Luria-Delbrück kísérlet
Az 1943-as Luria-Delbrück-kísérlet, más néven "fluktuációs teszt" azt a kérdést teszi fel: a mutációk függetlenek-e a természetes szelekciótól? Vagy a szelekció irányítja őket?
Max Delbrück és Salvador Luria kimutatták, hogy a baktériumokban a DNS-mutációk véletlenszerűen történnek. Ez azt jelenti, hogy bármikor bekövetkezhetnek, és nem a szelekcióra adott válaszként.
Darwin elmélete a véletlenszerű mutációkra ható természetes szelekcióról tehát a baktériumokra éppúgy érvényes, mint a bonyolultabb szervezetekre.
Delbrück és Luria 1969-ben részben ezért a munkájáért kapta meg az 1969. évi élettani vagy orvosi Nobel-díjat.
A Luria-Delbrück kísérlet által vizsgált két lehetőség. (A) Ha a mutációkat a közeg indukálja, akkor várhatóan nagyjából ugyanannyi mutáns jelenik meg minden egyes lemezen. (B) Ha a mutációk spontán módon keletkeznek a sejtosztódások során a lemezképzést megelőzően, akkor minden egyes lemezen nagyon változó számú mutáns lesz.
A kísérlet
Kísérletükben Luria és Delbrück baktériumokat növesztett csövekben. Egy bizonyos növekedési időszak után ezekből a különálló tenyészetekből azonos térfogatokat helyeztek fágot (vírust) tartalmazó agarra. Ha a vírusrezisztencia nem véletlen génmutációknak köszönhető, akkor minden lemezen nagyjából ugyanannyi rezisztens telepnek kellett volna lennie. Delbrück és Luria azonban nem ezt találta. Ehelyett a rezisztens telepek száma az egyes lemezeken drasztikusan változott.
Luria és Delbrück azt javasolta, hogy ezek az eredmények azzal magyarázhatók, hogy a kezdeti tenyésztőcsövekben növekvő baktériumok minden egyes generációjában a véletlenszerű mutációk állandó gyakorisággal fordulnak elő.
