Izomsorvadás
Az izomsorvadás vagy "izomvesztés" olyan orvosi probléma, amikor az ember elveszíti az izomszövetet. Ezáltal a személy izmai gyengülnek. Az izomsorvadás esetén az izmok teljesen vagy csak részben pusztulhatnak el.
Sok idős embernek van izomsorvadása. Az izomsorvadás bizonyos betegségekben vagy egészségügyi állapotokban szenvedő embereknél is előfordulhat, mint például rák, AIDS, pangásos szívelégtelenség, krónikus obstruktív tüdőbetegség és veseelégtelenség (amikor a vesék nem működnek megfelelően). Az izmok sorvadhatnak (vagy kisebbek és gyengébbek lesznek), ha az izmokat nem használják annyit, mint máskor - például ha valakinek gipszet kell viselnie törött karja vagy lába miatt, vagy ha valaki hosszú ideig ágynyugalomra kényszerül egy hosszú betegség során. Izomsorvadást okozhat Dejerine Sottas-szindróma, kachexia, égési sérülések, májelégtelenség és éhezés is.
Az izomsorvadás komoly problémákat okozhat az ember életében. Ahogy a személy veszít az izomerőből, úgy veszíti el egyre több dolog elvégzésének képességét. Amikor megpróbál dolgokat csinálni, nagyobb valószínűséggel szenved balesetet. Az izomsorvadás növeli az elesés kockázatát bizonyos betegségekben, például IBM-ben (inclusion body myositis) szenvedő embereknél is.
Senki sem tudja pontosan, mi okozza az izomsorvadást. Ennek oka lehet a vázizomrostok regenerálódását segítő "szatellit sejtek" fokozatos leépülése, valamint az izomtömeg és a szatellit sejtek túlélésének fenntartásához szükséges szekretált növekedési faktorok iránti érzékenység vagy azok elérhetőségének csökkenése.
Az izomsorvadás során megváltozik a fehérjeszintézis és a fehérjebontás közötti normális egyensúly. A fehérjeszintézis útvonalai lefelé szabályozódnak, és a fehérjebontási útvonalak aktiválódnak. Az ATP-függő ubikvitin/proteaszóma útvonalban bizonyos fehérjéket úgy vesznek célba, hogy egy ubikvitinnek nevezett kis peptid legalább négy példányát a szubsztrátfehérjére kötik. A szubsztrátot később a proteaszóma pusztítja el.
Az izomsorvadás kezelhető
Kérdések és válaszok
K: Mi az izomsorvadás?
V: Az izomsorvadás, más néven "izomsorvadás" egy olyan orvosi probléma, amikor az ember elveszíti az izomszövetet, ami az izmokat gyengébbé teszi.
K: Kit érinthet az izomsorvadás?
V: Sok idősebb ember és bizonyos betegségekben vagy egészségügyi állapotokban, például rákban, AIDS-ben, pangásos szívelégtelenségben, krónikus obstruktív tüdőbetegségben és veseelégtelenségben szenvedő embernél fennáll az izomsorvadás kockázata. Akkor is előfordulhat, ha valakinek gipszet kell viselnie törött karja vagy lába miatt, vagy betegség miatt hosszabb ideig ágynyugalomra kényszerül. Egyéb okok közé tartozik a Dejerine Sottas-szindróma, a kachexia, az égési sérülések, a májelégtelenség és az éhezés.
K: Milyen hatásai vannak az izomsorvadásnak?
V: Ahogy a személy veszít az izomerejéből, egyre több dologra nem lesz képes. Az is előfordulhat, hogy nagyobb eséllyel szenvednek balesetet, amikor megpróbálnak dolgokat csinálni, és növeli az esés kockázatát, ha bizonyos betegségekben, például IBM-ben (inclusion body myositis) szenvednek.
K: Mit gondolnak, mi okozhat izomsorvadást?
V: Az izomsorvadás pontos oka ismeretlen, de az izomtömeg és a szatellit sejtek túléléséhez szükséges szekréciós növekedési faktorok csökkent érzékenysége vagy elérhetősége miatt az izomtömeg fenntartásához és a szatellit sejtek túléléséhez szükséges "szatellit sejtek" fokozatos leépülése okozhatja. Ezenkívül a fehérjeszintézis útvonalainak csökkenő szabályozása és a fehérje lebontási útvonalak aktiválása is megfigyelhető az ATP-függő ubikvitin/proteaszóma útvonalban, amely bizonyos fehérjéket céloz meg megsemmisítésre a szubsztrátfehérjékhez való kapcsolódás révén, amelyeket később a proteaszómák megsemmisítésre céloznak.
K: Van-e valamilyen kezelés az izomsorvadásra?
V: Igen, az izomsorvadás kezelésére a súlyosságától függően rendelkezésre állnak kezelések, beleértve a legyengült izmok erősítésére összpontosító fizikoterápiás gyakorlatokat; elektromos stimulációt; gyógyszereket, például kortikoszteroidokat; táplálékkiegészítőket; őssejt-transzplantációt; génterápiát; műtétet; életmódváltást, például egészséges, magas fehérjetartalmú ételek fogyasztását; a dohányzás és az alkoholfogyasztás kerülését stb.
