Gwoyeu Romatzyh (Guóyǔ luómǎzì): a mandarin tonális romanizációja

A Gwoyeu Romatzyh (pinyin: Guóyǔ luómǎzì, szó szerint „Nemzeti nyelvi romanizáció”), rövidítve GR, a mandarin kínai egyik latin betűs átírási rendszere. Yuen Ren Chao és munkatársai fejlesztették ki az 1920-as évek végén. A GR egyik legfontosabb jellemzője, hogy a mandarin négy tónusát nem diakritikus jelekkel (mint a Pinyin esetén), hanem a szótag belső helyesírásának megváltoztatásával jelöli: azaz a szótag írásmódja magától a tónustól függ. Ennek célja az volt, hogy a latin betűs átírás során ne kelljen extra hangjelzőket nyomtatni vagy gépelni, és hosszú távon megkönnyítse az írástudást.

Történet és célok

Y. R. Chao a GR-t részben társadalmi célokból alkotta meg: a 20. század eleji Kínában igen magas volt az analfabétizmus, és Chao úgy vélte, hogy egy egyszerű, diakritikus jelektől mentes átírási rendszer segíthet a tömeges oktatásban. A GR tehát megpróbálta úgy rögzíteni a mandarin hanganyagát, hogy a tónusok is következzenek az írásból anélkül, hogy külön jeleket kellene használni.

Alapelvek röviden

A GR alapvető elve, hogy minden tónusnak van egy vagy több szabálya, amelyek a szótag különböző részeinek (kezdet, magánhangzó, végződés) megváltoztatásával érvényesülnek. Nem egyszerűen egy állandó betűtoldalékot vagy végződést rendel minden tónushoz: a rendszer sok esetben a szótag konkrét szerkezetétől függően különböző módokon jelez. Ennek következményeként a GR-nek sokféle szabálya és kivétele van — például bizonyos mássalhangzókezdeteknél (l-, m-, n-) a magánhangzó előtt kerül egy „h” betű (lha, mha, nha), míg más esetekben a magánhangzó alakja változik.

Tipikus szemléltető példa (a GR mechanizmusára): a chai szótag különböző tonusokban így jelenik meg:

chāi (1. tónus) → chai
chái (2. tónus) → chair
chăi (3. tónus) → chae
chài (4. tónus) → chay

Ez jól illusztrálja, hogy a tónus jelzése nem külön mellékjel, hanem a szótag belső betűszerkezetének megváltoztatása.

Előnyök és hátrányok

Előnyök: a tónusok az átírás részeként jelennek meg (nem kell külön diakritikus jel), ami elméletben segítheti a kiejtés hosszabb távú megjegyzését; alkalmas kéziratos és tipográfiai környezetekre, ahol a diakritikus jelek használata problémás lehet.
Hátrányok: a szabályrendszer összetett és sok kivételt tartalmaz, ezért sokan nehéznek találják a megtanulását. Emiatt a GR-t széles körben kevésbé fogadták el, mint a későbbi Hanyu Pinyint, amely egyszerűbb, egységesebb hangjelölést használ diakritikus jelekkel.

Empirikus vizsgálatok és tanulási hatékonyság

Bár a GR támogatóinak egy része azt állítja, hogy a rendszer használata segíti a kiejtés memorizálását, több vizsgálat nem talált egyértelmű előnyt a GR mellett a tanulási eredményekben. Egyes kutatások szerint egy év gyakorlás után a Pinyint használó tanulók pontosabban adták vissza a mandarin hangokat, mint a GR-t használók.

Elterjedés és hivatalos státusz

Miután a Kommunista Párt átvette a hatalmat Kínában, a Pinyin bevezetése és terjesztése mellett döntöttek, így a GR visszaszorult a szárazföldi Kínában. Ma a legtöbb latin betűs átírási gyakorlat a Pinyinre épül, de vannak kivételek és történelmi-maradványok: Tajvanon a GR nem hivatalos romanizáció ugyan, de helyenként — például útjelző táblákon, személyneveken és termékek nevein — mégis találkozhatunk GR-szerű (vagy más, hagyományos) átírásokkal, noha Tajvan hivatalos rendszere is a Hanyu Pinyin.

Szárazföldi Kínában a Pinyin majdnem teljesen kiszorította a többi latinbetűs rendszert, azonban a gyakorlatban előfordulnak speciális kivételek, amikor két azonos latin alakú név megkülönböztetésére más megoldást alkalmaznak — emiatt bizonyos helynevek írásmódja eltérő lehet a „mindennapi” Pinyinnél.

