Jazzfúzió – a jazz és rock keveréke, jellemzők és története
Jazzfúzió: a jazz és rock lendületes keveréke — története, jellemzői, híres művek és improvizált hangszeres szólók egy izgalmas zenei utazásért.
A jazz fúzió (vagy "jazz-rock fúzió" vagy fúzió) egy zenei műfaj vagy stílus. A jazzfúzió a jazzt és a rockot keveri. Néhány jazzfúzió a funk, a rhythm and blues és a világzene elemeit is felhasználja.
A jazz fusiont többnyire hangszeres formában játsszák, de nem ritka az ének sem. A dalok gyakran hosszabbak, mint a popzenében megszokott számok: egy jazzfúziós tétel gyakran öt–tíz perces, míg egy popdal általában körülbelül három perc hosszú. A jazzfúziós zenékben hosszú szólót is játszanak a hangszerek, és ezeket a szólókat gyakran előadás közben improvizálják — azaz a zenészek részben játék közben találják ki a témákat. Frank Zappának például hosszú gitárszólói voltak a jazzfúziós műfajba tartozó zenéjében.
Jellemzők
- Hangszerek és technika: a fúzióban gyakori az elektromos gitár, elektromos basszusgitár, Fender Rhodes és más elektromos zongorák, Hammond-orgona, szintetizátorok és különböző effektek. A hangosítás és stúdiótechnika fontos szerepet kapott a hangzás kialakításában.
- Ritmus és groove: gyakran merítenek a funk és R&B ritmusaiból, de előfordulnak összetett, töredezett ütemek és szokatlan metrumok is.
- Improvizáció: a hosszú szólók és a pillanatnyi kreativitás (improvizáció) központi elemek.
- Szerkezet: a tételszerű felépítés mellett nagyobb teret kap a hangszeres „beszélgetés”, a téma variálása és a kollektív improvizáció.
- Hangzásbeli sokszínűség: a fúzió tág kerete lehetővé teszi a világzenei, jazz-funk, ambient vagy akár progresszív rock elemek beépítését.
Történet röviden
A jazzfúzió kialakulása az 1960-as évek végére és az 1970-es évek elejére tehető. Az egyik kulcsfontosságú esemény Miles Davis kísérletezése volt, különösen a 1969-es Bitches Brew lemezzel, amely elektronikát és rockos ritmusokat hozott a jazzen belül. Ezt követték olyan együttesek és művészek, mint a Mahavishnu Orchestra (John McLaughlin vezetésével), a Weather Report (Joe Zawinul és Wayne Shorter), a Return to Forever (Chick Corea), valamint Herbie Hancock és a Headhunters.
A 1970-es években a műfaj robbanásszerűen fejlődött, sok művész kísérletezett új hangzásokkal és stúdiótechnikákkal. A 1980-as években egyes ágak kifinomultabb, rádióbarátabb irányt vettek (ez vezetett a smooth jazz kialakulásához), míg mások továbbra is kísérletezőek maradtak. A műfaj folyamatosan hatott és kölcsönhatásban állt más stílusokkal, így ma is változatos irányai léteznek.
Fontos előadók és lemezek
- Miles Davis – Bitches Brew (meghatározó mérföldkő)
- Mahavishnu Orchestra – The Inner Mounting Flame
- Weather Report – Heavy Weather
- Herbie Hancock – Headhunters
- Return to Forever – különböző albumok Chick Corea vezetésével
- Jaco Pastorius – forradalmi játék az elektromos basszuson
- Pat Metheny (Pat Metheny Group) – modern, melankolikusabb fúziós megközelítések
- Frank Zappa — a rock, jazz és avantgárd elemek egyedi elegye
- További jelentős muzsikusok: Tony Williams, Billy Cobham, John McLaughlin, stb.
Fogadtatás, rádió és élő szereplés
A jazzfúziót a hagyományos rádiós játszási listák ritkábban fogadták be, különösen az Egyesült Államokban és Kanadában, ahol a populáris kereskedelmi rádiók fókusza más műfajokon volt. Ugyanakkor Európában és Japánban jelentős rajongótábor épült ki, és ezekben a régiókban a fúziós zenét gyakran hallani rádiókban, fesztiválokon és klubokban. A műfaj élőben különösen népszerű, mert az improvizáció és a koncertszerű interakciók élőben mutatkoznak meg leginkább.
