Menciusz

Kulturális háttér

Mencius a Zhōu-dinasztia idején élt.

Az a kultúra, amelyből Mencius származott, hitt abban, hogy az emberek halála után valamilyen élet utáni létezésük lesz. Ez a hit a történelem előtti távoli időkre nyúlik vissza. Egy időben az emberek azt kezdték mondani, hogy a halottak a 天 Tiānba mennek. A Tiān többféle jelentéssel bír, többek között "ég", "nap", "menny" és "Isten". A 天 karakter legkorábbi változatai egy nagyon nagy fejű férfi képét ábrázolják, ami "főemberre" vagy "vezetőre" utal. Mivel a kínaiak úgy hitték, hogy amikor bármelyik személy meghal, akkor a Tiānba kerül, és hogy a halott ősök hatalmasabbak, mint amilyenek még életükben voltak, lehetséges, hogy a Tiān eredetileg a Zhōu uralkodóház legkorábbi ősének neve volt, jóval az előző dinasztia, a Shàng bukása előtt. Ha ez az elképzelés helytálló, akkor a "Tiān" először egy ős neve volt. Később az emberek talán elfelejtették, hogy ez a nagyon erős szellem eredetileg egy élő emberi lény volt, így Tiān-t istennek tekintették. Ezután a "Tiān" azt a helyet jelölhette, ahol az isten élt, és mivel ez a hely magasan felettünk volt, nemcsak "mennyet", hanem "eget", "égboltot", "napot" stb. is jelenthetett.

Kínának vannak olyan mítoszai, amelyek jóval a Shàng és Zhōu dinasztiák előttre nyúlnak vissza. Számos kultúrhős volt, akiket ősi bölcs császároknak tekintettek. Ott volt 黃帝 Huáng Dì, akit magyarul Sárga császárként ismernek, 堯 Yáo, 舜 Shùn és 禹 Yǚ, akik mind az úgynevezett első dinasztia, a 夏 Xià előtt éltek.

A konfuciánusok számára nagyon fontos az a történet, hogyan lett Yǚ császár. A mítosz szerint a világ kezdett elárasztani, és Yǚ apja (akit 鯀 Gǔnnek hívtak) gátak építésével próbálta orvosolni a problémát. Gǔn nem járt sikerrel, mert a víz csak jött és jött, és amikor a gátak tetején túljutott, akkor az összes felgyülemlett víz nagyon gyorsan kiáramlott. Ezért Yǚ vette át Kína megmentésének feladatát, és kitisztította az összes folyót, hogy a felesleges víz könnyen a tengerbe tudjon menni.

Mencius nem mondja el a történet Gǔnről szóló részét, de azt a részét igen, hogy Yǚ hogyan tette mélyebbé az összes folyót, hogy lecsapolja a földet. Mencius és a kínai nép azt a tanulságot vonta le Yǚ történetéből, hogy minden dologban jobb, ha az erőknek olyan kiutat biztosítunk, amely nem okoz kárt, és hogy az erők feltorlaszolása hosszú távon mindig rosszul jár.

A Zhōu-dinasztia alapítói hittek abban az elképzelésben, hogy Wen király, Wu király apja (aki a Shàng uralkodók legyőzése után az első volt, aki ténylegesen uralkodott), halála után is képes volt cselekedni az emberek világában. Ő, valamint saját apja és nagyapja központi figurái voltak egy fontos dokumentumnak, amelyet "A rézzel átkötött koporsónak" neveztek el. Egy másik fontos dokumentum a "Shao herceg bejelentése" című. Mindkét dokumentum bemutatja és alátámasztja azt az elképzelést, hogy Tiān dönti el, hogy ki lesz az az ember, aki intézőként vagy segítőként Tiān akaratát a földön végrehajtja, valamint azt az elképzelést, hogy Tiān csak addig engedi, hogy valaki király legyen, amíg az minden emberi lény jólétére figyel.

