Katicabogarak (Coccinellidae) – meghatározás, fajok és életmód

Katicabogarak (Coccinellidae) – részletes meghatározás, fajok és életmód: rovarevő viselkedés, terjedés, harlekin hatása az élővilágra, színes védekezési stratégiák.

A sportvígjátékot lásd: Katicabogarak.

A katicabogarak a Coccinellidae bogárfélék családjába tartoznak. Külső megjelenésük és színezésük rendkívül változatos: a legtöbb faj élénk színekkel és kontrasztos foltokkal rendelkezik, amelyek a ragadozókat figyelmeztetik – sok faj hemolimfájában található mérgező vegyület, amely érintésre vagy veszély hatására a bogárból kis mennyiségben kiürül (az úgynevezett reflexvérzés), így ízléstelenek lehetnek a madarak és más ragadozók számára.

Gyakran nevezik őket "katicabogárnak" vagy "katicabogárnak", de a biológusok a szaknyelvben a "coccinellid" (vagy magyarul: katicabogár-félék) megnevezést használják.

Megjelenés és változatosság

A katicabogarak testhossza általában 1–10 mm között változik. Sok faj kerekded, domború testű; színezésük lehet piros, narancs, sárga, fekete, fehér vagy ezek kombinációja. A foltok száma és elrendeződése fajonként változik, ezért a foltok száma önmagában nem mindig megbízható azonosítási jel.

Elterjedés és fajgazdagság

A coccinellidák világszerte megtalálhatóak: több mint 5 000 leírt fajuk ismert, a legtöbb faj mérsékelt övi és trópusi területeken fordul elő. Egyes fajok specializálódtak bizonyos növényeken vagy zsákmányokon, míg mások általános táplálkozók.

Táplálkozás

A legtöbb katicabogár ragadozó: elsősorban más apró rovarokat fogyasztanak, különösen a valódi poloskák rendjébe tartozó, növényeken élősködő fajokat. Gyakori zsákmányuk a levéltetvek, a pikkelyes rovarok és egyes tripszfajok. Egyes fajták azonban mindenevők vagy növényevők: előfordulnak pollen- és nektárevő, illetve gombafogyasztó katicák is. A tojásból kikelő lárvák jellemzően mohó ragadozók, nagy mennyiségű levéltetvet képesek elfogyasztani.

Életciklus és viselkedés

• Életciklusuk teljes átalakulással zajlik: pete → lárva → báb → imágó (kifejlett bogár).
• A petéket általában növények leveleinek fonákjára rakják, közel a táplálékforráshoz.
• A lárvák általában hosszúkás, pikkelyszerű testűek, és aktívan vadásznak.
• A báb állapotban a növényen rögzítve fejlődnek, majd innen bújik elő a kifejlett bogár.
• Sok katicabogár faj télen csoportosan telel, például repedésekben vagy épületekben gyülekezve.

Védekezés a ragadozók ellen

A katicabogarak védekező eszközei közé tartozik a feltűnő aposematikus (figyelmeztető) színezés és a reflexvérzés: sérüléskor a bogarak testnedvet bocsátanak ki, amely kellemetlen ízű és néhány esetben mérgező alkaloidokat tartalmaz. Ez gyakran elegendő ahhoz, hogy a ragadozó elengedje őket. Emellett sok faj képes elbújni vagy torokhangszerű hangokat adni, ha megfogják.

Harmonia axyridis – inváziós faj

A Harmonia axyridis (harlekin katicabogár) eredetileg Ázsiából származik; 1988 körül vezették be Észak-Amerikába a levéltetvek biológiai ellenségeként. Azóta gyorsan terjedt és az egyik leggyakoribb faj lett számos régióban. Észak-Amerikába történő bevezetés alatt álló populációi mellett ma már Nyugat-Európa nagy részén is elterjedt, és 2004-ben eljutott az Egyesült Királyságba. A harlekin katicabogár erőteljes versenyzőként kiszoríthat helyi őshonos fajokat, emellett nagy számban megjelenve problémát okozhat a telelőhelyeken, épületekben, valamint néhány embernél allergiás reakciót válthat ki.

Gazdasági és ökológiai jelentőség

Sok katicabogár fontos szereplő a mezőgazdaságban és a kiskertekben, mert természetes ellenségei a kártevőknek (például levéltetveknek), ezáltal csökkentik a növényvédőszer-használat szükségességét. Ugyanakkor a betelepített fajok, mint a Harmonia axyridis, negatív hatással lehetnek a helyi biodiverzitásra és a biológiai védekezés egyensúlyára.

