A mezei fogoly (Perdix perdix) közepes termetű, földön élő tyúkféle madár. Testhossza általában 28–32 cm, szárnyfesztávolsága kb. 40–45 cm, testsúlya 300–450 g között változik. A hím és a nőstény külsőre hasonló, a nemek között csak enyhe különbségek vannak: a hím általában egy kicsit testesebb, és gyakran erőteljesebb a hason lévő, jellegzetes gesztenyebarna „lópatkó” folt.

Megjelenés

A madár háta és fedőköntöse vöröses‑barna, erősen színezett mintázattal, ami jól rejtővé teszi a növényzetben. A nyak és a fej szürkés, az arc gyakran melegbarna árnyalatú. A mellkas szürkés, a has általában világos, és sok példánynál jól látható a sötétebb, félkör alakú folt a has közepén (ez a „lópatkófolt”). A szárny rövidebb, lekerekített; repülése rövid, robbanékony és gyors, ha felröppen.

Élőhely és elterjedés

A mezei fogoly nyílt tájak madara: mezőgazdasági területeken, gabonaföldeken, gyepeken, sztyeppéken, füves pusztákon, ritkábban mocsaras nyílt területeken és homokdűnéken él. Kedveli a laza növényzetű szántókat, kaszálókat és a változatos, élőtáplálékban gazdag határterületeket, ligetszerű sövényeket. Őshonos Európában és Ázsiában; egyes helyekre betelepítették Észak‑Amerikába is.

Táplálkozás és viselkedés

A fogoly főként növényi táplálékot fogyaszt: gabonamagvakat, gyomnövények magvait, zöld részeket és hajtásokat. Az utódnevelés idején és tavasszal azonban különösen fontos számára az állati eredetű táplálék: rovarok, lárvák, pókok, melyek a csibék számára elengedhetetlenek a növekedéshez. Nyáron és ősszel magvakat tárol, télen pedig kisebb csapatokban (covey) jár, hogy együtt keressenek táplálékot és védelmet.

Kíméletes, földön járó életmódot folytat; ha megzavarják, először elsétál vagy elrejtőzik a növényzetben, és csak végső esetben röppenne fel rövid távra. Télen gyakran kisebb csapatokban (10–30 egyed) mozog, míg a költési időben párokra bomlik.

Szaporodás

A költési idő tavasszal kezdődik. A fészek a földön, bokrok tövében vagy sűrű növényzettel fedett területen található; a tojó 10–16 tojást rak, amelyeket körülbelül 23–25 napig költ. A csibék fészekhagyók, rögtön a kikelés után követik a szüleiket és rovarokból álló táplálékkal gyorsan növekednek.

Hangja

A fogoly hangja jól felismerhető, egyszerű, éles hívásokból áll. Magyar leírásokban gyakran a következő fonetikai formákat találjuk: kieerr‑ik vagy keev‑it, illetve gyors, ismétlődő „rick rick rick” vagy „it‑it‑it” jellegű riasztó hangok. A hangok szerepe a párok közötti kommunikációban és a veszély jelzésében fontos.

Veszélyek és védelmi intézkedések

A mezei fogoly állományai sok helyen csökkentek az intenzív mezőgazdaság, a monokultúrák, műtrágyahasználat és a növényvédő szerek miatt, amelyek csökkentik a táplálékforrást (különösen a rovarokat). Emellett a fészkelőhelyek elvesztése és a ragadozók is hozzájárulnak a visszaeséshez. Nemzetközi szinten az IUCN jelenleg nem tekinti kritikusnak a faj helyzetét (Least Concern), de helyi populációk jelentősen gyengültek.

A védelmi intézkedések közé tartozik a mezőgazdasági élőhelyek, mezsgyék, füves sávok és vetésforgók megtartása, a vegyszerezés mérséklése, valamint célzott élőhely‑kezelési programok és visszatelepítési projektek. A változatos mezőgazdálkodás, a fészekközeli menedékek és a kiterjedt táplálékforrások biztosítása javítja a fogoly esélyeit.

A tudományos név a latin "partridge" szóból ered, és maga is az ógörög perdixből származik.