A mogyoróormányos vagy közönséges mogyoróormányos a Muscardinus avellanarius. Ez a kis rágcsáló az egyetlen élő faj a nemzetségében. Hossza 6–9 centiméter, farka 5,7–7,5 centiméter. Súlya 17–20 gramm, amely közvetlenül a téli álom előtt 30–40 grammra nő. A mogyorós alvóegér október és április–május között alszik téli álmot. A brit forrásokban általában a mogyoró- vagy közönséges alvóegér helyett a dormouse (alvóegér) elnevezést használják.

Leírás

A mogyorós alvóegér jellegzetes, aranybarna bundájáról és viszonylag kerek testéről ismerhető fel. Arca kerek, nagy, sötét szemei és relatíve kicsi fülei vannak. A farok végén fésűs, kissé bozontos szőrzet található, ami segíti a mászásban és az egyensúlyozásban. Fiatal egyedek kevésbé feltűnő színűek; a teljes növekedés után a testméretek általában az említett tartományokba esnek. Élettartama a vadonban általában 3–5 év.

Előfordulás és élőhely

A mogyorós alvóegér Észak-Európában és Kis-Ázsiában őshonos. Ez az egyetlen, a Brit-szigeteken őshonos alvóegér, bár az ehető alvóegér (Glis glis) véletlenül került a Brit-szigetekre, és mostanra már megtelepedett populációval rendelkezik. A mogyorós alvóegér elsősorban lombos erdők, ligetek, sűrű cserjések és sövények lakója; kedveli a tűlevelűekkel kevert változatos állományokat és a mogyoróbokrokban gazdag élőhelyeket.

Életmód és étrend

Éjszakai, valamint részben fákon és bokrokon élő (arboreális) rágcsáló. Tápláléka sokféle: elsősorban magvak és diófélék (különösen mogyoró), de fogyaszt gyümölcsöket, bogyókat, rovarokat és pókokat is. Egy jellegzetes jele annak, hogy mogyorós alvóegerek vannak a környéken, a megmart mogyorók tömege: a jellegzetes, kerek, sima lyuk a mogyoróhéjon, amit a fogazatuk alakít ki.

Szaporodás

A mogyorós alvóegér általában évente egyszer szaporodik, a tavaszi hónapokban; ritkábban előfordulhat kétszeri kölykezés is kedvező körülmények között. A vemhesség időtartama körülbelül 21–30 nap. A fészekben (levél- és mohaárnyékolt gubókban, fatörzsek üregeiben vagy sűrű cserjékben) a nőstény 4–8 kölyköt hozhat a világra, amelyek néhány hét alatt önállóvá válnak.

Téli álom (hibernáció)

A mogyorós alvóegér hosszabb rövid napsütésű időszakban téli álomra vonul: általában októbertől április–májusig tart a hibernációs időszak. A téli álom előtt felhalmozza a zsírraktárait (súlya akár 30–40 grammra növekedhet), lelassul az anyagcseréje, és hosszabb időre csökkenti testhőmérsékletét. A faj a hűvösebb hónapok során fészkeiben tölt időt, és időnként rövid időre felébredhet, hogy pozíciót változtasson vagy energiafelvételt végezzen.

Veszélyeztetettség és védelem

A mogyorós alvóegér helyi szinten sérülékeny a természetes élőhelyek felszabdalódása és pusztulása miatt: a sövények és őshonos cserjék eltűnése, intenzív erdőgazdálkodás és urbánus terjeszkedés mind csökkentik az élőhelyet. Egyes területeken védett státuszt élvez; a jelenlétét gyakran monitorozzák fészkelőládákkal és terepi felmérésekkel. A ragadozók (pl. macskák) és az éghajlatváltozás is komoly fenyegetést jelenthetnek, mert megváltoztathatják a táplálékkínálatot és a hibernációs időszakokat.

Hogyan segíthetjük a mogyorós alvóegeret?

  • Tartsuk és telepítsük a sövényeket, ligetes fasorokat, valamint a természetes cserjesávokat — ezek fontos vándorlási és fészkelőterületek.
  • Függesszünk fel fészkelőládákat megfelelő magasságban és bokros környezetben; a monitoringhoz és a faj támogatásához ez hatékony megoldás lehet.
  • Kerüljük a sövények ősszel és tél elején történő ritkítását, mert ez zavarhatja a fészkelést és a téli rejtekhelyeket.
  • Csökkentsük a házi macskák kint tartását különösen estefelé és éjszaka, amikor a mogyorós alvóegér aktív.

Az Egyesült Királyságban a mogyorós alvóegér előfordulási helyeit a National Biodiversity Network (Nemzeti Biodiverzitás Hálózat) honlapja mutatja be.