Dán Anna (1574. december 12. – 1619. március 2.) Skócia, Anglia és Írország királynéja, VI. és I. Jakab király felesége. Dánia királyának, II. Frigyes dán király második lányaként született, és élete során jelentős szerepet játszott a jakobinus udvar kulturális életében és udvari politikájában.
Korai évek és házasság
Anna a dán királyi udvarban nevelkedett; 1589-ben, mindössze 15 évesen házasodott meg Jakabbal. A frigy körülményei szokatlanok voltak: a menyegző előtti időszakban Jakab maga indult el a dán udvarba, hogy feleségét személyesen kísérje haza; a tényleges esküvőt Norvégiában (Oslo) tartották 1589-ben, majd a pár 1590-ben érkezett vissza Skóciába.
Család és gyermekek
Anna és Jakab házasságából több gyermek született; közülük különösen ismert a későbbi I. Károly (Charles I). Hét gyermeket hozott világra, közülük csak néhány élte meg a felnőttkort: a legfontosabb név Henry Frederick herceg, Elizabeth (aki később a „cseh királynőként” vált ismertté) és I. Károly. A gyermekvállalás és a királyi udvaron uralkodó betegségek, komplikációk sokszor megnehezítették az anyaságot és a dinasztikus tervezést.
Kapcsolata Jakabbal
Anna és Jakab házassága eleinte szeretetteljesnek tűnt, de az évek során távolabb kerültek egymástól: viszonyuk hűvös lett, és időnként külön éltek. Ennek ellenére mindketten tisztelettel kezelték a másikat, és megmaradt köztük egyfajta kötelező, gyakran tiszteletteljes együttműködés a királyi feladatokban. Anna alkalmanként politikai eszközként használta a skót udvar és a családi érdekek befolyásolására a maga kapcsolatait és szövetségeseit — többek között fia, Henrik herceg ügyében is aktív volt.
Udvar, művészet és pártolás
Angliában Anna érdeklődése elsősorban a művészetek és a kulturális élet felé fordult. Gazdag, fényűző és kulturálisan aktív udvart tartott fenn, amelyben fontos szerepet kapott a zene, a tánc, a díszletek és az udvari maszkok műfaja. Támogatta a költészetet, színházat és képzőművészetet, számos művészt, zenészt és kézművest pártfogolt; ilyen tevékenysége révén jelentősen hozzájárult a jakobinus kori angol kultúra fejlődéséhez.
Politikai szerep és vallási kérdések
Anna politikai tevékenysége bonyolult és többrétű volt: bár nem törekedett elsődlegesen a nyilvános politikai hatalomra, befolyását a királyon keresztül és az udvarban betöltött pozícióján keresztül többször is érvényesítette. Gyakran vett részt udvari frakciók küzdelmeiben, és saját szövetségeseiért is kiállt — egyik legismertebb esete Beatrix Ruthven védelme, akit Anna barátnőjeként és udvarhölgyeként támogatott.
Anna vallási hovatartozása bonyolult: születése szerint lutheránus volt, de angliai évei során felmerültek rá vonatkozó gyanúk, hogy ideiglenesen vagy titokban vonzódott a katolikussághoz. A vallási ügyek körüli bizonyítékok és korszaka megítélése vitatott a történészek között; néhány forrás protestáns halálesetről ír, míg mások arra utalnak, hogy élete bizonyos szakaszában katolikus szemléletmód befolyása alatt állhatott.
Betegség, halál és temetés
1612 után Anna egészsége meggyengült, és egyre kevésbé vett részt az udvari élet nyilvános eseményein. 1619. március 2-án hunyt el; halála után főként csak emlékezete és gyűjteményei maradtak fenn. Hamvai valószínűleg a Westminster-apátságban nyugszanak, ahol több királyi személyiség sírja is található.
Megítélés és örökség
A történetírás korai, gyakran sztereotip képe Annát könnyelmű, önző és kevéssé fontos királynőként ábrázolta. Az utóbbi időben azonban a kutatók sokkal árnyaltabban vizsgálják személyét: hangsúlyozzák függetlenségét, politikai érzékét, valamint különösen a jakobinus udvar és a korabeli angol–skót művészet ösztönzőjeként betöltött szerepét. Anna pártfogoltai és anyagi befektetései révén hozzájárult a kor kulturális gazdagságához, és ma már sokan elismerik, hogy befolyása túlmutatott a puszta udvari fényűzésen.
Összefoglalva: Dán Anna egyszerre volt királyné, kultúrapártoló és időnként politikai szereplő. Életművében a művészetpártolás, az udvari élet szervezése és a családi-dinasztikus érdekek melletti kiállás egyaránt jelentős helyet foglalnak el, és ezáltal fontos alakja a 16–17. századi brit történelemnek.