Quicumque vult — az Athanáziusi hitvallás eredete és jelentése
Quicumque vult — Az Athanáziusi hitvallás eredete és jelentése: történeti háttér, szerzői vita és teológiai magyarázat a szentháromság és a filioque kérdésében.
Athanáziusi hitvallás (hagyományosan Quicumque vult néven ismert — lefordítva: Aki akarja..., a nyilatkozat első két szava latinul) egy korai keresztény hitvallás, amely részletesen fogalmazza meg a Szentháromság és a Krisztus istenségének doktrínáját. A források szerint a hitvallást a 6. század óta használták elsősorban a nyugati egyházban; a középkor folyamán széles körben ismertté vált, bár a mai liturgikus gyakorlatban ritkábban fordul elő, mivel a Nikaiai Hitvallás és más formulák jórészt átvették szerepét.
Eredet és szerzőség
Kora középkori forrásokban hosszú ideig úgy tartották, hogy a hitvallást Szent Athanáz (Athanasius) írta, innen a név is. Ez a nézet azonban a modern kutatás többsége szerint téves. Ennek főbb indokai:
- Az eredeti szöveg latinul maradt ránk, míg Athanasius főként görögül szerzett hírnevet és alkotott.
- Sem Athanasius maga, sem kortársai nem említik ezt a művet.
- A hitvallás olyan teológiai és vallásszociológiai problémákról beszél, amelyek Athanasius halála után váltak jelentőssé vagy hangsúlyossá.
A legtöbb kutató ma úgy véli, hogy a szöveg a késő 5. vagy korai 6. század környékén keletkezett, valószínűleg Galliából (dél-galliai, Lérins-hez köthető környezetből). J. N. D. Kelly szerint nem valószínű, hogy Lérins-i Szent Vince volt a szerző, de a hitvallás stílusa és teológiai háttere összhangban áll a déli galliai Lérins-közösség gondolkodásával; az arles-i Caesarius-t is felvetették lehetséges szerzőként.
Szöveg, szerkezet és fő tételek
A hitvallás latin incipite (a nyitószavak): Quicumque vult salvus esse, ante omnia opus est, ut teneat catholicam fidem. Magyarul: Aki akarja, hogy üdvözüljön, mindenekelőtt szükséges, hogy a katolikus hitet megtartsa. Ez a bevezetés rögtön hangsúlyozza, hogy az üdvösség feltétele a helyes (katolikus) hit elfogadása.
A dokumentum részletesen tárgyalja:
- a Szentháromság belső viszonyát és személyeinek egységét;
- Jézus Krisztus istenségét és emberi természetének valóságát;
- a Trinitas-tagadás (például arianizmus) elleni érveket;
- a hit megőrzésének és tanításának szükségességét az egyházban.
A szöveg emellett tartalmazza a vitatott filioque formulát is (azaz a Szentlélek Atyától és a Fiútól való származásának nyugati megfogalmazását), ami a keleti és nyugati teológiai hagyományok közti későbbi konfliktusokra is előrevetíti a problémákat.
Nyelv, kéziratok és forgalom
A hitvallás legrégebbi fennmaradt kéziratai a 8. század végéről valók. Latin eredete miatt elsősorban a nyugati egyházban terjedt el, és innen vált ismertté a középkori teológiai irodalomban. A görög ortodox hagyomány nem fogadta el általános tekintélyű nyilatkozatként.
Történeti szerep és hatás
A hitvallás a korai középkorban fontos szerepet játszott a trinitárius és christológiai tanítások megerősítésében Nyugat-Európában. Később Luther Márton szerint a keresztény hagyományban három jelentős hitvallás létezik: a Nikaiai hitvallás, a Te Deum és az Athanáziusi hitvallás; ez a megítélés hangsúlyozta a Quicumque oltalmazó szerepét a reformáció korában is.
A középkorban sok helyen iskolai és kateketikai célokra használták; szigorú, pontos dogmatikai megfogalmazásai miatt gyakran volt referencia a hittanításban. A modern ökuméniai párbeszédben a hitvallás részletei (például a filioque) vitatottak maradtak, és az ortodox kereszténység nem tekinti az Athanáziusi hitvallást ugyanolyan kötelezőnek, mint a Nikaiai–Konstantinápolyi hitvallást.
Jelentése ma
Ma az Athanáziusi hitvallás elsősorban történeti és dogmatikai forrásként fontos: világosan tükrözi a korai nyugati teológiai küzdelmeket a Szentháromság és a Krisztus természetének megértéséért. Bár liturgikus használata visszaszorult, tanulságos példája annak, hogyan formálódott a keresztény ortodoxia a késő antikvitás és a korai középkor nyugati területein.
Összefoglalva: a Quicumque vult (Athanáziusi) hitvallás a nyugati egyházi hagyomány fontos, részletes trinitárius és christológiai formulája. Szerzősége vitatott, feltehetően késő antik vagy korai középkori nyugati (galliai) eredetű, és a teológiai pontosság igényével járult hozzá a keresztény dogmatika kialakulásához.
A Szentháromság kapcsolatainak ábrája az Athanázi hitvallás első fele alapján.
Kérdések és válaszok
K: Mi az az athanázi hitvallás?
V: Az Athanázi hitvallás egy keresztény hitvallás, más néven Quicumque vult (fordításban: Aki akarja), amely a szentháromságról szól, és a 6. század óta használatos.
K: Kinek a tollából származik a feltételezések szerint?
V: Eredetileg úgy gondolták, hogy Szent Athanáz írta, de ezt a nézetet ma már nagyrészt tévesnek tartják különböző okok miatt, például azért, mert az eredeti szöveg latinul van, míg Athanáz főleg görögül írt, és sem ő, sem más, vele egy időben élt emberek nem említik.
K: Kik lehetnek a lehetséges szerzők?
V: Néhány lehetséges szerző között szerepel Milánói Szent Ambrus, Hippói Szent Ágoston vagy Lérins-i Szent Vince, J. N. D. Kelly szerint lehet, hogy nem Szent Vince volt a szerzője, hanem a dél-galliai Lerins azonos hátterű területéről származott, és az arles-i Caesarius is szóba jöhet.
K: Mikor készültek a legrégebbi fennmaradt kéziratok?
V: A legrégebbi fennmaradt kéziratok a 8. század végéről származnak.
K: Mit magyaráz meg?
V: A hitvallás úgy magyarázza a Szentháromságot, hogy az olyan álláspontokkal szemben álljon, mint az arianizmus, és tartalmazza a filioque klauzulát.
K: Hogyan hivatkozott rá Luther Márton?
V: Luther Márton azt mondta, hogy három hitvallás van - a Nikaiai hitvallás (Credo in unum deum), a Te Deum (Te Deum Laudamus) és az Athanázi hitvallás -, és ezekre együttesen utalt.
K: Hogyan kezdődik?
V: A hitvallás így kezdődik: "Aki akarja...".
Keres