Mencius a 3B:9-ben közölte Yü történetét:

當堯之時，水逆行，氾濫於中國。蛇龍居之，民無所定。下者為巢，上者為營窟。書曰：『洚水警余。』洚水者，洪水也。使禹治之。禹掘地而注之海，驅蛇龍 而放之菹﹔水由地中行，江、淮、河、漢是也。險社既遠，鳥獸之害人者消﹔然後人得平土而居之。

Yao [a bölcs császár] idején a folyók megszűntek normális folyásukkal, és elárasztották a Központi Királyságot. Ekkor kígyók és sárkányok telepedtek meg, és az embereknek nem volt állandó lakhelyük. Az alacsonyabb helyeken élők fészket készítettek maguknak a fák között, a magasabb helyeken élők pedig földalatti óvóhelyeket alakítottak ki.

書曰：『洚水警余。』洚水者，洪水也。使禹治之。禹掘地而注之海，驅蛇龍 而放之菹﹔水由地中行，江、淮、河、漢是也。險社既遠，鳥獸之害人者消﹔然後人得平土而居之。堯、舜既沒，聖人之道衰。

A Feljegyzések Könyve szerint: "A belvíz megijeszt". Az "elárasztás" azt jelenti, hogy "árvíz". Yü-t az árvíz kezelésére alkalmazták. Yü kotort a földből, és a vizet a tengerbe vezette. Elűzte a kígyókat és a sárkányokat, és a mocsarakba száműzte őket. Amikor a víz a szárazföldön keresztül haladt, megalakította a Jangze folyót, a Huai folyót, a Sárga folyót és a Han folyót. Mivel a [mocsarak] távoli és elzárt helyeken voltak, megszűntek a madarak és a vadállatok által az emberekre látogatott fosztogatások, és azután az emberek a síkságokon élhettek. [Azonban] miután [az emberek emlékei] mind Yao és Shunról homályba merültek, a bölcsek útja meredek hanyatlásnak indult.

A 4B:26-ban Mencius azt is mondta:

如智者若禹之行水也，則無惡於智也。禹之行水也， 行其所無事，則 智亦大矣

Ha ezek a bölcsek úgy tudnának viselkedni, ahogy Yü tette az árvíz kezelésében, akkor mi nem tetszene nekik? Yü úgy irányította az árvizet, hogy a munkáját úgy végezte, hogy nem volt nagy felhajtás. Ha ezek a bölcsek is mindenféle felhajtás nélkül tudnának viselkedni, akkor a bölcsességük nagyszerű lenne.

Mencius számára Yü módszere volt a legjobb. Yü volt Mencius egyik nagy hőse.

Mencius vallási vezető volt, filozófus, vagy mi?

Nyugaton volt egy Konrad Lorenz (1903-1989) nevű tudós, aki az állatokat tanulmányozta. Etológus volt, ami azt jelenti, hogy alaposan tanulmányozta az állatok viselkedését, és megpróbálta megérteni, miért teszik azokat a dolgokat, amelyeket általában tesznek. Meglátta például, hogy ha a kiskacsák közvetlenül a kikelésük után egy embert látnak kacsa helyett, akkor utána mindig követni fogják az embert, és szüleiknek tekintik. Ezt a fajta tanulást "lenyomatnak" nevezte.

Mencius úgy tanulmányozta az embert, ahogy Lorenz tanulmányozta a többi állatot. Mencius is etológus volt, de az ókori Kína nyelvén "mesternek", azaz tanítónak tekintették. Konfuciánus volt, és a konfucianizmust néha vallásnak nevezik. Mencius azonban nem idézett vallási szövegeket, és nem próbálta rávenni az embereket, hogy úgy cselekedjenek, ahogyan azok a könyvek előírják. Nem nevez meg alapvető igazságokat vagy axiómákat sem, és nem próbálja kitalálni, hogyan kellene az embereknek cselekedniük. Tehát nem olyan, mint a legtöbb ember, akit mi akár vallási vezetőknek, akár filozófusoknak tekintünk.

