Tályog (abscessus): definíció, tünetek, okok és kezelés

Tályog (abscessus) — tünetek, okok és hatékony kezelések: felnyitás, mikor kell antibiotikum, diagnosztika (ultrahang, CT) és gyógyulási tippek a gyors felépülésért.

A tályog (latinul: abscessus) a test szövetében felgyülemlett genny. A tályogok jelei és tünetei: bőrpír, fájdalom, melegség és duzzanat. Ez a duzzanat úgy érzi, mintha folyadékkal lenne tele, ha megnyomjuk. A bőrpírral borított terület gyakran nagyobb, mint a duzzanat területe. A karbunkulus a szőrtüszőkben lévő tályog.

A tályogot általában bakteriális fertőzés okozza. Gyakran több különböző típusú baktérium is része lehet egyetlen fertőzésnek. Az Egyesült Államokban és a világ számos más területén a leggyakrabban előforduló baktérium az MRSA (methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus). Ritkán paraziták is okozhatnak tályogot, és ez a fejlődő világban gyakoribb. A bőrtályog diagnózisa általában a kinézete alapján történik, és felnyitással bizonyítható. Az ultrahangos képalkotás hasznos lehet olyan esetekben, amikor a diagnózis nem egyértelmű. A végbélnyílás körüli tályogoknál fontos lehet a számítógépes tomográfia (CT) a mélyebb fertőzés keresése érdekében.

A legtöbb bőr- vagy lágyrész-tályog kezelése a felnyitás és a genny elvezetése. Az egészséges embereknél általában nincs szükség antibiotikumokra. Újabb tanulmányok szerint jobb, ha a sebet a lecsapolás után lezárjuk, ahelyett, hogy gézzel csomagolnánk be. Ez felgyorsíthatja a gyógyulást, és nem növeli a tályog visszatérésének kockázatát. Néha a genny egyszerű kiszívása tűvel nem elegendő.

A bőrtályogok gyakoriak, és az utóbbi években egyre gyakoribbá váltak. Az intravénás gyógyszereket szedők 65%-a kap tályogot. 2005-ben az Egyesült Államokban 3,2 millió ember fordult tályog miatt a sürgősségi osztályra. Ausztráliában 2008-ban mintegy 13 000 ember került kórházba a betegség miatt.

Tünetek

• Helyi tünetek: fájdalmas, vörös, meleg, duzzadt csomó a bőrön vagy a bőr alatt; a terület közepén puha, benyomható rész, amely folyadékkal/gennyel telített.
• Általános tünetek: láz, rossz közérzet, fáradtság, megduzzadt nyirokcsomók a fertőzés közelében.
• Különleges elhelyezkedés esetén: arcon, nemi szerveken vagy végbélnyílás körül elhelyezkedő tályogoknál erősebb fájdalom, funkciózavar vagy vizelési/bélürítési nehézség fordulhat elő.

Okok és rizikófaktorok

• Bakteriális fertőzések: leggyakrabban Staphylococcus aureus (közte MRSA), de más baktériumok is szerepelhetnek.
• Helyi sérülés vagy idegentest: kisebb bőrsebek, szúrások vagy sebészeti beavatkozások bejáratot adhatnak a baktériumoknak.
• Krónikus betegségek: cukorbetegség, immunhiányos állapotok, rossz vérellátás növelik a kockázatot.
• I.V. drog használat: az intravénás gyógyszerhasználók között magas a tályogképződés aránya.
• Higiéniai és környezeti tényezők: zsúfolt környezet, rossz higiénia vagy nem megfelelő sebellátás növelheti az előfordulást.

Diagnózis

A diagnózis leggyakrabban a fizikális vizsgálaton alapul: a jellegzetes duzzanat, bőrpír és érzékenység. A felnyitás (inszíció és drenázs) során kinyert genny megerősíti a diagnózist, és a mintából tenyésztést lehet indítani a célzott antibiotikum választásához.

Vizsgálati módszerek:

• Ultrahang: hasznos, ha nem egyértelmű, hogy a képlet folyadékos (tályog) vagy szilárd (pl. daganat); megmutatja a kiterjedést és segít a tűvezérelt mintavételben.
• CT vagy MRI: mélyen fekvő tályogoknál, valamint a végbélnyílás körüli, medencét érintő fertőzések felmérésére alkalmazzák, különösen, ha a fertőzés kiterjedését pontosan kell meghatározni.
• Labor: láz és általános tünetek esetén vérkép, gyulladásos jelzők (CRP, ESR) és vérkultúra mérlegelendő.

