Az aspiráció (aspirated sound) azt a jelenséget jelöli, amikor egy mássalhangzó kiejtésekor rövid, sűrű levegőkitörés, „kilégzés” hallatszik a hang robbanása után. A legegyszerűbb kísérlet: egy darab vékony papírt tartva a szánk elé, egy aspirált mássalhangzó kimondásakor a papír megmozdul; ha nem mozdul, a hang nem aspirált. Fontos, hogy az aspiráció nem ugyanaz, mint a hangképzés időbeni megnyúlása vagy a zöngésség (voicing) – ez egy különleges légáramlási jellemző a mássalhangzó után.
IPA-jelölés és típusa
Az IPA-ban az aspirációt általában a mássalhangzó után írt superscript ʰ (például /pʰ/, /tʰ/, /kʰ/) jelzi. Egyes dél-ázsiai nyelvekben előfordulnak úgynevezett zöngés, de lélegző (breathy-voiced) aspirált mássalhangzók, amelyeket az IPA ʱ jelöléssel ad meg (pl. /bʱ/, /dʱ/). Az aspirált hangok leggyakrabban robbanóhangok (stopok) és affrikáták után tapasztalhatók; frikatíváknál aspiráció ritkábban és más módon jelenik meg.
Példák angolra
Az angol nyelvben a szóeleji zöngétlen megállók (stopok) és affrikáták általában aspiráltak, ha szó elején és hangsúlyos szótagban állnak. Tipikus példák:
- pick /pʰɪk/
- tick /tʰɪk/
- kick /kʰɪk/
- chick /t͡ʃʰɪk/
Viszont bizonyos pozíciókban az angolban nem aspirálunk: például szótagkezdet után álló /s/ után következő megállók általában nem aspiráltak (spin /spɪn/, stop /stɒp/). Szóvégi megállók és a szótagbelső pozíciókban is gyakran csökken vagy eltűnik az aspiráció.
Más nyelvek: kontrasztív és fonetikai aspiráció
Sok nyelvben az aspiráció fonémikus, azaz megkülönböztetőségi (kontrasztív) szerepe van. Például a hindiben a zöngés aspirált (breathy-voiced) és a zöngétlen aspirált hangok is fonémikusan különbözhetnek a nem-aspirált párjaiktól. Ezeket a latin betűs átírásban gyakran úgy jelölik, hogy a mássalhangzó után h kerül (például bh, dh), és az IPA-ban a zöngés aspiráltakat /bʱ/, /dʱ/ stb.-vel írjuk.
A mandarin kínai esetében nincs (szisztematikus) zöngésség-alapú megkülönböztetés a megállók között: a különbség elsősorban az aspiráció. A Pinyinben ezt úgy oldják meg, hogy az aspirált hangokat ugyanazokkal a betűkkel írják, mint az angolban a zöngétleneket (például p, t, k = /pʰ, tʰ, kʰ/), míg a nem-aspiráltokat olyan betűkkel jelölik, amelyek az angol zöngés párnak tűnnek (b, d, g = /p, t, k/). Példa: a "Gaokao" IPA alakja gyakran /kau̯.kʰau̯/.
A Wade-Giles átírási rendszerben az aspirált megállókat, frikatívákat vagy affrikátákat tipikusan aposztróffal jelölik a betű után (például k' az aspirált /kʰ/ helyett), ezért a Pinyinbeli "Gaokao" Wade–Giles alakja "Kaok'ao" lehet.
Rövid összefoglaló és megjegyzések
- Az aspirációt az IPA ʰ diakritikával jelöljük; a dél-ázsiai zöngés aspirált hangoknál ʱ használatos.
- Aspiráció fonetikai (többnyire artikulációs) jelenség lehet, de sok nyelvben fonémikusan is működik (pl. hindiben, thai nyelvekben, koreai részben, mandarinban a zöngétlenség helyett aspirációt különböztetnek meg).
- Az angol aspiráció tipikusan a szó eleji, hangsúlyos szótagokban fordul elő, de nem következik be /s/ után.
- Az aspirált affrikátákat és frikatívákat az IPA-ben is meg lehet jelölni (például /t͡ʃʰ/), bár a megjelenésük nyelvtől és kontextustól függ.
Az alábbiakban további példákat és árnyalatokat találunk az aspirációról a különböző nyelvekben, valamint a gyakori átírási és IPA-megoldásokról. Az aspiráció vizsgálata fontos a hangtani leírásban és a nyelvoktatásban is, mivel a hallható levegőkitörés jelentősen befolyásolja, hogy egy hangot más nyelvű hallgató hogyan érzékel.