Guayana Esequiba
Guayana Esequiba a venezuelai elnevezés annak a régiónak, amelyre Guyana nyugati részén tart igényt. Területe 159 500 négyzetkilométer. Guyana esetében ez a terület a következő hat közigazgatási régióra oszlik: Barima-Waini, Cuyuni-Mazaruni, Pomeroon-Supenaam, Potaro-Siparuni, Upper Takutu-Upper Essequibo és Essequibo Islands-West Demerara.
Spanyolország 1788. július 10-én kelt jelentésében jelentette be első igényét erre a területre:
Megállapították, hogy az Orinoco déli partja a Barima-foktól 20 mérfölddel beljebb, a Curucima-patakig alacsonyan fekvő és mocsaras terület, ezért ezt a területet haszontalannak tekintve, mivel nagyon kevés termékeny földterület található rajta, és alig van benne szavanna és legelő, figyelmen kívül hagyják; így az említett Curucima patakot, vagy az Imataka nagy ágában lévő lánc és gerinc pontját tekintve, egy képzeletbeli vonalat húzunk dél-délkeleti irányban, amely az Aguire, Arature, Amacuro és más folyók által átszelt, 20 mérföldes távolságban lévő, azonos nevű gerinc lejtőit követi, egyenesen a Cuyuni folyóig; onnan a Masaruni és az Essequibo folyókig, a Berbis és a Surinama forrásaival párhuzamosan; ez az irányvonal, amelyet a javasolt új településeknek és alapítványoknak követniük kell.
1840-ben Venezuela igényt tartott az Essequibo folyótól nyugatra fekvő Guyana egészére - az akkori Brit Guyana 62%-ára. Nagy-Britannia és Venezuela a 19. század nagy részében vitatkozott a Brit Guyana és Venezuela közötti határról. 1881. február 21-én Lord Grenville-nek, Nagy-Britannia akkori külügyminiszterének címzett jegyzékében Venezuela egy olyan határvonalat javasolt, amely a Moruka folyótól egy mérföldre északra lévő ponttól indul, onnan nyugat felé a 60. hosszúsági körig húzódik, és a 60. hosszúsági kör mentén halad dél felé. Ez a Barima körzetet Venezuelának adta volna. A venezuelai kormány a választottbírósághoz benyújtott keresetében megváltoztatta az Essequibótól nyugatra fekvő körzetre vonatkozó igényét, és azt állította, hogy a határ a Moruka folyó torkolatától dél felé a Cuyuni folyóig, annak a Mazaruni folyóval való találkozásának közelében, majd az Essequibo keleti partja mentén a brazil határig húzódjon. Nagy-Britannia és Venezuela 1899-ben elfogadta a törvényszék döntését.
Venezuela 1962-ben, négy évvel azelőtt, hogy Guyana elnyerte függetlenségét Nagy-Britanniától, ismét felvetette a kérdést. Egy 1966-os genfi találkozón a két ország megállapodott abban, hogy meghallgatják az ENSZ főtitkárának képviselőjétől a vita békés rendezésének módjaira vonatkozó elképzeléseket. A két ország és a főtitkár képviselője között a mai napig tartanak diplomáciai kapcsolatokat.
Guyana függetlenségének 1966. május 26-i elismeréséről Venezuela a következőket mondta:
Venezuela az új állam területének ismeri el az Essequibo folyó jobb partjától keletre fekvő területet, és megismétli az új állam és a nemzetközi közösség előtt, hogy kifejezetten fenntartja területi szuverenitási jogait a fent említett folyó nyugati partján fekvő teljes övezet felett. Ezért a Guyana-Essequibo terület, amely felett Venezuela kifejezetten fenntartja szuverén jogait, az új guyanai állam által keletről az Essequibo folyó középvonalán keresztül, annak forrásától az Atlanti-óceánba való torkolatáig határolt terület.
Az 1970 óta készült venezuelai térképek az Essequibo keleti partjától számított teljes területet, beleértve a folyóban lévő szigeteket is, venezuelai területként ábrázolják. Egyes térképeken az Essequibo nyugati részét "rekultivációs övezetnek" nevezik.
Venezuela az 1., 2., 5., 7., 8. és 10. régióra, azaz Guyana 62%-ára tart igényt.
A térképen látható: * A Nagy-Britannia által követelt szélső határ*A jelenlegi határ (nagyjából) és* A Venezuela által követelt szélső határ
Kérdések és válaszok
K: Milyen nevet ad Venezuela annak a területnek, amelyre Guyana nyugati részén igényt tart?
V: Venezuela ezt a régiót Guayana Esequibának nevezi.
K: Mekkora területet foglal magában ez a régió?
V: Ez a régió 159 500 négyzetkilométeres területet foglal magában.
K: Hogyan osztják fel ezt a területet Guyana számára?
V: Guyana esetében ez a terület hat közigazgatási régióra oszlik: Barima-Waini, Cuyuni-Mazaruni, Pomeroon-Supenaam, Potaro-Siparuni, Upper Takutu-Upper Essequibo és Essequibo Islands-West Demerara.
K: Mikor támasztott először igényt Spanyolország erre a területre?
V: Spanyolország 1788. július 10-én kelt jelentésében jelentette be első igényét erre a területre.
K: Mire tartott eredetileg igényt Venezuela 1840-ben?
V: 1840-ben Venezuela az Essequibo folyótól nyugatra fekvő Guyana egészére - az akkori Brit Guyana 62%-ára - igényt tartott.
K: Milyen határvonalat javasolt Venezuela 1881-ben?
V: 1881-ben Venezuela egy olyan határvonalat javasolt, amely a Moruka folyótól egy mérfölddel északra lévő ponttól indul, és onnan nyugat felé a 60. hosszúsági körig húzódik, amely a 60. hosszúsági kör mentén dél felé halad. Ez a Barima körzetet Venezuelának adta volna.
Kérdés: Milyen megállapodás született 1899-ben Nagy-Britannia és Venezuela között?
V: Nagy-Britannia és Venezuela 1899-ben elfogadta egy választottbíróság döntését a Brit Guyana és Venezuela területére vonatkozó határvitájukkal kapcsolatban.
