Zöld csipkeszárnyasok (Chrysopidae) — leírás, életmód és biológiai védekezés
Zöld csipkeszárnyasok (Chrysopidae) — részletes leírás, életmód és ragadozó lárvák szerepe a biológiai védekezésben; hatékony, természetes kártevőirtás a kertben.
A csipkeszárnyasok vagy "zöld csipkeszárnyasok" a neuropterák (Neuroptera) rendjébe tartozó Chrysopidae nagycsaládba tartozó rovarok. E széles körben elterjedt csoportban mintegy 85 nemzetség és (a források szerint eltérő adatok szerint) 1300-2000 faj található. Amerikában és Európában azonban a két nemzetség, a Chrysopa és a Chrysoperla nagyon gyakori.
Megjelenés és morfológia
A csipkeszárnyasok általában könnyű, vékony testű rovarok, sok faj jellegzetes zöld színű, de előfordulnak sárgás vagy barnás egyedek is. A szárnyaik áttetszőek és jellegzetes hálós erezetet mutatnak, innen ered a rend neve (Neuroptera = "ideg-szárnyak"). Sok fajnak arany vagy bronzos szemük van. A testméret általában 4–20 mm között változik, a nemek és fajok között eltérés lehet.
Életciklus és viselkedés
A legtöbb csipkeszárnyas faj és lárváik aktív ragadozók, és gyakran használják őket biológiai védekezésre. A legtöbb faj petéit rövid száron hagyja a levélen, hogy csökkentse a saját lárváinak kártételét; a kikelő lárvák ilyenkor azonnal vadászni kezdenek. A lárvák teste jellegzetesen megnyúlt, ragadozó állkapcsokkal ("krokodilalakú" megjelenésűek), és gyakran nevezik őket "katicabogár-lárvákhoz" hasonlónak.
A lárvák falánkak, más, megfelelő méretű rovarokat támadnak meg, különösen a puhatestűeket (levéltetvek, hernyók és más rovarlárvák, rovartojások). Amikor egy potenciális zsákmánytárgyhoz érnek, a lárva megragadja azt. Állkapcsuk üreges, és emésztő váladékot fecskendeznek a zsákmányba. Egy levéltetű szerveit ez 90 másodperc alatt képes feloldani.
A kifejlett csipkeszárnyasok többsége röpdösve keres táplálékot és párt. Nemritkán előfordul, hogy a kifejlett egyedek nektárral, virágporral vagy mézharmattal táplálkoznak, így a növények közelében is gyakoriak maradnak. A fejlődés petétől kifejletté általában néhány hét alatt zajlik le, de ez nagyban függ a hőmérséklettől és a táplálék bőségétől.
Viselkedési sajátosságok és védekezés
A Chrysopa számos kifejlett példánya úgy védekezik, hogy a mellkasuk elején található mirigyekből undorító szagot árasztanak. Emellett több faj lárvája is alkalmaz kamuflázs-módszereket: tetemeket, növényi maradványokat vagy levéltetvek viaszos szálait hordja magán, így rejtőzködik ragadozók és a préda elől egyaránt.
Az elülső szárnyak tövénél "fülek" vannak. Amikor denevérhangokat hallanak, becsukják a szárnyaikat, és lehajolnak. A pókhálók elől el tudnak menekülni, mert mivel olyan könnyűek, nem keltenek olyan nagy rezgést, hogy a pókot figyelmeztessék. Ahelyett, hogy a legtöbb rovarhoz hasonlóan küzdene, a csipkeszárnyas átmarja a lábait és az antennáit tartó szálakat. Ha csak a szárnyainál fogva akad meg, teljesen mozdulatlanná válik. A csipkeszárnyas lassan lefelé csúszik ki a hálóból. A szárnyakon lévő apró szőrszálak megakadályozzák, hogy a ragadós pókselyem hozzáérjen a szárnyak felületéhez.
Elterjedés és élőhely
A csipkeszárnyasok világszerte elterjedtek: erdőkben, kertekben, mezőgazdasági területeken és városi zöldterületeken egyaránt megtalálhatók. Egyes fajok szűkebb ökológiai igényűek, mások generalisták, akik könnyen alkalmazkodnak különböző élőhelyekhez. Magyarországon és Európa más részein is gyakoriak, különösen a korábban említett Chrysopa és Chrysoperla nemzetségek.
Biológiai védekezés és gazdasági jelentőség
A csipkeszárnyasok fontos hasznos rovarok a mezőgazdaságban és a kertészetben, mert természetes ragadozóként jelentős mértékben csökkentik a kártevő állományokat, különösen a levéltetvek tömegeit. Számos termesztett növény védelmében alkalmazzák őket integrált növényvédelmi (IPM) programokban.
