumque vult néven ismert — lefordítva: Aki akarja..., a nyilatkozat első két szava latinul) egy korai keresztény hitvallás, amely részletesen fogalmazza meg a Szentháromság és a Krisztus istenségének doktrínáját. A források szerint a hitvallást a 6. század óta használták elsősorban a nyugati egyházban; a középkor folyamán széles körben ismertté vált, bár a mai liturgikus gyakorlatban ritkábban fordul elő, mivel a Nikaiai Hitvallás és más formulák jórészt átvették szerepét.
Eredet és szerzőség
Kora középkori forrásokban hosszú ideig úgy tartották, hogy a hitvallást Szent Athanáz (Athanasius) írta, innen a név is. Ez a nézet azonban a modern kutatás többsége szerint téves. Ennek főbb indokai:
- Az eredeti szöveg latinul maradt ránk, míg Athanasius főként görögül szerzett hírnevet és alkotott.
- Sem Athanasius maga, sem kortársai nem említik ezt a művet.
- A hitvallás olyan teológiai és vallásszociológiai problémákról beszél, amelyek Athanasius halála után váltak jelentőssé vagy hangsúlyossá.
A legtöbb kutató ma úgy véli, hogy a szöveg a késő 5. vagy korai 6. század környékén keletkezett, valószínűleg Galliából (dél-galliai, Lérins-hez köthető környezetből). J. N. D. Kelly szerint nem valószínű, hogy Lérins-i Szent Vince volt a szerző, de a hitvallás stílusa és teológiai háttere összhangban áll a déli galliai Lérins-közösség gondolkodásával; az arles-i Caesarius-t is felvetették lehetséges szerzőként.
Szöveg, szerkezet és fő tételek
A hitvallás latin incipite (a nyitószavak): Quicumque vult salvus esse, ante omnia opus est, ut teneat catholicam fidem. Magyarul: Aki akarja, hogy üdvözüljön, mindenekelőtt szükséges, hogy a katolikus hitet megtartsa. Ez a bevezetés rögtön hangsúlyozza, hogy az üdvösség feltétele a helyes (katolikus) hit elfogadása.
A dokumentum részletesen tárgyalja:
- a Szentháromság belső viszonyát és személyeinek egységét;
- Jézus Krisztus istenségét és emberi természetének valóságát;
- a Trinitas-tagadás (például arianizmus) elleni érveket;
- a hit megőrzésének és tanításának szükségességét az egyházban.
A szöveg emellett tartalmazza a vitatott filioque formulát is (azaz a Szentlélek Atyától és a Fiútól való származásának nyugati megfogalmazását), ami a keleti és nyugati teológiai hagyományok közti későbbi konfliktusokra is előrevetíti a problémákat.
Nyelv, kéziratok és forgalom
A hitvallás legrégebbi fennmaradt kéziratai a 8. század végéről valók. Latin eredete miatt elsősorban a nyugati egyházban terjedt el, és innen vált ismertté a középkori teológiai irodalomban. A görög ortodox hagyomány nem fogadta el általános tekintélyű nyilatkozatként.
Történeti szerep és hatás
A hitvallás a korai középkorban fontos szerepet játszott a trinitárius és christológiai tanítások megerősítésében Nyugat-Európában. Később Luther Márton szerint a keresztény hagyományban három jelentős hitvallás létezik: a Nikaiai hitvallás, a Te Deum és az Athanáziusi hitvallás; ez a megítélés hangsúlyozta a Quicumque oltalmazó szerepét a reformáció korában is.
A középkorban sok helyen iskolai és kateketikai célokra használták; szigorú, pontos dogmatikai megfogalmazásai miatt gyakran volt referencia a hittanításban. A modern ökuméniai párbeszédben a hitvallás részletei (például a filioque) vitatottak maradtak, és az ortodox kereszténység nem tekinti az Athanáziusi hitvallást ugyanolyan kötelezőnek, mint a Nikaiai–Konstantinápolyi hitvallást.
Jelentése ma
Ma az Athanáziusi hitvallás elsősorban történeti és dogmatikai forrásként fontos: világosan tükrözi a korai nyugati teológiai küzdelmeket a Szentháromság és a Krisztus természetének megértéséért. Bár liturgikus használata visszaszorult, tanulságos példája annak, hogyan formálódott a keresztény ortodoxia a késő antikvitás és a korai középkor nyugati területein.
Összefoglalva: a Quicumque vult (Athanáziusi) hitvallás a nyugati egyházi hagyomány fontos, részletes trinitárius és christológiai formulája. Szerzősége vitatott, feltehetően késő antik vagy korai középkori nyugati (galliai) eredetű, és a teológiai pontosság igényével járult hozzá a keresztény dogmatika kialakulásához.
