Louisiana (Új-Spanyolország): 1763–1803 spanyol kormányzás és átadás

Louisiana (spanyolul: Luisiana) Új-Spanyolország alkirályságának közigazgatási területe volt 1763-tól 1801-ig. A Mississippi folyó medencéjétől nyugatra fekvő területet és New Orleans-t foglalta magában. Spanyolország a területet Franciaországtól kapta, amely 1682-ben XIV. Lajos király után La Louisiane-nak nevezte el. Néha spanyol Louisianának nevezik. A területet a San Ildefonsói Harmadik Szerződés (1800) és az Aranjuezi Szerződés (1801) értelmében visszaadta Franciaországnak. Károly spanyol király 1802. október 14-én királyi törvényjavaslatot írt ki IV. Ez megváltoztatta az átruházást és körvonalazta a feltételeket.

Spanyolország azonban beleegyezett abba, hogy a gyarmatot továbbra is ők irányítsák, amíg a francia tisztviselők meg nem érkeznek, és hivatalossá nem teszik az átadást (1803). A ceremónia a New Orleans-i Cabildóban történt 1803. november 30-án. Ez mindössze három héttel azelőtt történt, hogy a Louisiana Purchase értelmében Franciaországtól az Egyesült Államoknak történő engedményezés formaságai megtörténtek volna.

Kialakulás és történelmi háttér

A spanyol uralom kezdete az 1763-as párizsi békéhez kötődik: Franciaország a Hétéves háború veresége nyomán lemondott és átadta Louisiana egy részét Spanyolországnak. A spanyol közigazgatás célja volt a terület védelme, a kereskedelem szabályozása és a francia gyarmati örökség kezelésének kialakítása. New Orleans lett a közigazgatás központja, fontos katonai és kereskedelmi kikötőként.

Közigazgatás és vezetés

A spanyol uralom alatt a területet spanyol kormányzók és helyi tanácsok (cabildo-k) irányították, miközben sok francia helyi elit megtarthatta társadalmi és gazdasági befolyását. A kezdeti kormányzók között volt Antonio de Ulloa, akit 1768-ban népfelkelés kényszerített ideiglenes távozásra, majd Alejandro O'Reilly érkezése után a spanyol hatalom megszilárdult. Később Bernardo de Gálvez jelentős katonai sikereket ért el a Mexikói-öböl térségében és a függetlenségi háború idején az amerikaiak oldalán is tevékenykedett.

Társadalom és kultúra

A lakosság vegyes összetételű volt: francia creolok, spanyol tisztviselők és telepesek, afrikai rabszolgák, és számos bennszülött népcsoport. A spanyol jog és közigazgatás befolyást gyakorolt, de a mindennapi életben sok francia szokás és nyelv is megőrződött. A katolikus egyház, a földbirtok-politika és a helyi jogok mind hozzájárultak a régió sajátos kulturális összetételéhez. New Orleans spanyol építészeti jegyeket kapott (pl. a városrész helyreállítása az 1788-as tűz után), ugyanakkor a francia nyelv és hagyományok tovább éltek.

Gazdaság és kereskedelem

Gazdasága alapvetően mezőgazdasági jellegű volt: gabona, dohány, cukornád és egyéb exportcikkek termelése folyt. A spanyol korlátozások és monopóliumok gyakran ösztönözték a csempészetet, különösen a Mississippi és a Karib-térség közti kereskedelemben. Kulcsfontosságú volt a Mississippire és New Orleans-ra való hozzáférés; ezért is volt fontos az 1795-ös pinckney-i szerződés (San Lorenzo szerződés), amely engedélyezte az amerikaiak számára a Mississippi folyó és a new orleansi rakodóhely (right of deposit) használatát – ez nagyban elősegítette az Egyesült Államok nyugati irányú terjeszkedését.

Külkapcsolatok és biztonság

Spanyol Louisiana stratégiai szerepet töltött be Észak-Amerika déli részének védelmében: katonai támaszpontként szolgált a brit és később az amerikai hatásokkal szemben, valamint fontos szerepet játszott a bennszülött nemzetekkel és más európai hatalmakkal folytatott diplomáciában. A 18–19. század fordulóján az Egyesült Államok növekvő érdeklődése a Mississippivölgy iránt feszültségeket szült, amelyek végül a terület politikai átrendeződéséhez vezettek.

Visszaszolgáltatás és az Egyesült Államokhoz kerülés

Bár a San Ildefonsói Harmadik Szerződés (1800) és az Aranjuezi Szerződés (1801) értelmében Louisiana visszakerült Franciaország javára, az átruházás titkos és fokozatos volt. Károly spanyol király döntései és rendeletei értelmében Spanyolország továbbra is gyakorolta a tényleges közigazgatást egészen addig, amíg francia küldöttek át nem vették a hatalmat. A spanyol hatalom hivatalos átadása a New Orleans-i cabildóban 1803. november 30-án történt; ezt követően Franciaország rövid időn belül, a Louisiana Purchase keretében, eladta a területet az Egyesült Államoknak. A gyors egymásutánban történő átadások jelentős hatással voltak a helyi lakosságra, jogi helyzetre és a régió geopolitikai helyzetére.

Örökség

Spanyol uralom nyomai ma is felismerhetők Louisianában: a jogi és közigazgatási hagyományok, építészet, földrajzi nevek és kulturális elemek jelentik a legkézzelfoghatóbb örökséget. A spanyol korszak hosszú távon hozzájárult a térség sokszínű kulturális identitásához, amelyben a francia, spanyol, afrikai és bennszülött elemek keverednek.

Kérdések és válaszok

K: Mi volt Louisiana és mikor létezett?

K: Milyen földrajzi területet foglalt magában Louisiana?

K: Kitől kapta Spanyolország a louisianai területet?

K: Hogyan nevezte el Franciaország a területet?

K: Hogyan hívták Louisianát, miután Spanyolország megszerezte?

K: Mikor adták vissza Louisianát Franciaországnak?

K: Mikor és hol történt Louisiana hivatalos átadása Franciaországnak?

Keresés betűvel