Immanuel Nobel (1801–1872) — svéd mérnök, feltaláló, Alfred Nobel apja

Szentpétervári évek és vállalkozói tevékenység

Nobel 1838-ban költözött Svédországból Oroszországba, azzal a céllal, hogy találmányait Szentpéterváron értékesítse. Két évtizedig élt ott családjával. A városban sikeresen működő üzemeket és műhelyeket alapított; tevékenysége kiterjedt gépészeti megoldásokra és ipari berendezésekre.

Immanuel sikeres hadianyaggyárat alapított, amely különböző robbanóanyagok és lőszerek gyártásával foglalkozott, és amelyet a korszak katonai igényei is támogattak. A krími háború végét követő politikai és gazdasági változások azonban 1856-ban fordulópontot hoztak: II. Sándor cár elrendelte a katonai költségvetés jelentős csökkentését, ami a hadiipari megrendelések visszaeséséhez és Immanuel vállalkozásának pénzügyi nehézségeihez vezetett. A piaci visszaesés és a finanszírozási gondok miatt cégének működése veszteségessé vált; 1859-ben Immanuel visszatért Svédországba, és gyárát ideiglenesen fiára, Ludvigre bízta. Végül 1862-ben a vállalatot hitelezői eladták.

Örökség

Nobel munkássága — különösen a forgó eszterga és más gépészeti megoldások — hosszabb távon hozzájárult a furnér- és rétegeltlemez-ipar fejlődéséhez. Családja, különösen fiai, később is fontos szerepet játszottak az orosz és európai iparban; legismertebb leszármazottja, Alfred Nobel pedig később a dinamit feltalálásával és a Nobel-díj alapításával vált világszerte ismertté. Immanuel Nobelt ma elsősorban mint feltalálót és ipari vállalkozót tartják számon, aki előkészítette azt a hátteret, amely családja későbbi sikereihez vezetett.