A modern korban elválasztjuk a filozófiát a tudománytól, de a korábbi időkben azokat a tanulmányokat, amelyeket ma tudománynak nevezünk, "természetfilozófiának" nevezték, és Mencius alapvetően természetfilozófus volt. Munkája ugyanolyan általános ismeretekhez vezetett, mint amilyeneket Lorenz a kacsákról és más állatokról szerzett. Mencius azt kérdezte: milyen dolgokat tesznek az emberek, hogy a családok és közösségek jól működjenek, és milyen dolgokat tesznek, amelyek ártanak a családoknak és közösségeknek, és miért teszik ezeket a dolgokat?

Mencius főbb megfigyelései

Mencius azt mondta, hogy nem kell megtanítanunk az embereket arra, hogy szeressék a jó ételek ízét. A finom ételek iránti érzésünk természetes. Hasonlóképpen, mondta, más természetes érzéseink is vannak, amelyek jó adottságok, és amelyekkel mindannyian születünk. Ezektől az adottságoktól nem igazán tudunk megszabadulni, csak ha elpusztítjuk magunkat, de megengedhetjük, hogy elfedjük őket, hogy ne működjenek megfelelően. Kicsit olyan ez, mint ahogy az emberek nem tudják csak úgy levenni az orrukat és eldobni, de dugókat tehetnek az orrlyukukba, és elronthatják a szaglás képességét. Fontos tehát, hogy az emberek ne tegyenek semmi olyat, ami megakadályozná, hogy a négy adottságuk jól működjön. Kár, hogy az emberek gyakran hagyják, hogy a négy adottságukat elrontsák. Ha az embereket jól nevelik és megvédik a negatív erőktől, akkor szabad akaratukból jók lesznek.

Az emberek erényei vagy képességei olyan dolgok, amelyeket közvetlenül a Mennyországtól kapnak. Ugyanezek a dolgok a Mennyben vannak. Amikor az emberek rossz dolgokat tesznek, az azért van, mert a többi részük elvette az irányítást az erényeik/erejük felett. Mencius egy csodálatos történetet ad bizonyítékként, amelyet Ökörhegynek neveznek.

A kínai szó, amit fentebb "ajándéknak" neveztünk, 德 dé. Ez egy olyan szó rokona, amely azt jelenti, hogy "kapni", így a magyarázat egyik módja az, hogy a dé olyasvalami, amit a Mennyországtól kapunk. Azt jelenti, hogy "erény", de csak abban az értelemben, hogy ez az erő, hogy valamit tegyünk. ("Virtue" angolul is ezt jelenti.) Az embereknek négy erényük vagy erejük van. Íme a kínai nevük, mindegyiknek a fordítása és magyarázata:

• A 仁 rén azt jelenti, hogy képes vagy úgy érezni, amit mások átélnek, mintha veled történne. Tehát ha látod, hogy valaki olyan helyre teszi a kezét, ahol biztosan megsérül, esetleg olyan helyre, ahol egy kobra tekeredve várja, hogy lecsapjon, rosszul fogod érezni magad, és meg akarod akadályozni, hogy az illető ezt tegye. Az angolban sokféle fordítása van ennek a szónak, többek között "jóindulat", "empátia", "emberszeretet" stb.

• A 義 yì azt jelenti, hogy rosszul érzed magad, ha tudod, hogy nem teszed meg a részed a munkából, nem teszed meg a kötelességedet stb. Ha elmentél egy erdei kirándulásra egy baráti társasággal, és mindenki megegyezett, hogy felváltva mosogatnak, de te nem kerültél sorra, szégyent éreznél amiatt, amit nem tettél meg. Ennek a szónak néhány angol fordítása: "sense of duty", "sense of right and wrong", "sense of justice" stb. Fontos azonban megjegyezni, hogy Mencius egy személy érzését írja le azzal kapcsolatban, amit ő maga tesz, nem pedig azt, amit mások tesznek.

