Kulindadromeus: tollas ornitiszkusz a jura kori Szibériából
Kulindadromeus — tollas ornitiszkusz a júra kori Szibériából: forradalmi fosszíliák, amelyek átírják a dinoszauruszok tollairól alkotott tudást.
A Kulindadromeus egy növényevő dinoszaurusz, egy ornitiszkusz a szibériai jura korból, Oroszországból. A feltárt anyag alapján a faj tudományos neve Kulindadromeus zabaikalicus, a lelőhely (Kulinda) és a Zabaikál környéki elhelyezkedés után kapta a nevét. Testhossza valószínűleg kisebb volt egy méternél, két lábon járt, hosszú hátsó lábakkal és apró, leveles rágófogakkal alkalmazkodott a növényevő életmódhoz.
A fosszílián egyértelműen tollszerű struktúrák láthatók a testén. A leletek részletes vizsgálata három különböző típusú integumentáris képződményt azonosított: egyszerű, monofilamentos (szálas) struktúrák a törzsön; szálcsomók (tufszerű képződmények) az alkaron és a comb felső részén; valamint bonyolultabb, többszálú szerkezetek a végtagokon és a láb alsó részén. Ezek az elemek egyaránt különböznek a pikkelyektől, és egyes részeken a pikkelyes bőr is megőrződött. Ez azért fontos, mert eddig nem volt ismert, hogy ennek a csoportnak voltak-e prototollai. Ezek a struktúrák valószínűleg a hőmérséklet szabályozására szolgáltak: nem repülőtollak voltak.
Az eredeti példány egy részleges koponya volt, alsó állkapoccsal, de a lelőhelyről azóta több, jól dokumentált példány került elő, köztük fiatal és szubadult egyedek. A képződmény vulkáni hamurétegei egy kivételes állapotban fennmaradt konzervátumot alkotnak: a finomszemcsés tufarétegek segítettek a lágyszövetek nyomának megtartásában, így a tollszerű képződmények részletei is rekonstruálhatók.
A Kulindadromeus 2014-ben vált nemzetközileg ismertté, amikor Pascal Godefroit és munkatársai részletes leírást közöltek róla. A lelőhely környezete sekély tavakkal, mocsarakkal és vulkanikus aktivitással jellemezhető volt, ami hozzájárult a gyors betemetéshez és a jó megőrződéshez. Az egyedek valószínűleg apró növényeket, páfrányokat, magvakat és lágy növényi részeket fogyasztottak, és a kisebb termet alapján valószínűleg gyorsan futó, rugalmas lábú életmódot folytattak.
Fontos evolúciós következménye, hogy egy ornitiszkuszon tollszerű képződmények jelenléte arra utal, hogy a tollak eredete mélyebben, a dinoszauruszok törzsfájának korai ágai között keresendő. Ez megváltoztatta a korábbi feltételezést, miszerint a tollak kizárólag a theropodák (a madarak közvetlen rokonsági köréhez tartozók) sajátosságai. Ugyanakkor sok kutató óvatos: a leletek értelmezése és a tollak pontos szerkezete vitatott részleteket is tartalmaz, így a kérdés továbbra is aktív kutatás tárgya.
Összefoglalva, a Kulindadromeus különleges példája annak, hogyan adhatnak a kivételesen megőrződött fosszíliák új betekintést a dinoszauruszok külső megjelenésébe és a tollak evolúciójába. A lelet megmutatta, hogy a tollszerű képződmények funkciói kezdetben valószínűleg a hőszabályozásra, a jelzésre vagy a párzási megjelenítésre korlátozódtak, és nem a repüléshez kapcsolódtak.
A testfelület jellemzői
A példányok testfelületének nagy részét (bőr vagy "integuent") mutatják. A farok tetején pikkelyek sorai találhatók, és a pikkelyek tollszerű struktúrákba ágazó borítása. Felfedezéséig úgy gondolták, hogy prototollak csak a Theropodáknál vannak. A felfedezett tollmaradványok három típusba sorolhatók.
Az első típus a törzset, a nyakat és a fejet borító szőrszerű szálakból áll. Ezek akár három centiméter hosszúak is lehetnek, és hasonlítanak az olyan theropodákról, mint a Sinosauropteryx, már ismert "dínószőrszálakra". A második típus 1,5 centiméter hosszú szálakból álló csoportokat mutat, amelyek mindegyike egy-egy alaplemezből ered. Ezek a felkaron és a combon találhatók. Az alaplemezek hatszög alakban vannak elrendezve, de nem érnek egymáshoz. A harmadik típus egyedülálló. Ezt a felső alsó lábszárakon találták, és hat-hét szalagszerű, akár két centiméter hosszúságú szerkezetekből álló kötegekből áll. Minden egyes szalag körülbelül tíz párhuzamos, legfeljebb 0,1 milliméter széles szálból áll.
A korábban az Ornithischiában, a Psittacosauruson és a Tianyulongon talált fonalak homológok lehetnek a nem őslábú theropodáknál talált "prototollakkal". Ez azt jelentené, hogy a tollak eredetileg a Dinosauria, és valószínűleg az Archosauria egészére jellemzőek, mivel a Pterosauriákban is vannak hasonló szerkezetek.
Háromféle mérleg is létezik. A lábszár alsó részén egymást fedő, hatszögletű, akár 3,5 milliméter átmérőjű pikkelyek találhatók. Kicsi, kerek, nem fedő pikkelyek, amelyek keresztmetszete kisebb, mint egy milliméter, a kezeket, a bokákat és a lábakat borítják. A farok felső részét öt hosszú, íves, téglalap alakú, legfeljebb egy-két centiméteres pikkelysor borítja. Ezeknél a pikkelyeknél az egyes pikkelyek hátulsó széle kissé átfedi a mögötte lévő pikkelyek elülső szélét. Középen ezzel szemben egy kis sarkantyú áll előre, amely az előző pikkely hátulsó szélét takarja. A szerzők úgy vélik, hogy a pikkelyek nem csontosodott pikkelyek vagy oszteodermák.
Kérdések és válaszok
K: Milyen dinoszauruszfaj a Kulindadromeus?
V: A Kulindadromeus egy növényevő dinoszaurusz a jura időszakból.
K: Hol fedezték fel a Kulindadromeust?
V: A Kulindadromeust Oroszországban, Szibériában fedezték fel.
K: Mi a jelentős a Kulindadromeus fosszíliájában?
V: A Kulindadromeus fosszíliája egyértelmű jeleket mutat tollszerű struktúrákra a testén.
K: Korábban úgy gondolták, hogy tollak léteztek a dinoszauruszok ezen csoportjánál?
V: Nem, nem volt ismert, hogy a dinoszauruszok e csoportjának voltak-e prototollai.
K: Mi volt a Kulindadromeus testén található tollszerű struktúrák funkciója?
V: A Kulindadromeus testén található tollszerű struktúrák valószínűleg a hőmérséklet szabályozására szolgáltak.
K: Milyen volt a Kulindadromeus eredeti példánya?
V: A Kulindadromeus eredeti példánya egy részleges koponya volt alsó állkapoccsal.
K: Milyen a Kulindadromeus fosszíliájának megőrzése?
V: A Kulindadromeus fosszíliájának megőrzése kivételes a vulkáni hamurétegek miatt, amelyek egy Konservat-Lagerstätte-t alkotnak.
Keres