A matematikában a gamma-függvény (Γ(z)) a faktoriális függvény kiterjesztése a negatív egész számok kivételével minden komplex számra. Pozitív egész számok esetén a következőképpen definiálható: Γ ( n ) = ( n - 1 ) ! {\displaystyle \Gamma (n)=(n-1)! } {\displaystyle \Gamma (n)=(n-1)!}

A gamma függvény minden komplex számra definiált. De nem definiált a negatív egész számokra és a nullára. Egy olyan komplex számra, amelynek valós része nem negatív egész szám, a függvényt a következőképpen definiáljuk:

Definíció (improper integrál)

Ha Re(z) > 0, akkor

Γ(z) = ∫0 tz−1 e−t dt.

Ez az integrál abszolút konvergens Re(z) > 0 esetén, és ez adja a gamma-függvény alapvető definícióját, amelyről a további tulajdonságok következnek.

Rekurzió és analitikus kiterjesztés

  • Rekurziós formula: Γ(z+1) = z · Γ(z). Ennek következtében, ha z = n ∈ Z+, akkor Γ(n+1) = n!, és így Γ(n) = (n−1)!.
  • Analitikus kiterjesztés: A fenti rekurzió és a definíció lehetővé teszi a Γ(z) függvény analitikus kiterjesztését minden komplex z-re, kivéve a nem pozitív egész számokat, ahol egyszeres pólusok vannak (z = 0, −1, −2, ...).
  • Pólusok és reziduumok: A Γ(z) egyszeres pólusokat tartalmaz z = −n (n ∈ Z≥0) helyeken, és a reziduumok Res(Γ, z = −n) = (−1)n / n!.
  • Nincsenek zérushelyek: A gamma-függvény soha nem nulla a komplex síkon (azaz nincs gyöke), csak pólusai vannak a nem pozitív egész számoknál.

Fontos képletek és tulajdonságok

  • Euler-féle tükrözési (reflection) formula: Γ(z) Γ(1 − z) = π / sin(π z). Ez különösen hasznos a fél-egész értékek vizsgálatánál és a pólusok/elhelyezkedések megértésénél.
  • Weierstrass/Euler-féle szorzatformula: 1 / Γ(z) = z eγ zn=1 (1 + z/n) e−z/n, ahol γ az Euler–Mascheroni állandó. Ez a formula analitikus kiterjesztést ad, és a gamma-függvény zérusainak hiányát is tükrözi.
  • Legendre-duplikációs formula: Γ(z) Γ(z + 1/2) = 21−2z √π Γ(2z). Ez gyakran használatos félegész argumentumoknál.
  • Beta-függvény kapcsolata: B(x,y) = ∫01 tx−1 (1−t)y−1 dt = Γ(x) Γ(y) / Γ(x + y), Re(x), Re(y) > 0.
  • Log-konvexitás: A Γ(x) függvény logaritmusa konvex az x > 0 intervallumon (Bohr–Mollerup tétel), ami egyedi karakterizációt ad a gamma-függvényre a rekurzió és normálizáció mellett.
  • Aszimptotika (Stirling-féle közelítés): nagy |z| esetén, Re(z) > 0, Γ(z + 1) ~ √(2π z) (z/e)z (1 + O(1/z)). Ez a közelítés gyakran alkalmazott numerikus becslés.

Példák és gyakori értékek

  • Γ(1) = 1
  • Γ(n) = (n − 1)! minden pozitív egész n-re
  • Γ(1/2) = √π
  • Általános fél-egész értékekre: Γ(n + 1/2) = ( (2n)! / (4n n!) ) √π, n ∈ Z≥0.

Alkalmazások

A gamma-függvényt széles körben használják a matematikában, a matematikai fizikában és a statisztikában: speciális függvények definíciója, integrálok számítása, valószínűség- és statisztikai eloszlások (például gamma-eloszlás, chi-négyzet, Student-féle t-eloszlás), valamint aszimptotikus analízis és kombinatorikai kiterjesztések.

Numerikus számítás

A Γ(z) numerikus kiértékeléséhez gyakran alkalmaznak speciális algoritmusokat (például Lanczos approximációt vagy módosított Stirling-közelítéseket), amelyek pontos és stabil értékeket adnak a komplex síkon, beleértve a fél-egész és nagy argumentumokat is.

Összefoglalva: a gamma-függvény a faktoriális természetes kiterjesztése komplex argumentumokhoz, gazdag algebrai és analitikus tulajdonságokkal, amelyek számos elméleti és gyakorlati területen nélkülözhetetlenek.