Gesszó – festőalapozó: definíció, összetétel és használat

Ismerd meg a gesszót: festőalapozó definíciója, összetétele és gyakorlati használata — tippek vászon és fa előkészítéséhez profi eredményért.

A gesso egy alapozó vagy alapozó a fára vagy vászonra történő festéshez. Ez egy fehér festékkeverék. Egy pigmenttel kevert kötőanyagot tartalmaz. A kötőanyag hagyományosan ragasztó vagy zselatin, a pigment pedig kréta, gipsz vagy gipsz.

A gesszót a művészetben a felületek (falapok, vászon és szobrok) festésre való előkészítésére használják. A gesszóra festéket és/vagy más anyagokat visznek fel. A felület gesszóval való lefedésének egyik oka, hogy a fa vagy a vászon felülete érdes vagy egyenetlen, és színe van. A gesso "alapozás" lehetővé teszi, hogy a művész által választott téma jobban látszódjon, mint egyébként látszódna.

Még ha a felület nem is érdes, sok művész akkor is alapozza azt, mielőtt elkezdi a festést, bár lehet, hogy saját maga által választott festéket vagy "mosást" használ. Ezt azért teszik, mert az alapozó, bár közvetlenül nem látható, megváltoztathatja és segítheti a felületről visszaverődő fény minőségét. A gesszóalapozás azonban különösen hasznos egy érdes vagy egyenetlen felület esetében.

Összetétel és típusok

• Hagyományos (tempera) gesso: állati ragasztóból (pl. nyúlragasztó), krétából vagy gipsszel kevert pigmentből áll. Erősen fedő, matt felületet ad, de merevebb réteget képez.
• Akril (modern) gesso: akril diszperziós kötőanyagból, titándioxid fehérből és gyakran kalcium-karbonátból (kréta) készül. Rugalmasabb, gyorsabban szárad és vízállóbb, mint a hagyományos.
• Clear/álapozó (átlátszó) gesso: nem fedő változat, amely inkább felület-előkészítésre szolgál, nem változtatja meg jelentősen az alapszínt.

Miért használunk gesszót?

• Eltakarja az alap (fa, vászon) eredeti színét, és egy egységes, fehér vagy semleges alapot ad a színeknek.
• Csökkenti a felület nedvszívó képességét, így a festék kevésbé szívódik el egyenetlenül.
• Javítja a festék tapadását és a részletek megjelenését (finom ecsetvonások jobban látszanak).
• Védelmi réteget képez a hordozó és a festékréteg között (bizonyos típusoknál fontos a kompatibilitás vizsgálata).

Használat — előkészítés és felhordás

• Felület előkészítése: tisztítsuk meg a felületet por-, zsír- és szennyeződésmentesre. Fás felületeknél csiszoljuk simára, és szükség esetén zsírtalanítsuk.
• Primer réteg: egy vékony, egyenletes réteg gesszó felvitele ecsettel vagy hengerrel. Hagyjuk teljesen megszáradni.
• További rétegek: több vékony réteg jobb, mint egy vastag. Általában 2–4 réteg akril gesszót, vagy 3–6 réteg hagyományos gesszót alkalmaznak attól függően, mennyire fedő vagy sima felületet szeretnénk.
• Simítás: a rétegek között finoman csiszolhatunk (pl. 220–400-as szemcsefinomságú papírral) a simább felület érdekében.
• Száradási idő: akril gesszó gyorsabban szárad (órák), míg a hagyományos ragasztós alapozók lassabban, és az alapanyaghőmérséklet, páratartalom befolyásolja.

Különbségek olaj- és akrilfestéshez

• Akril gesszó általában jól működik mind akril-, mind olajfesték alá. Sok modern művész használ akril alapozást, majd olajfestéket visz fel rá, de fontos, hogy az akril teljesen ki legyen kötve.
• Hagyományos ragasztós alapozók (pl. nyúlragasztó) nagyon szívósak és savasodhatnak, ezért olajfesték alá használatukat óvatosan kell mérlegelni; gyakran olajbázisú primert vagy speciális olajalapozót alkalmaznak olajfestményekhez.
• Lead white (ólomfehér) hagyományos olajprimerek archiválisan tartósak, de mérgezőak — mai gyakorlatban ritkábban használatosak a veszélyesség miatt.

Házilag készíthető receptek (egyszerű példák)

• Hagyományos gesso: oldott állati ragasztó (nyúlragasztó) + finomított kréta/gipsz. Arányok recepttől függnek; cél az olyan állag, amit ecsettel fel lehet vinni, és jól tapad.
• Akril gesso (egyszerű): akril PVA vagy akril kötőanyag + titán-dioxid (fehér pigment) + kalcium-karbonát (kréta). Víz hozzáadásával beállítható a megfelelő viszkozitás.
• Mindig tartsuk szem előtt a biztonságot (porok keverésekor porvédő maszk, jól szellőztetett hely).

Tárolás, biztonság és gyakori problémák

• Tárolás: légmentesen zárt edényben, hűvös, száraz helyen. A vízbázisú gesszó lefagyhat; fagyás után veszíthet a kötőképességéből.
• Biztonság: csiszolásnál keletkező por irritáló lehet — használjunk maszkot. Ólom- vagy egyéb toxikus pigmentet tartalmazó rétegek esetén fokozott óvatosság szükséges.
• Gyakori hibák: repedés vagy lepattogzás gyakran akkor jelenik meg, ha a gesszó túl merev a rugalmas hordozóhoz (pl. vászon esetén túl sok hagyományos, merev alapozó). A rossz tapadás laza vagy nem tiszta felületen, illetve ha a rétegek nem száradtak meg eléggé felvitel előtt.

Tippek profi eredményért

• Mindig vékony, egyenletes rétegeket vigyünk fel, és hagyjuk őket teljesen megszáradni a következő réteg előtt.
• Ha finom részletekhez szeretnénk sima felületet, csiszoljunk a végső réteg után nagyon finom csiszolópapírral.
• Ha nem akarjuk megváltoztatni az alap színét, használjunk clear vagy tónusos gesszót.
• Olajfestésnél gondoljuk át az alapozó típusát hosszú távú stabilitás szempontjából — archiválásnál érdemes szakirodalmat vagy konzultációt keresni.

Összefoglalva: a gesszó alapvető eszköz a felületek egységesítéséhez és a festék jobb viselkedéséhez. Választása (hagyományos vs. akril, fedő vs. áttetsző) és alkalmazása (rétegszám, csiszolás, száradási idő) befolyásolja a festmény megjelenését és tartósságát.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a gesso?

K: Mi a gesso célja a művészi festészetben?

K: Milyen kötőanyagot használnak a hagyományos gesszóhoz?

K: Milyen pigmentet használnak a hagyományos gesszóban?

K: Miért alapoznak sok művész akkor is egy felületet, ha az nem érdes?

K: Látható-e a gézalapozás közvetlenül a festményen?

K: A gesso csak durva vagy egyenetlen felületek esetében hasznos?

Keresés betűvel