A természet szolgáltatásai: meghatározás, gazdasági érték és jelentőség

A természet szolgáltatásai: miért nélkülözhetetlenek, gazdasági értékük, mérésük és a természeti tőke globális jelentősége a fenntartható gazdaságban.

A természet szolgáltatásai azokat a módokat jelöli, amelyekkel a természet az ember számára előnyös. Különösen azokat az előnyöket jelenti, amelyek gazdasági szempontból mérhetők. Robert Costanza és a természeti tőke más teoretikusai az 1990-es években elemezték a természet emberiség számára nyújtott szolgáltatásait.

E tizenhét szolgáltatás gazdasági hozzájárulását évi 33 billió dollárra becsülték, ami nagyobb, mint az egész emberi gazdaság tevékenysége, amely mintegy 25 billió dollár. Ezt a természet által nyújtott szolgáltatások helyettesítésének becsült költségeire alapozták. E célból összehasonlították őket az emberek által előállított egyenértékű szolgáltatásokkal. Ez a számítás világossá teszi, hogy az emberiség nem fejlődhet a természet szolgáltatásai nélkül.

Ez a tanulmány központi jelentőségű a természeti tőke elmélete szempontjából.

Ez a tanulmány azonban nem volt nagy hatással a kormányzati politikára, sem a WTO, az IMF vagy a G8-ak gazdaság- és kereskedelempolitikájára.

Mit foglal magában a „természet szolgáltatásai” kifejezés?

A kifejezés azokat az ökoszisztéma-funkciókat és folyamatokat takarja, amelyek közvetlenül vagy közvetetten támogatják az emberi jólétet. Gyakran négy nagy csoportra osztják őket:

• Biztosító (provisioning) szolgáltatások: élelmiszer, ivóvíz, faanyag, gyógynövények, nyersanyagok.
• Szabályozó (regulating) szolgáltatások: éghajlat-szabályozás (szénmegkötés), víztisztítás, erózióvédelem, beporzás, kártevők kontrollja, áradások mérséklése.
• Kulturális szolgáltatások: rekreáció, turizmus, vallási és esztétikai értékek, oktatás, lelki jólét.
• Támogató (supporting) szolgáltatások: talajképződés, tápanyag-ciklusok, primer termelés — ezek nélkül a többi szolgáltatás sem működne.

Gazdasági értékelés: miért mérik pénzben?

Az ökoszisztéma-szolgáltatások pénzbeli értékelése segít abban, hogy a döntéshozók felismerjék a természet hozzájárulását a gazdasághoz, és beépíthessék azt a tervezésbe és a költség–haszon elemzésbe. Gyakori módszerek:

• Piaci árak: közvetlenül értékesített javak (pl. fa, hal) esetén alkalmazható.
• Helyettesítési vagy elkerülési költség: mennyibe kerülne a természetes szolgáltatás „mesterséges” pótlása (pl. víztisztító telep építése a természetes vizes terület helyett).
• Felajánlási (contingent valuation) módszer: kérdőíves vizsgálatokon alapul, ahol az emberek hajlandóságát mérik meg egy szolgáltatás megőrzéséért fizetni.
• Hedonikus árazás és utazási költség: ingatlanárak vagy turisztikai kiadások alapján becsülnek kulturális értékeket.
• Biológiai és modell alapú megközelítések: ökoszisztéma-modellek kapcsolják össze a folyamatokat és a szolgáltatások gazdasági értékét.

Fontos azonban, hogy a pénzbeli érték csak egy eszköz: sok kulturális és eszmei érték nem vagy nehezen fejezhető ki pénzben.

Kritikák és módszertani korlátok

• Az értékelések eredményei erősen függenek a módszertől, a skálától és a feltételezésektől — ezért különböző tanulmányok eltérő összegeket adnak meg. (A Costanza-vel kapcsolatos kezdeti, évi 33 billió dolláros becslést később különböző frissítések és kritikák követték — például egy 2014-es felülvizsgálat más értéket jelzett.)
• Double-counting (kettős számlálás) kockázata, ha ugyanazt a hasznot több kategóriába sorolják.
• Az értékelés feltételezi, hogy bizonyos szolgáltatások helyettesíthetők pénzzel vagy technológiával — ez nem mindig igaz, különösen egyszer elvesztett biodiverzitás esetén.
• Etikai és kulturális aggályok: monetáris értékelés relativizálhatja azokat az értékeket, amelyek egyes közösségek számára szentek vagy pótolhatatlanok.

Miért nem épült be gyorsan a politika főáramába?