Hatás és jelenkor
A jazzfúzió hatása messze túlmutat a maga korszakán: a modern jazz, a rock, az elektronikus zene és a világzenei áramlatok is merítettek belőle. Napjainkban is hallani fúziós elemeket a kortárs jazzben, a progresszív rockban, a funkban és a kísérleti popban. Vannak kortárs előadók és együttesek, amelyek újraértelmezik a fúziót, és a műfaj folyamatosan új hangzásokkal bővül.
Hol érdemes kezdeni, ha szeretnél belehallgatni?
Ajánlott bevezető lemezek: Miles Davis – Bitches Brew, Herbie Hancock – Headhunters, Weather Report – Heavy Weather, Mahavishnu Orchestra – The Inner Mounting Flame, Pat Metheny Group – Offramp. Ezek az albumok jól érzékeltetik a műfaj sokszínűségét: vannak köztük elsöprő energiájú, jazzes improvizációs csúcspontok és groove-orientált, táncolható darabok is.
Történelem
A jazzfúzió az 1960-as évek végén kezdődött az Egyesült Államokban. Az 1960-as évek végén olyan jazz-zenészek, mint Miles Davis és a The Tony Williams Lifetime nevű zenekar kezdtek elektromos hangszereket, például elektromos basszusgitárt és elektromos zongorát használni jazz-zenéjükben. Emellett a jazz-zenészek elkezdték a soul-, a rhythm and blues- és a rockzenéből származó ritmusokat vagy ütemeket is hozzáadni a jazz-zenéhez. Két fontos jazzfúziós album az In a Silent Way és a Bitches Brew.
Az 1970-es években egyre többen kezdtek jazzfúziós zenét játszani. Ez egyre népszerűbbé vált, így egyre többen kezdtek jazzfúziós zenét hallgatni és jazzfúziós koncertekre járni. Az 1970-es években olyan jazz-zenészek, mint Herbie Hancock, Joe Zawinul, Jan Hammer és Chick Corea kezdtek elektronikus szintetizátorokat használni a dalaikban.
Az 1980-as évek elején a jazz fúzió egy új stílusát, a "pop fúziót" kezdték játszani. Ez az új pop-fúziós stílus lágyabb és lassabb volt, mint az 1970-es évek eleji fúzió. A pop fusiont sokkal többet játszották a rádióban, mint az 1970-es évek eleji fúziót. A pop fúziós zenészek közé tartozik Lee Ritenour, Al Jarreau, Kenny G, Bob James és David Sanborn. Steve Vai az 1980-as években a jazzfúzió ikonja volt, és kiterjedt gitáralapú jazzfúziós hangszereléseket játszott.
| · v · t · e | |||||||||||
| Alkatrészek |
| ||||||||||
| Műfajok |
| ||||||||||
| Rádióformátumok |
| ||||||||||
|
| ||||||||||
| Kapcsolódó |
| ||||||||||
| |||||||||||
Kérdések és válaszok
K: Mi az a jazz fúzió?
V: A jazzfúzió olyan műfaj vagy zenei stílus, amely a jazzt rockkal, funkkal, rhythm and blues-szal és világzenével keveri. Általában ének nélküli hangszerekkel játsszák.
K: Milyen hosszúak a dalok a jazzfúzióban?
V: A jazzfúziós dalok gyakran hosszabbak, mint a popzenében, általában öt-tíz percesek, szemben a popdalok három percével.
K: Milyen típusú szólókat használnak a jazz fúzióban?
V: A jazz fúzióban a szólókat improvizálják, vagy előadás közben találják ki.
K: Ki volt példa arra, hogy valaki ezt a műfajt használta?
V: Frank Zappa volt a példa arra, aki a jazzfúziós műfajt használta.
K: Észak-Amerikában népszerű a rádióállomásokon?
V: Nem, az Egyesült Államokban és Kanadában nem nagyon hallani a rádióban, de az európai rádióállomásokon népszerűbb.
K: A jazzfúzióban egyáltalán használják az éneklést?
V: Nem, jellemzően nem használ éneket - ehelyett csak hangszereket használ.
Keres