Janeite: Jane Austen-rajongó vagy pejoratív kifejezés
A „Janeite” jelentése: szenvedélyes Jane Austen-rajongó vagy gúnyos címke? Ismerd meg a szó eredetét, történetét és mai használatát!
A Janeite kifejezést olyan emberekre használják, akik különösen lelkesednek Jane Austen regényeiért és életművéért. A szó azonban nem csupán rajongót jelent: bizonyos helyzetekben gúnyos, sőt rosszalló felhangja is lehet. Claudia Johnson irodalomtörténész szerint a janeitizmus az „öntudatos bálványimádó lelkesedés (szeretet) 'Jane' és minden vele (vele kapcsolatban) kapcsolatos részlet iránt”. Ez jól mutatja, hogy a fogalom egyszerre utalhat őszinte rajongásra és túlzónak tartott, demonstratív csodálatra is.
A kifejezés kialakulása
A janeitizmus elsősorban azután bontakozott ki, hogy J. E. Austen-Leigh 1870-ben megjelentette A Memoir of Jane Austen című művét. A kötet nyomán Austen neve és művei szélesebb közönséghez jutottak el, és az írónő ismertsége jelentősen megnőtt. Ez az irodalmi elit egy részét aggasztotta, mert úgy érezték, hogy Austen ízléses, kifinomult tiszteletét el kell különíteni a „tömegek” lelkesedésétől. A népszerűsödés tehát nemcsak rajongást váltott ki, hanem azt a vágyat is, hogy meghatározzák, ki számít „igazi” Austen-olvasónak.
A Janeite szót először George Saintsbury irodalomtudós használta az 1894-ben megjelent, Büszkeség és balítélet új kiadásához írt bevezetőjében. Deidre Lynch Austen-kutató szerint Saintsbury ezzel mintegy „becsületjelvényt” akart adni magára és azokra, akik hozzá hasonlóan rajongtak Austenért. A szó ekkor még inkább önazonosító címkének számított, amelyet büszkén lehetett viselni azoknak, akik művelt, tudatos olvasóként tekintettek magukra.
A huszadik század elején a janeitizmus „elsősorban (többnyire) férfi lelkesedés volt, amelyet a kiadók, professzorok és irodalmárok osztottak meg”. Ez azért különösen érdekes, mert ma a Jane Austen-rajongást sokan inkább nőies, olvasói közösségekhez kötődő jelenségként képzelik el. A korai janeite-ek között azonban fontos szerepet játszottak a szakmai olvasók, akik Austen műveit magas irodalomként igyekeztek meghatározni.
Rudyard Kipling még egy novellát is írt „Janeites” címmel, amelyben egy I. világháborús katonákból álló csoport rajong Austen regényeiért. Ez a mű is hozzájárult ahhoz, hogy a kifejezés kulturális jelentése tovább bővüljön, és ne csupán irodalmi körökben legyen ismert.
A jelentésváltozás és a mai használat
Az 1930-as és 1940-es években Austen művei egyre inkább bekerültek az iskolai oktatásba, és ez új helyzetet teremtett. A Jane Austen-olvasás fokozatosan szélesebb társadalmi elfogadottságot nyert, ugyanakkor a Janeite szó jelentése elmozdult: már nem pusztán lelkes rajongót, hanem gyakran olyan embert jelölt, aki „rossz” módon, túlzásba vive, egyoldalúan vagy kritikátlanul szereti Austent.
Lynch szerint a kifejezést ma már „másokról és mások ellen használják ...”. Ez azt jelenti, hogy a szó sokszor határjelölő szerepet tölt be: megkülönbözteti azokat, akik állítólag kifinomultan, „helyesen” viszonyulnak Austenhez, azoktól, akiket túl lelkesnek, túl nosztalgikusnak vagy túl felszínesnek tartanak. Így a Janeite egyszerre lehet önazonosító címke és bíráló megnevezés.
A kifejezés tehát ma is kettős: egyfelől jelenti a Jane Austen iránti mély szeretetet, az olvasói közösséghez tartozást és a művek alapos ismeretét; másfelől utalhat arra is, amikor valaki a rajongását túlzásba viszi, vagy amikor mások lekicsinylően beszélnek az Austen-olvasókról. A szó története jól mutatja, hogy az irodalmi rajongás nemcsak érzelmi, hanem társadalmi és kulturális kérdés is lehet.
Jane Austen teáskannás sütik
Kérdések és válaszok
K: Mit jelent a Janeite szó jelentése?
V: A Janeite kifejezés olyan embereket jelöl, akik szeretik Jane Austen műveit, de használhatjuk rosszallás kifejezésére is.
K: Mikor kezdődött a janeitizmus?
V: A janeitizmus azután kezdődött, hogy J. E. Austen-Leigh 1870-ben kiadta A Memoir of Jane Austen című művét, amikor a művei népszerűbbé váltak a tömegek körében.
K: Ki alkotta meg először a "janeitás" kifejezést?
V: George Saintsbury irodalomtudós alkotta meg először a "Janeite" kifejezést a Büszkeség és balítélet új kiadásához írt 1894-es bevezetőjében.
K: Hogyan akarták eredetileg használni a "Janeite" kifejezést?
V: Eredetileg egyfajta becsületjelvénynek szánták, amelyet azok tűzhettek fel ujjongva, akik rajongtak Austen regényeiért.
K: Milyen összefüggésben változott a "Janeite" jelentése az idők során?
V: Az elmúlt évtizedekben a "Janeite" kifejezést másokkal szemben használták, és a jelentése az Austen műve iránti csodálat kifejezéséből az Austen műve iránti rosszallás vagy kritika kifejezésére utaló jelentéssé vált.
K: Ki írt egy novellát az első világháborús katonákról, akik rajongtak Austen regényeiért?
V: Rudyard Kipling írt egy novellát "Janeites" címmel az I. világháborús katonák egy csoportjáról, akik rajongtak Austen regényeiért.
K: Mikor terjedt el Austen műveinek elfogadása az iskolákban? V: Austen műveinek elfogadása az 1930-as és 1940-es években terjedt el az iskolákban.
Keres