A matematikában a függvénykompozíció két másik függvényből egy új függvényt hoz létre.
Ha f egy függvény X-ből Y-ba, g pedig egy függvény Y-ból Z-be, akkor azt mondjuk, hogy g f-fel együttesen g ∘ f egy függvény X-ből Z-be (figyeljük meg, hogy általában az ellenkezőjét írják, mint amit az emberek várnának, ahogy azt alább elmagyarázzuk).
Az f értékét az x bemenetre adott f(x) értékként írjuk fel. A g ∘ f értékét az x bemenetre adott (g ∘ f)(x) értéknek írjuk, és úgy határozzuk meg, hogy g(f(x)). (vagyis a mi írásmódunknak, ahogyan g-t f-el együtt írjuk, van értelme).
Íme egy másik példa. Legyen f egy függvény, amely megdupláz egy számot (megszorozza 2-vel), és legyen g egy függvény, amely kivon egy számból 1-et.
Ezeket a következőképpen kell leírni:
f ( x ) = 2 x {\displaystyle f(x)=2x} 
g ( x ) = x - 1 {\displaystyle g(x)=x-1} 
Az f-fel alkotott g lenne az a függvény, amely megdupláz egy számot, majd kivon belőle 1-et:
( g ∘ f ) ( x ) = 2 x - 1 {\displaystyle (g\circ f)(x)=2x-1} 
A g-vel alkotott f lenne az a függvény, amely egy számból kivonja az 1-et, majd megduplázza azt:
Konkrét számítás a példával
Ha most sorrendet cserélünk, akkor:
- (f ∘ g)(x) azt jelenti, hogy először alkalmazzuk g-t, majd az eredményt f-re: (f∘g)(x) = f(g(x)).
- A mi példánkban tehát f(g(x)) = f(x − 1) = 2(x − 1) = 2x − 2.
Értékeljük be például x = 3 esetén:
- (g∘f)(3) = g(f(3)) = g(6) = 6 − 1 = 5.
- (f∘g)(3) = f(g(3)) = f(2) = 4.
Fontos tulajdonságok
- Nem kommutatív: általánosan g∘f ≠ f∘g; a példában is látszik, hogy (g∘f)(x)=2x−1, míg (f∘g)(x)=2x−2.
- Kompozíció feltétele a megfelelőség: ha f: X → Y és g: U → Z, akkor g∘f csak akkor értelmezett, ha az f értékkészlete (értékkészletének tartománya vagy képe) része g definíciós tartományának, azaz általában Y ⊆ U vagy legalább az f képe benne van g tartományában.
- Asszociativitás: ha f: A→B, g: B→C, h: C→D, akkor h∘(g∘f) = (h∘g)∘f. Az asszociativitás lehetővé teszi több függvény összefűzését anélkül, hogy a zárójeleket részletesen kellene kezelni.
- Identitásfüggvény: minden halmazon van identitásfüggvény id_X : X→X, amelyre id_X(x)=x minden x esetén. Teljesül, hogy id_Y ∘ f = f és f ∘ id_X = f.
- Inverz függvény: ha f: X→Y bijektív és létezik inverze f^{-1}: Y→X, akkor f^{-1}∘f = id_X és f∘f^{-1} = id_Y.
Alkalmazások és további megjegyzések
- Analízis — láncszabály: differenciálható függvények esetén a kompozíció deriváltjára a láncszabály vonatkozik: ha h = f∘g, akkor h'(x) = f'(g(x)) · g'(x).
- Algebra és absztrakció: a függvénykompozíció alapvető művelet kategóriákban, csoportokban (pl. permutációk kompozíciója) és számítástudományban (függvények összekapcsolása adatfeldolgozási lépésekben).
- Vizualizáció: gyakran hasznos ábrázolni a kompozíciót nyíl-diagramokkal: X —f→ Y —g→ Z; ekkor a kompozíció X —g∘f→ Z közvetlenül adja meg a bemenet és a végső kimenet kapcsolatát.
Összefoglalás
A függvénykompozíció lényege, hogy egy bemenetre több függvényt egymás után alkalmazunk; a jelölésben a jobbról-balra történő alkalmazásra kell figyelni: (g∘f)(x) = g(f(x)). A kompozíció hasznos és sok területen előforduló alapművelet, amelynek megvannak a maga technikai feltételei (definíciós halmazok megfelelése), és fontos algebrai tulajdonságai (asszociativitás, identitás, inverz).
