A Kulindadromeus egy növényevő dinoszaurusz, egy ornitiszkusz a szibériai jura korból, Oroszországból. A feltárt anyag alapján a faj tudományos neve Kulindadromeus zabaikalicus, a lelőhely (Kulinda) és a Zabaikál környéki elhelyezkedés után kapta a nevét. Testhossza valószínűleg kisebb volt egy méternél, két lábon járt, hosszú hátsó lábakkal és apró, leveles rágófogakkal alkalmazkodott a növényevő életmódhoz.
A fosszílián egyértelműen tollszerű struktúrák láthatók a testén. A leletek részletes vizsgálata három különböző típusú integumentáris képződményt azonosított: egyszerű, monofilamentos (szálas) struktúrák a törzsön; szálcsomók (tufszerű képződmények) az alkaron és a comb felső részén; valamint bonyolultabb, többszálú szerkezetek a végtagokon és a láb alsó részén. Ezek az elemek egyaránt különböznek a pikkelyektől, és egyes részeken a pikkelyes bőr is megőrződött. Ez azért fontos, mert eddig nem volt ismert, hogy ennek a csoportnak voltak-e prototollai. Ezek a struktúrák valószínűleg a hőmérséklet szabályozására szolgáltak: nem repülőtollak voltak.
Az eredeti példány egy részleges koponya volt, alsó állkapoccsal, de a lelőhelyről azóta több, jól dokumentált példány került elő, köztük fiatal és szubadult egyedek. A képződmény vulkáni hamurétegei egy kivételes állapotban fennmaradt konzervátumot alkotnak: a finomszemcsés tufarétegek segítettek a lágyszövetek nyomának megtartásában, így a tollszerű képződmények részletei is rekonstruálhatók.
A Kulindadromeus 2014-ben vált nemzetközileg ismertté, amikor Pascal Godefroit és munkatársai részletes leírást közöltek róla. A lelőhely környezete sekély tavakkal, mocsarakkal és vulkanikus aktivitással jellemezhető volt, ami hozzájárult a gyors betemetéshez és a jó megőrződéshez. Az egyedek valószínűleg apró növényeket, páfrányokat, magvakat és lágy növényi részeket fogyasztottak, és a kisebb termet alapján valószínűleg gyorsan futó, rugalmas lábú életmódot folytattak.
Fontos evolúciós következménye, hogy egy ornitiszkuszon tollszerű képződmények jelenléte arra utal, hogy a tollak eredete mélyebben, a dinoszauruszok törzsfájának korai ágai között keresendő. Ez megváltoztatta a korábbi feltételezést, miszerint a tollak kizárólag a theropodák (a madarak közvetlen rokonsági köréhez tartozók) sajátosságai. Ugyanakkor sok kutató óvatos: a leletek értelmezése és a tollak pontos szerkezete vitatott részleteket is tartalmaz, így a kérdés továbbra is aktív kutatás tárgya.
Összefoglalva, a Kulindadromeus különleges példája annak, hogyan adhatnak a kivételesen megőrződött fosszíliák új betekintést a dinoszauruszok külső megjelenésébe és a tollak evolúciójába. A lelet megmutatta, hogy a tollszerű képződmények funkciói kezdetben valószínűleg a hőszabályozásra, a jelzésre vagy a párzási megjelenítésre korlátozódtak, és nem a repüléshez kapcsolódtak.