A természet szolgáltatásainak értékelése fontos gondolatébresztő volt, de több oka van, hogy miért nem változtatta meg rögtön a nemzetközi pénz- és kereskedelempolitikát (WTO, IMF, G8) vagy sok kormány gyakorlatát:

• Mérési és bizonytalansági problémák: nehéz, költséges és időigényes pontos, helyspecifikus értékeléseket készíteni.
• Intézményi és politikai akadályok: rövid távú gazdasági érdekek és politikai ciklusok miatt nehéz hosszú távú természetvédelmi befektetéseket érvényesíteni.
• Makrogazdasági mutatók korlátai: a GDP nem tükrözi a természeti tőke változását, és az alternatív számlák bevezetése lassú folyamat.
• Érdekérvényesítés és jogi keretek: nemzetközi szervezetek és kereskedelmi megállapodások alapvetően más célokra vannak tervezve, és nehéz volna azonnal integrálniük ökoszisztéma-értékeléseket.

Gyakorlati alkalmazások és eszközök

A természet szolgáltatásainak elismerése azonban számos gyakorlati megoldást inspirált, amelyek a fenntartható gazdálkodást szolgálják:

• Természeti tőke-számlák és természetalapú számlázás: a SEEA EEA és más rendszerek célja, hogy a környezeti értékeket beépítsék a nemzeti számlákba.
• Fizetések az ökoszisztéma-szolgáltatásokért (PES): helyi közösségek támogatása a vízgyűjtők, erdők vagy védett területek megőrzéséért.
• Természetalapú megoldások (NbS): árvízvédelem, klímaadaptáció és városi zöld infrastruktúra alkalmazása a hagyományos műszaki megoldások helyett vagy azok kiegészítéseként.
• Piaci és szabályozási eszközök: karbonpiacok, környezetvédelmi adók, engedélyezési rendszerek és ösztönzők a fenntartható gazdálkodáshoz.

Példák a természet szolgáltatásaira és hatásukra

• Beporzók (méhek) nélkül jelentősen csökkenne a gyümölcs- és zöldségtermelés — mezőgazdasági terméshozamok és árak változnának.
• Vizes élőhelyek és mocsarak természetes víztisztítóként működnek, pótolásuk műszaki megoldásokkal sokszor drágább lenne.
• Erdők szénmegkötő képessége és talajstabilizáló szerepe fontos az éghajlat-politika és az árvízvédelmi tervezés szempontjából.
• Különleges tájak és biodiverzitás turisztikai bevételt hoznak és helyi identitást erősítenek.

Következtetések és javaslatok

Az ökoszisztéma-szolgáltatások felismerése fontos lépés afelé, hogy a természet értékét a politikai és gazdasági döntéshozatal során is figyelembe vegyék. Ugyanakkor az értékelések módszertana és alkalmazása tovább fejlesztést igényel. Ajánlások:

• Támogatni a helyspecifikus, interdiszciplináris értékeléseket és a bizonytalanságok explicitté tételét.
• Bevezetni és elterjeszteni a természeti tőke-számlákat a nemzeti és vállalati döntéshozatalban.
• Alkalmazni a természetalapú megoldásokat és ösztönözni a fenntartható gazdálkodást piactorzító támogatások visszaszorításával.
• Figyelembe venni az igazságossági és kulturális szempontokat: a helyi közösségek részvételét és jogait erősíteni kell.

Összefoglalva: a természet szolgáltatásai alapvető feltételei az emberi jólétnek és a gazdaság működésének. Pénzügyi értékük becslése hasznos eszköz lehet a jobb döntéshozatalhoz, de nem helyettesíti a jogi, etikai és ökológiai megfontolásokat a természet megőrzésében.

Kérdések és válaszok

K: Mi a "Nature szolgáltatásainak" meghatározása?

K: Ki elemezte a természet szolgáltatásait az emberiség számára az 1990-es években?

K: Mit számítottak ki a tizenhét elemzett szolgáltatás gazdasági hozzájárulásának?

K: Milyen összehasonlítást végeztek a természeti tőke teoretikusai a természeti szolgáltatások gazdasági hasznának kiszámítása során?

K: Mit tesz világossá a természet szolgáltatásaiból származó gazdasági hasznok kiszámítása?

K: Mi áll a természeti tőke elméletének középpontjában?

K: A természeti szolgáltatások gazdasági előnyeiről szóló tanulmány jelentősen befolyásolta-e a kormánypolitikát, a WTO, az IMF vagy a G8-ak gazdaság- és kereskedelempolitikáját?

Keresés betűvel