Az ókori Örmény Királyság (Kr. e. 331–Kr. u. 428) — történet és terjeszkedés

Az ókori Örmény Királyság története (Kr. e. 331–Kr. u. 428): Tigranész fénykora, terjeszkedés a Kaukázustól a Földközi-tengerig, politikai fordulatok és az örmény identitás kialakulása.

Az ókori Örmény Királyság Kr. e. 331-től Kr. u. 428-ig független monarchia volt. A korszak folyamán — különösen amikor a királyság a legerősebb volt — gyakran emlegették mint "Örmény Birodalom". A következőkben részletesen ismertetjük a létrejöttét, politikai alakulását, terjeszkedését, valamint kulturális és vallási fordulatait.

Alapítás és korai időszak

Az AkhaimenidaBirodalom bukása után a korábbi örmény szatrapia területét több részre osztották; az egykori területet körülbelül 120 klán uralta. A Nagy Sándor rövid életű birodalmának hellenisztikus utódállamai közül a Szeleukida Birodalomnak a hanyatlása adott lehetőséget egy független örmény állam újjászerveződésére. I. Artaxias (Artashes) Kr. e. 190 körül megalapította a hellenisztikus jellegű örmény királyságot, amelyet az Artaxiád-dinasztia uralt.

Az Artaxiád-dinasztia és a terjeszkedés

Az Artaxiádok alatt Örményország fokozatosan megerősödött. Az állam szervezete keveréke volt a helyi királyi hatalomnak, a hellenisztikus közigazgatási mintáknak és a környező nomád hagyományoknak. Kr. e. 95 és 66 között, a fénykor idején, Örményország kiterjesztette hatalmát a Kaukázus térségéhez és a mai Kelet-Törökország, Szíria és Libanon egyes részeihez.

Az állam központjai között szerepelt Artaxata (Artashat) és később Tigranocerta, ezek a városok politikai, katonai és gazdasági központokká váltak, és mind hellenisztikus, mind helyi építészeti elemeket mutattak.

II. Tigranész (Tigranes II.) és a királyság csúcsa

Örményország legnagyobb kiterjedését és a legnagyobb befolyását II. Tigranész (Tigranes II., gyakran „Nagy Tigranész”) idején érte el (i. e. 95–55 körül). Uralkodása alatt a birodalom a Földközi-tenger közeléből egészen a Kura folyó vidékéig terjedt. Tigranész aktív külpolitikát folytatott, meghódította Szíria keleti részeit és befolyást szerzett a dél-kaukázusi területeken; uralmát nagyobb részben városi alapokra és szövetségekre építette.

Római és perzsa befolyás, a belső válságok

Bár Örményország a római Kelet egyik jelentős szereplője volt, politikailag gyakran gyengébbnek bizonyult a nagyhatalmak — főként Róma és a perzsa (Parthus, majd Szaszanida) birodalom — rivalizálásában. A rómaiak Kr. e. 66 körül nagyobb befolyást szereztek a térségben, és Örményország politikai függetlensége időnként korlátozott volt a két hatalom közti játék miatt.

Az artaxiád uralmat Kr. u. 12-ben a rómaiak ledöntötték, ami hosszabb belső polgárháborús időszakot eredményezett. Kr. u. 54 után a trónt fokozatosan az Arszakida-dinasztia (örmény arszakidák, a pártus Arsacidák helyi ága) vette át, akik gyakran Perzsia és Róma befolyása között lavíroztak.

A kereszténység felvétele és az örmény kulturális fordulat

A Kr. u. 3–4. század fordulóján jelentős vallási és kulturális változás történt: Örményország volt az első állam, amely a hagyományos források szerint hivatalosan is kereszténnyé vált. A hagyomány 301-re teszi a megtérés időpontját (Tiridates III. uralma alatt és Gregorianus — Szent Gergely — tevékenységével), bár a modern kutatás a 4. század elejére, 301–314 közé helyezi a folyamatot. A kereszténység államvallássá válása jelentősen átalakította a politikai kultúrát, az egyházi intézményrendszert és a művészeteket.

Az írásbeliség és a nemzeti identitás fontos mérföldköve volt Mesrop Mashtots által az első örmény ábécé megalkotása (Kr. u. 405), amely lehetővé tette az ószövetségi és újkori szövegek fordítását, az egyházi irodalom fejlődését és egy egységes írott irodalmi nyelv kialakulását.

Nyelv, társadalom és örökség

A Kr. e. II. századtól az Alsó-Örményország (beleértve a mai Karabahot is) lakossága örményül beszélt; ez a tény gyakran arra szolgál bizonyítékként, hogy a mai örmény nép a korabeli örmény beszélők leszármazottja. Az örmény társadalom családi-klán alapú szerkezetű volt; a nemesség és a királyi udvar komoly befolyással bírt, de a városiasodás és a kereskedelem is erősödött, különösen a katonai és diplomáciai sikerek idején.

A felosztás és a királyság polgárháborús vége (387–428)

Kr. u. 387-ben a független örmény királyságot véglegesen kettéosztották: nyugati része a Bizánci (kelet-római) birodalom, keleti része pedig a perzsa hatalom (Szaszanida Perzsia) befolyása alá került. A keleti rész formálisan továbbra is arszakida klienskirályság maradt, de valójában erős perzsa fennhatóság alatt állt. Végül Perzsa Örményországban Kr. u. 428-ban a szaszánida hatalom megszüntette az arszakida királyságot és a területet közigazgatásilag beolvasztotta, ezzel véget vetve az önálló örmény királyság korszakának.

Összefoglalás

• A Kr. e. 331–Kr. u. 428 közötti időszakban Örményország dinamikus, a környező nagyhatalmak befolyása alatt álló államként működött.
• Az Artaxiádok és később az arszakida uralkodók idején a királyság széles földrajzi területeket irányított, különösen II. Tigranész alatt.
• A 4. századi keresztény államvallás felvétele és az 405-ös örmény ábécé megalkotása hosszú távú kulturális hatást gyakorolt az örmény nép identitására.
• Végül a római–perzsa rivalizálás és belső gyengülés vezetett a királyság felosztásához (387) és a keleti arszakida klienskirályság megszűnéséhez (428).

Az ókori örmény királyság öröksége ma is él: nyelvi, vallási és kulturális hagyatéka a közép-keleti és kaukázusi térség történetének meghatározó része.

Kérdések és válaszok

K: Mi volt az örmény királyság neve?

K: Hogyan hivatkoznak rá néha?

K: Mikor uralkodott az ókori Közel-Keleten?

K: Hány királyi dinasztia uralkodott a történelme során?

K: Ki volt az első dinasztia, amely Örményországban uralkodott?

K: Ki volt az utolsó dinasztia, amely Örményországban uralkodott?

K: Milyen nyelven beszéltek az ókori Örményországban?

Keresés betűvel