Aspiráció
Az aspiráció egy olyan nyelvi jellemző, amikor egy mássalhangzó kimondása egy kis levegőt ereszt ki. Ha például egy darab papírt lógatunk a szánk elé, látni fogjuk, hogy az megmozdul, ha egy aspirált, vagy lihegő mássalhangzót mondunk. Ha a papír nem mozog, akkor a mássalhangzót nem lélegeztetjük, vagyis nem lélegzik. Az angol nyelvben a szó elején előforduló hang nélküli megállók és frikatívumok aspiráltak, ezek a "p", "t", "k" és "ch" hangok (amelyeket az IPA-ban /p/, /t/, /k/, /t͡ʃ/, /t͡ʃ/ formában írunk, ugyanebben a sorrendben). Az IPA-ban az aspirált hangokat ʰ szimbólummal lehet írni utána, mint a /pʰ/, /tʰ/, /kʰ/ és /t͡ʃʰ/. Például a "pick", "tick", "kick" és "chick" szavak első hangja mind aspirált. Az IPA-ban /pʰɪk/, /tʰɪk/, /kʰɪk/ és /t͡ʃʰɪk/ formában íródnak, ugyanabban a sorrendben. Az első hang után megjelenő hangnélküli megállók és frikatívumok azonban nem aspiráltak. Például, míg a /p/ a "gödörben" aspirált, a /p/ a "köp" és a /p/ a "hegy" szavakban nem az, így ezeket nem jelölnénk ʰ szimbólummal utána. Az alábbiakban további példákat találunk az aspirációra.
Az angolban nincsenek aspirált hangok, a hindiben viszont igen. Ezeket általában a mássalhangzó betű után egy "h"-val írják. Erre példa a Bhattacharya név, amelyben a 'bh' egy aspirált 'b' hang, így az IPA-ban /bʱ/.
A mandarin kínai nyelvben nincsenek hangos megállók, frikatívok vagy affrikáták, így az egyetlen módja, hogy megkülönböztessük őket egymástól, a törekvés. A Pinyinben a aspirált hangokat úgy írják, mint az angolban a hang nélküli hangokat, így a /pʰ/, /tʰ/ és /kʰ/ hangokat 'p'-nek, 't'-nek és 'k'-nak írják ugyanabban a sorrendben, de a nem aspirált hangokat úgy írják, mint az angolban a hangos hangokat, így a /p/, /t/ és /k/ hangokat 'b'-nek, 'd'-nek és 'g'-nek írják. Például a "Gaokao" szót az IPA-ban /kau̯.kʰau̯/-ként írnánk. A Wade-Giles helyesírásban az aspirált végződéseket, frikatívokat vagy affrikátákat a betű után aposztróffal írják, ahelyett, hogy más betűt használnának, mint a Pinyinben, így a "Gaokao" a Wade-Gilesban "Kaok'ao"-nak lenne írva.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a törekvés?
V: Az aspiráció egy olyan nyelvi tulajdonság, amikor egy mássalhangzó kimondása egy levegőfuvallatot bocsát ki.
K: Honnan lehet megmondani, hogy egy hang aspirált vagy nem aspirált?
V: Megállapíthatod, hogy egy hang aspirált vagy nem aspirált, ha egy papírdarabot tartasz a szád elé, és megnézed, hogy mozog-e, amikor kimondod a mássalhangzót. Ha a papír megmozdul, akkor ez egy aspirált vagy lihegős mássalhangzó. Ha a papír nem mozdul, akkor a mássalhangzó nem lélegezhető, vagyis nem légies.
K: Milyen példák vannak az angolban a szívott hangokra?
V: Az angolban a szó elején előforduló hangnélküli megállók és frikatívumok aspiráltak, ezek a "p", "t", "k" és "ch" hangok (amelyeket IPA-ban /p/, /t/, /k/, /t͡ʃ/, /t͡ʃ/ formában írunk, ugyanebben a sorrendben).
K: Hogyan írunk egy aspirált hangot az IPA használatával?
V: Egy aspirált hangot az IPA használatával egy ʰ szimbólummal írhatunk utána; például /pʰ/, /tʰ/, /kʰ/ és /t͡ʃʰ/.
K: Vannak olyan hangok, amelyek aspiráltak az angolban?
V: Nem, az angolban nincsenek aspirált hangok.
K: Vannak a hindi nyelvben aspirált hangok?
V: Igen, a hindi nyelvben van néhány hangzó hang, amelyeket általában a mássalhangzó betűje után egy "h"-val írunk. Például a "Bhattacharya" az IPA használatával "/bʱ/"-ként írható.
K: Hogyan ábrázolják a kínai nyelvek másképp a törekvést, mint más nyelvek?
V: A mandarin kínai nyelvben nincsenek hangalakos megállók, frikatívumok vagy affrikátumok, így ezek helyett a törekvés alapján tesznek különbséget. A Pinyinben úgy írják őket, mint az angolban a hangnélküli hangokat, míg a nem aspiratívokat úgy, mint a hangos hangokat; például a "Gaokao" az IPA használatával "/kau̯.kʰau̯/", a Wade-Giles helyesírással pedig "Kaok'ao" lenne.
