A Metropolis (1927) egy nyugatnémet némafilm, tudományos dráma. Írta és rendezte Fritz Lang. A forgatókönyv kialakításában fontos szerepe volt Lang feleségének, Thea von Harbou-nak is. Németországban készült, és a kor legdrágább némafilmjei közé tartozott. A történet az 2026-os évben játszódó Metropolis nevű futurisztikus városállamban helyezkedik el: a társadalom kettészakadt, az egyik csoport a gondolkodók — a város vezetői és elitje, akik a felszínen, luxusban élnek —, a másik csoport pedig a munkások, akik a föld alatt, a gépek fenntartásán dolgoznak, és ennek révén tartják fenn a felsőbbség életét. A film kiemelkedik látványvilágával, monumentális díszleteivel és korának újszerű filmtechnikáival; Lang a díszletekhez Manhattanből merített ihletet.

Történet röviden

A cselekmény középpontjában Freder, a város építőmesterének fia és Maria nevű jószívű nő áll. Freder rádöbben, hogy apja uralma és a város gépeinek kíméletlen működtetése miatt a munkások kizsákmányolták. Maria próbálja békésebb útra terelni a konfliktust, de a manipuláció, a hataloméhség és egy tudós, Rotwang által létrehozott gépi másolat (a híres Maschinenmensch — a „gépi ember”) események láncolatát indítja el, amely erőszakhoz és káoszhoz vezet. A film egyik központi üzenete a „fej, kéz és szív” közötti harmónia szükségessége: a vezetők (fej), a munkások (kéz) és a közvetítő (szív) viszonya témája.

Színészek és alkotók

  • Brigitte Helm — Maria és a robot figurájának alakítója, egy ikonikus kettős szerepben;
  • Gustav Fröhlich — Freder, a főhős;
  • Alfred Abel — Joh Fredersen, a város ura;
  • Rudolf Klein-Rogge — Rotwang, a feltaláló és antagonistához kapcsolódó alak.

A produkció mögött a német UFA stúdió állt; a díszletek, jelmezek és a látvány megtervezése a film drámai hatását erősítette.

Látvány és technika

Metropolis úttörő volt a speciális effektek és a méretes, futurisztikus díszletek terén. A film különleges vizuális megoldásokat alkalmazott, például az ún. Schüfftan-módszert, amely tükör- és optikai trükkökkel hozott létre monumentális városképeket és szintetikus tereket. A gépi ember maszkja és megjelenítése máig emblematikus a sci-fi filmes ikonográfiában.

Fogadtatás, vágások és helyreállítás

A bemutatáskor a Metropolis megosztotta a közönséget és a kritikusokat: sokan dicsérték látványát és ambícióját, mások túlzott melodrámának vagy politikai üzenetében zavarosnak tartották. Hamarosan különböző, rövidebb nemzetközi vágatok születtek – emiatt a film eredeti, teljes változatának nagy része hosszú időre elveszettnek tűnt. Több évtizeden át csak rövidebb, átdolgozott verziók voltak forgalomban.

2008-ban Buenos Airesben egy megőrzött, majdnem teljes példa került elő a Museo del Cine gyűjteményéből; ez a lelet alapozta meg a későbbi nagyobb körű restaurálási munkákat. A talált anyag és korábbi vágatok összehasonlítása után 2010 körül egy hosszbeli helyreállítás jelentősen közelebb hozta a filmet az eredeti szerkesztéshez és képi anyaghoz, így ma már több különböző helyreállított változat is elérhető, amelyek közül a hosszabb, közel teljes rekonstruált változat adja vissza leginkább Lang ambícióit.

Hatás és jelentőség

A Metropolis ma a filmtörténet egyik mérföldkövének számít: alapmű a sci-fi és a futurizmus vizuális nyelvében, erős hatással volt későbbi rendezők és filmek megjelenésére (például a városi díszletek és a robotábrázolások tekintetében). Témái — osztályharc, technológia és emberiesség viszonya, a hatalom manipulációja — továbbra is aktuálisak, ezért a mű többször visszatérő elemzési tárgya a filmkritikában és a kulturális tanulmányokban.

További megjegyzések

  • A Metropolis zenéjét eredetileg élő kíséret biztosította a némafilmvetítéseken; napjainkban több felújított hangzóváltozat és kísérőzene létezik, köztük kifejezetten a restaurált vágatokhoz írt új filmzenék.
  • A film ikonográfiája és motívumai népszerűek a popkultúrában: reprodukálták, idézték és továbbfejlesztették a filmművészetben és a képzőművészetben egyaránt.