• A 禮 lǐ azt jelenti, hogy képes vagy átlátni a saját és a többi ember helyzetét a társadalomban, és olyan dolgokat tenni, amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek jól kijöjjenek egymással. Például lehet, hogy rendben van, ha bemész a saját családod házának hátsó ajtaján, vagy akár a nagymamád és a nagyapád hátsó ajtaján is, kopogtatás nélkül. De ha valaki más házába mész be, az illető megijedhet vagy megharagudhat, mert nem tartozol oda. Néha be kell mennünk valaki más házába, és erre a helyzetre van egy lǐ. A vendég bekopogtathat az ajtón és várhat, megkarcolhatja a sátor ajtaját és várhat, vagy tehet valami mást, hogy a bent lévők tudtára adja, hogy odakint van valaki, akinek békés szándékai vannak, és szeretne bejönni. A különböző kultúráknak különböző találmányaik lehetnek az ilyen helyzetek kezelésére. A lényeg az, hogy minden kultúra megtalálta a saját megoldását, és bármit is döntenek az emberek, az egy lǐ. Nem igazán számít, hogy az emberek az út bal vagy jobb oldalán vezetnek. Ami fontos, az az, hogy mindenki egyazon tervben állapodjon meg. Talán a legjobb angol fordítása ennek a szónak az "a sense of propriety", ami csak annyit jelent, hogy az embereknek van egy módjuk arra, hogy kitalálják, mi a helyes. illő vagy megfelelő, amit társadalmi helyzetekben tenniük kell, hogy elkerüljék a szükségtelen veszekedéseket. "Nem illik csak úgy kinyitni az ajtót valaki más házába, és besétálni". "A helyzethez illik bekopogni az ajtón és engedélyt kérni, hogy bejöhessünk."

• A 智 zhì azt a képességet jelenti, hogy megnézünk valamit, ami más emberek között vagy más emberek között történik, és meglátjuk, mi a helyes és mi a helytelen. Ha valaki látja, hogy egy erős felnőtt odamegy, és elveszi az ételt egy éhező gyerektől, azonnal reagál a felnőtt viselkedése ellen. Talán a legjobb fordítás erre a kifejezésre a "bölcsesség", ha szem előtt tartjuk, hogy Salamon bölcsessége magában foglalta azt a képességet, hogy pontosan felmérje az eléje kerülő ügyek valós tényeit. A Zhì ilyen fajta bölcsesség, nem pedig valamiféle szélsőséges intelligencia. Aki rendelkezik zhì-vel, az meg tudja mondani, hogy mi az igazságos és mi az igazságtalan.

Az emberi lények tökéletes életet élhetnének, ha csak e négyféle motivációval vagy a világra adott érzelmi reakcióval rendelkeznének, de sok más motivációval is rendelkeznek. Ezek közé tartozik a félelem, a harag, a gazdagság és a hatalom iránti mohóság, a szex stb. Az emberek nagyon könnyen megtanulják, hogy ezeket a késztetéseket könnyebben ki tudják elégíteni, ha figyelmen kívül hagyják az erényeikből származó inputokat. Például egy korához képest nagyra nőtt gyermek könnyen megtanulhatja, hogy erőszakkal elvehet bármit, amit csak akar a többi vele egykorú gyermektől.

Az emberek azzal a négy erővel születnek, amelyek visszatartanák őket attól, hogy rossz dolgokat tegyenek, és azzal a számos késztetéssel vagy motivációval is születnek, amelyek arra késztethetik őket, hogy rossz dolgokat tegyenek e szükségletek kielégítése érdekében. Mi határozza meg tehát, hogy ki lesz jó és ki lesz rossz?

Mencius megfigyelte, hogy az embereknek még egy fontos mentális funkciótól függ. Ő ezt 志 Zhì-nek nevezte, amit néha "törekvések"-nek fordítanak, de Mencius esetében ez az, amit mi akaratnak neveznénk. Valaminek el kell döntenie, hogy mit tegyen, amikor az etikai impulzusok, az erkölcsi érzések, amelyeket Mencius a "négy erénynek" nevezett, konfliktusba kerülnek a hétköznapi impulzusokkal, amelyek az éhséggel, a szexszel, az agresszióval, a félelemmel stb. kapcsolatosak. Az embernek az a része, amely kiegyensúlyozza a dolgokat és döntéseket hoz, a zhì.