Ellenségek és veszélyek

A katicabogarak természetes ellenségei közé tartoznak a madarak, néhány pókszerű ragadozó, és különböző parazitoid darazsak, amelyek petéiket vagy lárváikat támadják. Az emberi tevékenység — például élőhelyvesztés, intenzív vegyszerhasználat és a behurcolt invazív fajok — szintén veszélyezteti bizonyos fajok helyi előfordulását.

Azonosítás és megőrzés

• Az azonosításhoz több jellemzőt érdemes figyelembe venni: testforma, színezés, foltok száma és elhelyezkedése, valamint élőhely és időszak.
• A természetbarát gazdálkodási módszerek, virágos sávok és ragadozó rovarokat segítő élőhelyek kialakítása segíthet megőrizni a hasznos katicafajokat.

A katicabogarak sokszínű, ökológiailag értékes rovarcsoportot alkotnak: hasznos rovarként ismertek, ugyanakkor invazív fajaik és populációváltozásaik rámutatnak arra, hogy a fajok megőrzése és az emberi beavatkozások gondos mérlegelése fontos a természetes egyensúly fenntartásához.

A coccinellidák részletesebb ismertetéséhez lásd még a faji leírásokat és a helyi rovarhatározókat; sok országban léteznek gyűjtőközösségek és adatbázisok, amelyek segítenek a megfigyelések dokumentálásában.

Megjelenés

A legtöbb ember úgy ismeri a nősténybogarat, mint kicsi, kerek, vörös bogarat, amelynek hátán fekete foltok vannak. Európában a leggyakoribb nősténybogár a hétpettyes Coccinella septempunctata.

Nem minden nősténybogár vörös, és nem minden vörös nősténybogár foltos. Egyes bogarak nagyon kicsik, feketék és szőrösek. A katicabogarak színe vörös, narancssárga vagy sárga, fekete foltokkal. Lehetnek feketék is vörös foltokkal. Néhányukról teljesen hiányoznak a foltok. Van még néhány olyan katicabogár-fajta is, amelyik fémesen kékesen irizáló, és némelyiknek sakktáblás jegyei vagy csíkjai vannak.

A katicabogár (általában) fekete elülső része (pronotum) a mellkas és a fej.

A katicabogár pronotumát néha összetéveszthetik a katicabogár egész fejével.

Élet és táplálékellátás

A legtöbb coccinellida felnőttként telel át. A Harmonia axyridis esetében a tojások 3-4 nap alatt kelnek ki a néhánytól néhány tucatig terjedő fészekaljakból. A levéltetvek kínálatától függően a lárvák 10-14 nap alatt négy fejlődési stádiumon mennek keresztül, majd bábozódnak. Néhány nap múlva a kifejlett egyedek szaporodási aktivitást mutatnak, és újra képesek szaporodni, bár nem a szezon végén. A teljes élettartam átlagosan 1-2 év.

A katicabogárnak mindössze négy hétre van szüksége ahhoz, hogy a pici tojásból felnőtté váljon. Egyes nőstények egy nyár alatt akár 1000 tojást is lerakhatnak. A katicabogár a tojásait levéltetű-kolóniák közelében vagy olyan növényekre rakhatja le, ahol a lárváknak kikelésekor kész táplálékkínálatuk lesz.

Majdnem minden nősténybogár rovarevő: más rovarokat eszik. E rovarok közül soknak puha a teste, például a levéltetveknek. Még a lárvák is más rovarokat esznek. A levéltetvek hatalmas problémát jelentenek a gazdák és a kertészek számára, ezért a katicabogár nagy segítség a gazdáknak. Egyes hangyafajok úgy terelik a levéltetveket, mint a birkák, és megtámadják azt a katicabogarat, amelyik megpróbálja megenni az egyik levéltetvüket.

A máriabogár lárvák úgy néznek ki, mint a furcsa kifejlett rovarok.

Kérdések és válaszok

K: Mi a nősténybogarak tudományos neve?

K: Milyen folyadékot használnak a védekezéshez?

K: Hány nősténybogárfaj él a világon?

K: Mivel táplálkoznak jellemzően a katicabogarak?

K: Hogyan került be Észak-Amerikába a Harmonia axyridis (vagy harlekinkatica)?

K: Mikor érkezett a Harmonia axyridis az Egyesült Királyságba?

Keresés betűvel