Genti oltárkép (Het Lam Gods) — Van Eyckek misztikus báránya
Fedezze fel a Genti oltárkép (Het Lam Gods) titkait: Van Eyckek misztikus báránya, részletgazdag flamand remekmű, történet, lopás és művészeti rejtélyek.
A genti oltárkép vagy A misztikus bárány imádása (hollandul: Het Lam Gods vagy Isten báránya; befejezve 1432-ben) egy nagyon nagy és összetett korai flamand poliptichon táblakép. Belgium egyik remekműve és a világ egyik kincse.
Egykor a Joost Vijdt kápolnában volt a Szent Bavo székesegyházban, Gentben, Belgiumban. Később a székesegyház kápolnájába került. Joost Vijdt gazdag kereskedő és pénzember rendelte meg a saját és felesége magánkápolnája számára. Hubert van Eyck kezdte el a munkát, aki 1426-ban, a munka közben halt meg. A művet öccse, Jan van Eyck fejezte be.
Az oltárkép összesen 24 keretezett panelt tartalmaz. Ezek két nézetet alkotnak, egy nyitottat és egy zártat. A nyitott nézet felső sora Krisztus királyt ábrázolja Szűz Mária és Keresztelő János között. A szárnyak belső oldalán éneklő és zenélő angyalok láthatók. A külső oldalon Ádám és Éva látható. A középső tábla alsó sora az Isten Bárányának imádását mutatja. Több csoport van jelen, akik beáramlanak imádkozni, a galamb felügyelete alatt, aki a Szentlélek. Hétköznapokon a szárnyak zárva voltak. Ez Mária mennybemenetelét és Joost Vijdt és felesége, Lysbette Borluut adományozó portréit mutatta.
Régebben a kereten az állt, hogy a "mindenkinél nagyobb Hubert van Eyck" kezdte el az oltárképet, de Jan van Eyck - aki "a művészet második legjobbjának" nevezte magát - 1432-ben fejezte be. Az eredeti, nagyon díszes, faragott külső keretet és körítést a reformáció idején megsemmisítették. Voltak olyan találgatások, amelyek szerint óraműves mechanizmusokkal rendelkezhetett a redőnyök mozgatására, sőt, akár zenét is játszhatott.
A bal alsó, Az igazságos bírák című eredeti táblát 1934-ben ellopták. Az eredeti táblát soha nem találták meg. Helyére 1945-ben Jef Vanderveken által készített másolat került. Az ellopott tábla nagy szerepet játszik Albert Camus La chute című regényében. Karl Hammer holland újságíró 2010-ben publikálta "A szent tábla titka" című könyvet. Leírja a különböző vallási csoportok, a Vatikán és a brit hírszerzés részvételét az elveszett tábla visszaszerzésére tett kísérletekben.
Kinyitva az oltárkép mérete 3,5 x 4,6 méter (11 x 15 láb).
Szerzők, keltezés és attribúció
A legtöbb forrás szerint a munkát Hubert van Eyck kezdte el, de 1426-ban elhunyt, és a művet öccse, Jan van Eyck fejezte be 1432-ben. Az oltárkép körüli korai feljegyzések és egykor meglévő keretfelirat is Hubert nevét említette, ezért a kutatók általában közösen tulajdonítják a művet a két testvérnek. Jan van Eyck pontos részletező stílusát, fény- és anyagkezelését a befejező munkálatokban egyértelműen felismerni lehet.
Felépítés és ikonográfia
Az oltárkép összetett szerkezete lehetséges kettős használatra lett tervezve: nyitott és zárt állapotban más-más jelenetek láthatók. A fontosabb elemek röviden:
- Nyitott állapot (belső nézet): középen az Isten Báránya oltára előtt zajló imádás jelenete, felette Krisztus (a trónon ülő Király) Szűz Mária és Keresztelő János között; a szárnyak belső oldalán égi énekhangok, angyalok.
- Zárt állapot (külső nézet): hétköznapi használatra, amikor a képet be lehetett csukni — itt szerepelnek többek között Ádám és Éva középső, külső ábrázolásai és a megbánás, valamint a felajánlók (Joost Vijdt és felesége) portréi.
- A kompozíció tele van eucharisztikus és megváltástörténeti utalásokkal: a bárány a kereszt áldozatára és Krisztus vérére utal, a kelyhek a miseáldozatra, a folyó és a pálcaelemek bibliai motívumokra.
Technika és stílus
Az oltárkép olajfestékkel készült tölgyfapaneleken, ami a korai északi reneszánsz egyik legfontosabb technikai újítása volt. Jan van Eyck – és valószínűleg Hubert is – kiváló mester volt az áttetsző rétegek (glazúrok) alkalmazásában, a fények és tükröződések megragadásában, valamint a rendkívül aprólékos részletábrázolásban. Az apró tárgyak, drapériák és arcfazonok realisztikus megjelenítése hozzájárult a természetábrázolás új szintjéhez a 15. századi festészetben.
