Donatien Alphonse François, Comte de Sade (1740. június 2. – 1814. december 2.), ismertebb nevén Sade márki, francia nemes, író és filozófus, aki Párizsban született. A de Sade család régi provence-i arisztokrata család volt, tagjai pedig különböző korszakokban az egyházban és a francia állam szolgálatában is fontos szerepet kaptak. A család eredete Provence-ból származott.

Sade élete már fiatal korától kezdve botrányokkal és hatósági eljárásokkal volt tele. A korabeli társadalom szemében kihívó, sokszor elfogadhatatlannak tartott életmódot folytatott, ezért hosszú időt töltött börtönben és elmegyógyintézetben. Nevét gyakran összekapcsolták a szexualitás, a hatalom és az erkölcs határainak feszegetésével, ami miatt egyszerre vált hírhedtté és irodalomtörténetileg jelentőssé.

Botrányok és vádak

  • Egy prostituált megkorbácsolása.
  • Prostituáltak elkábítása, majd csoportos szexre kényszerítése, valamint szodómia.

Ezek az ügyek a kortársai számára is rendkívül megbotránkoztatóak voltak, és tovább rontották a helyzetét a hatóságokkal szemben. Egyik szökése során újabb súlyos családi és társadalmi konfliktus alakult ki körülötte, ami végül hozzájárult ahhoz, hogy még kevesebb támogatást élvezzen a környezetében. A Sade körül kialakult hírnév ezért már életében is összetett volt: egyesek botrányhősként, mások veszélyes lázadóként tekintettek rá.

Ezért távollétében halálra ítélték. Később Olaszországba költözve megmenekült a halálbüntetés elől, majd az ítéletet börtönbüntetésre változtatták. A fogság évei alatt kezdett intenzívebben filozófiai műveket olvasni, és ekkor alakult ki az a szemlélet, amely későbbi írásait is meghatározta. Írásait gyakran rejtve készítette, sokszor apró betűkkel, hogy a papírfelhasználás kevésbé tűnjön fel.

Legismertebb művei közé tartozik többek között a Justine és a 120 nap Szodoma, amelyekben az emberi vágy, a kegyetlenség, a hatalom és az erkölcsi határok kérdéseit vizsgálta. Ezek a művek hosszú időn át tiltottak vagy nehezen hozzáférhetők voltak, mégis jelentős hatást gyakoroltak az irodalomra, a filozófiára és a modern gondolkodásra. Sade írásai sok olvasó számára ma is provokatívak, mert szándékosan feszegetik a társadalmi és erkölcsi normákat.

A későbbi években elmegyógyintézetbe került, és feleségének megadta a válás lehetőségét. A francia forradalom után kikerült az elmegyógyintézetből, de 1803-ban ismét elmebetegnek nyilvánították, és újra intézeti felügyelet alá került. A Val-de-Marne-i elmegyógyintézetben halt meg 1814-ben, 74 évesen.

A "szadizmus" kifejezést róla nevezték el. Ma olyan viselkedésre utal, amelyben valaki mások fájdalmából vagy megalázásából érez élvezetet. Bár Sade alakja mindmáig megosztó, irodalomtörténeti és eszmetörténeti jelentősége vitathatatlan: a provokáció, a tabuátlépés és az emberi természet sötétebb oldalának egyik legismertebb elemzőjeként tartják számon.