Kezelés

• Incízió és drenázs: a legtöbb bőrtályognál ez az elsődleges és döntő kezelés — meg kell nyitni és el kell vezetni a gennyet. A procedúra helyi érzéstelenítésben történik, szükség esetén általános érzéstelenítés lehet indokolt.
• Antibiotikumok: egészséges, kis méretű, lokalizált tályogoknál önmagukban gyakran nem szükségesek; azonban ajánlottak, ha a fertőzés nagy kiterjedésű, több helyen jelentkezik, a beteg lázas, immunhiányos, vagy ha a tenyésztés MRSA‑t vagy más különösen kórokozót mutat. A választás a helyi rezisztenciamintázattól függ.
• Sebkezelés: hagyományosan a lecsapolás után a sebet gyakran gézzel tömték (packing), azonban újabb vizsgálatok szerint a seb zárása (részleges vagy teljes) lecsapolás után gyorsíthatja a gyógyulást és nem növeli a kiújulás kockázatát. Az orvos dönt a legmegfelelőbb módszerről.
• További beavatkozások: mély vagy recidiváló tályogoknál, illetve komplikált esetekben ismételt műtét, drain behelyezés vagy célzott sebészi feltárás lehet szükséges.
• Speciális helyek: arci, perianális, vagy belső szerveket érintő tályogoknál (máj, tüdő, agy stb.) a kezelés gyakran komplexebb — együttműködés sebésszel, radiológussal és infektológussal szükséges.

Szövődmények

• Cellulitis (a bőr szélesebb területének fertőzése)
• Fistula képződés (kóros járat a bőr vagy más szerv felé)
• Szisztémás fertőzés, szepszis
• Osteomyelitis (ha a fertőzés a csontot is eléri)
• Thrombophlebitis vagy távoli tályogok (ha a baktériumok a véráramon keresztül terjednek)

Megelőzés

• Sebek, karcolások megfelelő tisztítása és fedése.
• Kerülni a közös használatú borotvát, törölközőt vagy tűket; különösen fontos intravénás gyógyszerhasználók körében a tűmegosztás megszüntetése.
• Higiéniás intézkedések, a bőr fertőzésre hajlamos területeinek tisztán tartása.
• Krónikus betegségek (például cukorbetegség) jó kezelése a fertőzés kockázatának csökkentése érdekében.

Mikor forduljon orvoshoz?

• Ha a duzzanat gyorsan növekszik, erősödik a fájdalom, vagy kiterjed a bőrpír.
• Ha láz, hidegrázás vagy általános rossz közérzet jelentkezik.
• Ha a tályog a szem vagy arc közelében van, vagy funkciózavart okoz (például nehéz nyelés, légzési nehezítettség, vizelési gondok).
• Ha immunhiányos állapotban van, cukorbeteg, vagy visszatérő tályogai vannak — ezekben az esetekben gyakrabban indokolt antibiotikum és/vagy kórházi ellátás.

Előfordulás és kockázat

A bőrtályogok gyakoriak, és az utóbbi években egyre gyakoribbá váltak. Az intravénás gyógyszereket szedők 65%-a kap tályogot. 2005-ben az Egyesült Államokban 3,2 millió ember fordult tályog miatt a sürgősségi osztályra. Ausztráliában 2008-ban mintegy 13 000 ember került kórházba a betegség miatt.

Összefoglalva: a legtöbb tályog hatékonyan kezelhető időben elvégzett felnyitással és a megfelelő esetekben választott antibiotikummal. Fontos a rizikófaktorok ismerete, a korai orvosi vizsgálat és a helyes sebkezelés a komplikációk elkerülése érdekében.

Jelek és tünetek

A tályogok bármilyen szilárd szövetben kialakulhatnak. Általában a bőr felszínén (például kelések, vagy mély bőr tályogok), a tüdőben, az agyban, a fogakban, a vesékben és a mandulákban alakulnak ki. Az állapot bonyolultabbá válhat, ha a genny és a fertőzés a test más részeire is átterjed. Ez üszkösödéshez vezethet, amikor a testszövetek egyes területei elhalnak.

A bőrtályog fő tünetei és jelei a bőrpír, a hő, a duzzanat, a fájdalom és a funkcióvesztés. Magas hőmérséklet (láz) és hidegrázás is előfordulhat.

A belső tályogokat nehezebb megtalálni. A tályog fájdalmas lehet, és a személynek magas láza lesz, és általában rosszul érzi magát. A belső tályogok általában nem gyógyulnak orvosi kezelés nélkül. Egyes esetekben a tályog akár halált is okozhat, például ha a nyakban lévő tályog nyomást gyakorol a légcsőre.

Ha a tályog a felszínen van, akkor lehet "ingadozó", azaz úgy érzi, mintha folyadékkal lenne tele, amikor megérintjük. Ez egy hullámszerű mozgás, amelyet a genny mozgása okoz a tályog belsejében.

Tályog

Kérdések és válaszok

K: Mi az a tályog?

K: Milyen jelei és tünetei vannak a tályognak?

K: Mi okozza a tályogot?

K: Hogyan diagnosztizálják a bőrtályogot?

K: Hogyan kezeli a bőr- vagy lágyszöveti tályogot?

K: Mennyire gyakoriak a bőrtályogok?

Keresés betűvel