- Kommerciális felhasználás: Vannak tenyésztett fajok, amelyeket tömegesen nevelnek és kihelyeznek ültetvényekbe, üvegházakba (pl. üvegházi paprika, paradicsom, szőlő).
- Konzervációs biológia: A hasznos csipkeszárnyasok munkáját elősegíti a virágzó növények, vadvirág sávok telepítése, továbbá a rovarölő szerek (különösen a széles spektrumú rovarölő szerek) korlátozása.
- Bemutató gyakorlatok: Bankernövények és menedékterületek létrehozása, valamint kismértékű tápanyagforrás biztosítása (virágpor, nektár) növeli a helyben tartózkodást és a szaporodást.
Gyors gyakorlati tanácsok házikerti és mezőgazdasági felhasználáshoz
- Kerüld a széles spektrumú rovarölő szereket, különösen a virágzó időszakban; alkalmazz célzott, szelektív szereket.
- Telepíts virágsávokat és vadvirágokat, hogy táplálékot és búvóhelyet biztosíts a kifejlett egyedeknek.
- Ha kompenzálni akarod a levéltetvek kárát, fontold meg tenyésztett csipkeszárnyasok kihelyezését: rendszerint szállítmányokban petéket vagy lárvákat adnak el.
Ellenségek és veszélyek
Bár a csipkeszárnyasok hatékony ragadozók, ők maguk is számos ragadozó és élősködő áldozatai lehetnek: madarak, pókok, más ragadozó rovarok, valamint gombás és bakteriális megbetegedések. A mezőgazdasági gyakorlatok — különösen a rovarölő szerek túlzott használata — a legnagyobb veszélyt jelentik számukra.
Összefoglalás
A Chrysopidae családba tartozó csipkeszárnyasok fontos, gyakran zöldes színű rovarok, melyek lárváik és sok kifejlett egyedük révén hatékony természetes ragadozók. Biológiai védekezésben betöltött szerepük jelentős, és megfelelő gazdálkodással támogatva hatékony alternatívát kínálnak a kémiai szerek csökkentésére.
Közelkép az Austins Ferry, Tasmánia, Ausztrália, azonosítatlan Chrysopa sp. fejéről
A közönséges csipkeszárnyas (Chrysoperla carnea) vagy talán a C. mediterranea lárvája levéltetűvel táplálkozik.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a csipkeszárny?
A: A csipkeszárnyas a neuropterák családjába tartozó Chrysopidae családba tartozó rovar. Ez a széles körben elterjedt csoport mintegy 85 nemzetséget és (a források szerint) 1300-2000 fajt számlál. Amerikában és Európában azonban két nemzetség, a Chrysopa és a Chrysoperla nagyon gyakori.
K: Hogyan védekeznek a kifejlett csipkeszárnyasok?
V: A Chrysopa nemzetség számos kifejlett példánya úgy védekezik, hogy a mellkas elülső részén található mirigyekből undorító szagot bocsát ki. Az elülső szárnyaik tövében "fülekkel" rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy érzékeljék a denevérek echolokációs hangjait, és így összecsukják a szárnyaikat, és lehajoljanak, hogy elkerüljék a felfalást.
K: Hogyan menekülnek a csipkeszárnyasok a pókhálókból?
V: A csipkeszárnyasok azért tudnak elmenekülni a pókhálók elől, mert olyan könnyűek, hogy nem keltenek nagy rezgést, hogy a pókot figyelmeztessék. Ahelyett, hogy a legtöbb rovarhoz hasonlóan küzdene, a csipkeszárnyas átmarja a lábát és az antennáját tartó fonalakat. Amikor csak a szárnyaiba akad bele, teljesen mozdulatlanná válik, majd lassan lefelé csúszik ki a hálóból, mert a szárnyain lévő apró szőrszálak megakadályozzák, hogy a ragadós pókselyem hozzáérjen a felületéhez.
K: Mit eszik a hernyó csipkeszárny?
V: A csipkeszárnyas lárvák falánk ragadozók, amelyek más, megfelelő méretű rovarokat, például levéltetveket, hernyókat és más rovarlárvákat vagy tojásokat támadnak meg úgy, hogy állkapcsukkal érintik meg őket, amelyek olyan emésztőnedvet fecskendeznek zsákmányukba, amely 90 másodperc alatt képes feloldani a szerveket.
K: Hol lehet csipkeszárnyakat találni?
V: A csipkeszárnyasok a világ minden táján előfordulnak, de különösen Amerikában és Európában, ahol a Chrysopa és a Chrysoperla nemzetségek nagyon gyakoriak.
K: Sokféle csipkeszárny létezik?
V: Igen, világszerte körülbelül 85 nemzetség és 1 300-2 000 faj alkotja ezt a széles körben elterjedt csoportot.
Keres