Mencius szerint, ha az egyén jól működik, akkor az akarata képes egészséges egyensúlyt teremteni az összes impulzus között, és képes megakadályozni, hogy az erényeket elnyomják a közönséges vágyak. Ha az ember akarata nincs uralma alatt, akkor az illető kárt okozhat önmagának vagy más embereknek. Ezért fontos, hogy a felnőtté válás során megtanuljuk, hogyan akadályozzuk meg, hogy a zhìt más erők - vagy más emberek - átvegyék az irányítást.

Az egyén szabad akaratából dönthet arról, hogy integrálja-e (összeilleszti-e, hogy ne harcoljanak egymással) az összes impulzusát és az intellektusát, vagy feladja, és csak az adott pillanatban érzett impulzusnak megfelelően cselekszik. Mencius számára tehát az ember számára a legjobb út az, ha úgy tervez és cselekszik, hogy kiegyensúlyozottá, integráltá (nem harcol önmagával, és nem akar egyszerre tenni egy dolgot és annak ellenkezőjét), és így hasznos emberré válik a társadalom számára.

Az önkéntesség és az etikai élet

Valakit, aki az erkölcsi skála igen magas fokán áll, és "összeszedett", 君子 jūn zǐ-nak, azaz "erkölcsileg nemes embernek" neveznek.

孟子曰：「人之所以異於禽獸者幾希！庶民去之，君子存之。舜明於庶物， 察於人倫，由仁義行，非行仁義也。」

Mencius azt mondta: "Az, amiben az ember különbözik a madaraktól és az állatoktól, rendkívül csekély. A közönséges emberek megszabadulnak tőle, de az erkölcsileg nemes ember megőrzi. [A bölcs császár] Shun világosan látta a sok teremtményt, és alaposan megvizsgálta az emberi társadalmi kapcsolatokat. Tettei jóindulatból és kötelességtudatból fakadtak. Nem [hamis] jóindulatból és kötelességtudatból cselekedett".

A jūn zǐ tehát olyasvalaki, akinek sikerült megtartania az Ég által adott adottságokat, azokat az adottságokat, amelyek arra késztetik az embereket, hogy jóindulattal cselekedjenek, hogy a kötelességtudat vezesse őket, hogy úgy akarjanak cselekedni, hogy jó kapcsolatot tartsanak fenn másokkal, és hogy megpróbálják segíteni és megvédeni azokat az embereket, akikkel igazságtalanul bánnak. Ahhoz, hogy az ember igazi jūn zǐ legyen, rendelkeznie kell ezekkel a valódi érzésekkel, és ezek szerint kell cselekednie. Nem elég csak úgy tenni, mintha az embernek lennének ilyen érzései.

Mencius szerint bárki választhat, hogy erkölcsileg nemes emberré váljon. Ehhez csak az kellene, hogy valóban meghozza ezt a döntést, és aztán meg is tegye. Mencius beszélt Yan Yuanról, aki Konfucius kedvenc tanítványa volt:

『舜何人也；予何人也。有為者亦若是！』

Yan Yuan azt mondta: "Miféle ember volt Shun? Milyen ember vagyok én? Csak annyi kell ahhoz, hogy olyan legyek, mint ő."

Mencius persze rájött, hogy "csak csinálni" sokkal nehezebb, mint beszélni róla. Az embernek állandóan figyelnie kell önmagát.

Mencius egyik célja az volt, hogy az általa "mozdulatlan elmének" nevezett elmét fejlessze. E szavak alatt olyan elmét értett, amelyet nem lehet kívülről érkező ütésekkel megdönteni. A "mozdíthatatlan elme" megóv attól, hogy az ember rosszat tegyen, mert dühös, fél stb. Bármi, ami kívülről húzhat vagy lökhet, és ami miatt kicsúszhatunk az irányításunk alól, kárt okozhat, de Mencius azt mondja, hogy ha az akarat és a négy erény/erő jól integrálódik, ha az ember "igazán együtt van", akkor ezek a külső erők nem tudják átvenni az irányítást.