A tábla sorsa: lopás, háború és helyreállítás
A genti oltárkép élete során többször is veszélybe került: a reformáció alatt az eredeti faragott díszkeret megsemmisült. A 20. században híres és megoldatlan esemény volt az 1934-es lopás: a bal alsó panel, amelyet általában Az igazságos bírák (The Just Judges) néven ismernek, eltűnt, és az eredetit azóta sem találják. 1945-ben Jef Vanderveken készített másolatot helyére.
A második világháború alatt az oltárképet különböző helyekre menekítették a fenyegetések elől; a nácik számos műkincset lefoglaltak, de a genti oltárkép nagy részét végül vissza tudták szolgáltatni Belgiumba a háború után. A lopott panel ügyében több elmélet és számos könyv született, például Karl Hammer munkája, amely nemzetközi összeesküvéses szálakat vázol fel.
Restaurálások és kutatások
Az oltárképet több alkalommal restaurálták. A 20. század folyamán végzett beavatkozások mellett a 21. század elején indult nagyszabású kutató- és restaurálási projekt modern tudományos módszereket alkalmazott: röntgenfelvételek, infravörös reflectográfia és anyagvizsgálatok segítették a rétegek, alvázrajzok és korábbi retusok feltárását. Ezek a beavatkozások fontos ismereteket hoztak a festők munkamódszeréről, ugyanakkor egyes művészettörténészek között vita alakult ki a takarékos versus agresszív tisztítás módszerei kapcsán.
Jelentősége és öröksége
A genti oltárkép művészettörténeti jelentősége óriási: a középkor végi és kora reneszánsz északi festészet csúcsteljesítménye, amely hatott későbbi mesterekre és évszázadok művészetére. Részletgazdagsága, szimbolikus rétegei és technikai újításai miatt a mű sokféle értelmezést tesz lehetővé — teológiai, liturgikus, politikai és esztétikai szempontból egyaránt. Ma az oltárkép központi darabja a Szent Bavo székesegyház gyűjteményének, és a mű iránti érdeklődés folyamatos: tudományos kutatások, kiállítások és kiadványok tárgyát képezi.
Hasznos adatok
- Készítés éve: befejezve 1432.
- Anyag: olajfesték tölgyfa paneleken.
- Méret (kinyitva): kb. 3,5 × 4,6 m (11 × 15 láb).
- Jelenlegi hely: a Szent Bavo székesegyház, Gent, Belgium.
Az oltárkép körüli történetek — a művészi alkotómunka, a lopások, a háborús menekítések és a restaurálási viták — mind hozzájárulnak hozzá, hogy a genti oltárkép ma is izgalmas és folyamatosan újraértelmezett művészeti örökség maradjon.
A poliptichon nyitott nézete.
Zárt nézet, hátsó panelek.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a genti oltárkép?
V: A genti oltárkép, más néven A misztikus bárány imádása egy nagyon nagy és összetett kora flamand poliptichon panelfestmény. Joost Vijdt gazdag kereskedő és pénzember rendelte meg a saját és felesége magánkápolnája számára.
K: Ki készítette a genti oltárképet?
V: Az oltárképet Hubert van Eyck kezdte el készíteni, aki 1426-ban, a munka közben halt meg. A művet öccse, Jan van Eyck fejezte be.
K: Hány tábla alkotja az oltárképet?
V: Az oltárképnek összesen 24 bekeretezett táblája van, amelyek két nézetet alkotnak, egy nyitott és egy zárt nézetet.
K: Mit ábrázol az oltárkép nyitott nézete?
V: Az oltárkép nyitott nézetén Krisztus Király Szűz Mária és Keresztelő János között látható a felső sorban. Hétköznapokon, amikor zárt állapotban van, Mária mennybemenetele és Joost Vijdt és felesége, Lysbette Borluut adományozó portréja látható.
K: Mit ábrázol a központi tábla alsó sora?
V: A központi tábla alsó sorában Isten Bárányának imádása látható, több csoport jelenlétében, akiket a Szentlelket jelképező galamb felügyel.
K: Az eredeti kereten volt valami Hubert van Eyckről szóló írás?
V: Igen, az eredeti kereten volt egy felirat, amely szerint Hubert van Eyck, a "mindenkinél nagyobb" Hubert van Eyck kezdte el az oltárképet, de Jan van Eyck - aki "a művészet második legjobbjának" nevezte magát - 1432-ben fejezte be.
K: Mi történt az eredeti változat egyik részével (panel) a reformáció idején ?
V: A reformáció idején, 1934-ben ellopták az eredeti változat egyik részét (táblát), amelyet azóta sem találtak meg.
Keres