Példák

Az alábbi rövid példák illusztrálják a GR egyes jellegzetességeit. A GR teljes helyesírási szabályrendszere jóval kiterjedtebb és több kivételt tartalmaz, mint amit itt bemutatunk.

妈 — Pinyin: mā — GR: ma — English: mother. (1. tónusokban a szótag gyakran egyszerű, diakritikus jelektől mentes alakban jelenik meg.)
Példa a hangalak és tónus kapcsolatára (egy szótag különböző tonusaival): Pinyin: chāi, chái, chăi, chài — GR: chai, chair, chae, chay — (a fenti sor mutatja, hogy a tónusok a szótag írásmódját módosítják).
Rövid mondat (illusztratív, általános példa): az egyes szótagok GR szerinti megjelenése a mondatban eltérhet attól függően, hogy mely tónusok szerepelnek — a pontos GR-átírás minden egyes szótag szerkezetétől függ.

Összegzés

A Gwoyeu Romatzyh fontos történeti kísérlet volt arra, hogy a mandarin tónusait a latin ábécé használatával, diakritikus jelek nélkül rögzítse. Elgondolása műszakilag elegáns és pedagógiai szándékai érthetőek, de a gyakorlatban a rendszert nehéznek találták, ezért a 20. század második felétől a Pinyin vált a nemzetközileg elfogadott, egyszerűbb szabályrendszerré. A GR azonban ma is érdekes tárgya a nyelvészet történetének és a kínai átírási rendszerek tanulmányozásának.

Ha részletesebb szabályokra vagy teljes átírási táblázatra van szükséged (például minden szótag tónusonkénti GR-formájára), szívesen kiegészítem az anyagot szabályokkal és több példával.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a Gwoyeu Romatzyh?

V: A Gwoyeu Romatzyh (GR) a mandarin kínai nyelv románosítása, vagy a mandarin írásmódja a római ábécé használatával. Ezt Yuen Ren Chao és más nyelvészek alkották meg az 1920-as évek végén, mint a mandarin tonális helyesírással történő írásának módját, amely a szótagok írásmódját a hangszíntől függően változtatja meg.

K: Miért hozták létre a GR-t?

V: A GR-t azért hozták létre, hogy növeljék az írástudást Kínában, mivel a 20. század elején Kínában nagyon magas volt az analfabéták aránya. Emellett megkönnyítette az emberek számára a szavak nyomtatását anélkül, hogy hosszú és bonyolult hangjelölőket kellett volna hozzáadniuk.

K: Hogyan viszonyul a GR a többi ázsiai nyelvhez, amelyek tonális helyesírást használnak?

V: Más ázsiai nyelvek, amelyek tonális helyesírást használnak, jellemzően ugyanazt a betűt használják a hangok ábrázolására minden alkalommal, amikor a hangot használják, míg a GR-nek saját szabályai és kivételek vannak minden egyes szótagvégződésre. Például az -a végű első hangzójú szavakat, mint a bā-ban, csak egy magánhangzóval írjuk, mint a ba, kivéve, ha a szótag l-, m- vagy n- betűvel kezdődik, amelyeket ilyenkor lha, mha, illetve nha betűvel kell írni.

K: Vannak olyan tanulmányok, amelyek a kínai nyelv tanulását a Pinyin helyett a GR segítségével támogatják?

V: Tanulmányok nem támasztják alá ezt az állítást; valójában egy vizsgálat kimutatta, hogy egy év elteltével azok az alanyok, akik a Pinyin segítségével tanultak kínaiul, pontosabban tudtak hangokkal beszélni mandarinul, mint azok, akik a GR segítségével tanultak.

K: Mi történt, miután a kommunista párt átvette a hatalmat Kínában?

V: Miután a Kommunista Párt átvette a hatalmat Kínában, megpróbálták a kínai nyelv összes írásmódját, beleértve a GR-t is, Pinyinnel helyettesíteni. Azonban még mindig vannak kivételek, ahol a GR még mindig látható, mint például az útjelző táblák és a terméknevek, annak ellenére, hogy Tajvanon hivatalosan a Hanyu Pinyin-t használják.

Kérdés: Mi a példa arra, hogy a szárazföldi Kínában ma milyen kivételt tesznek a tartománynevek írásakor?

V: A szárazföldi Kínában a tartománynevek írásakor ma a Shaanxi azért kivétel, mert van egy másik Shanxi nevű tartomány is, amelyet lehetetlen lenne megkülönböztetni, ha mindkettőt hangjelölés nélkül írnák (Shanxi).