Az emberi erények és erők ápolása

Minden kultúra és minden társadalom kidolgozott módszereket arra, hogy a gyerekek ne kerüljenek túl nagy bajba. Még egyetlen közösségen belül is többféle stratégiát alkalmazhatnak az emberek arra, hogy megszerezzék és féken tartsák a gyermekeik feletti ellenőrzést. A gyermekek ellenőrzésének egyik módja az, hogy megverik őket, ha olyasmit tesznek, amit a szülők nem akarnak, hogy megtegyenek. A gyermekek ellenőrzésének másik módja, hogy bűntudatot ébresztenek bennük, és elvárják, hogy szigorúan megbüntessék őket, mert rossz emberek. Egy harmadik módszer az, hogy a gyerekeket szégyenérzetre késztetik, és elvárják, hogy az emberek kinevetik őket, majd elfordulnak tőlük. A negyedik módszer az, hogy elmagyarázzuk a gyerekeknek a tetteik várható következményeit. "Ha meghúzod a kutya fülét, meg fog harapni". Sok szülő világszerte több mint egy módszert alkalmaz ezek közül, és időnként mindegyiket használhatják.

A kínai kultúrában van egy másik módszer, amely talán nem túl ismert, és más helyeken talán ritkán gyakorolják - a gyermek saját erényének/erejének felhasználása. Amikor egy gyermek valami bántó dolgot tesz valaki mással szemben, ahelyett, hogy a szülők azt mondanák a gyermeknek, hogy milyen rossz, a szülők mondhatnak valami olyasmit, mint pl: "Az előbb láttuk, hogy kivetted a tojásokat a veréb fészkéből. Tudjuk, hogy a szíved mélyén jó ember vagy. Ezért kíváncsiak vagyunk, vajon gondoltál-e arra, hogy mit fog érezni a verébanya, amikor visszajön, és azt látja, hogy a gyerekei eltűntek. Visszatennéd a tojásokat, amíg még melegek? A verébmama hamarosan visszajön."

Az a cél, hogy a gyermeket rávegyük, hogy nézze meg azokat az érzéseket, amelyek a szívében/elmeiben felmerülnek, amikor valóban elgondolkodik azon, amit tett, nem az, hogy a gyermek szörnyű embernek érezze magát, és nem az, hogy a gyermek féljen a büntetéstől. Ha a gyermek egyszer valóban hallgat annak a csendes hangjára, amit mi nyugaton "lelkiismeretnek" neveznénk, akkor a gyermek természetesen azt fogja érezni, amit a verébanya érezne, ha üres fészekbe térne haza. A gyermek ezután tenni fog valamit, hogy a verébanyának ne kelljen ezt a rossz érzést átélnie. Legközelebb a gyermek gondolhat arra, hogy mit érez majd a verébanya, mielőtt ellopna egy tojást.

Hosszú időbe telik, mire igazán jóvá válunk a négy égi ajándék felsorolásában, és gyakorlásra van szükség ahhoz, hogy megértsük néhány dolog lehetséges következményeit. Tehát igazán jó emberré válni egy életre szóló munka, amely soha nem fejeződik be igazán. A hagyományos kínai társadalomban a fiatalokat arra ösztönözték, hogy olvassák mind a múlt történéseit, amelyek jó cselekedeteket mutattak be, mind pedig az olyan emberek, mint Konfucius és Mencius könyveit, hogy segítséget kapjanak abban, hogy megtanulják látni az összes eredményt, és megtanulják, hogyan lehet megakadályozni, hogy a harag, a félelem és az összes többi hétköznapi érzelem elnyomja a négy erkölcsi erényt/erőt.

Egyéb olvasmányok

A gondolkodás három útja az ókori Kínában, írta Arthur Waley