Szabad áru
A közgazdaságtanban a szabad áru olyan árut jelent, amely termelés nélkül is rendelkezésre áll, tehát nem szűkös. Annyi mennyiségben áll rendelkezésre, amennyit csak akarunk, a társadalom számára nulla alternatív költséggel.
A nulla áron rendelkezésre bocsátott áru nem feltétlenül ingyenes áru. Például egy üzlet elajándékozhatja a készletét promóciója során, de ezen áruk előállításához erőforrásokra volt szükség, így ez gazdasági értelemben nem lenne ingyenes jószág.
Az ingyenes áruknak három fő típusa van:
- Olyan erőforrások, amelyek a természetben olyan bőségesek, hogy mindenkinek annyi jut belőlük, amennyit csak akar. Erre példa a levegő, amit belélegzünk.
- Közösen előállított erőforrások. Az ilyen típusú ingyenes javak valami más, értékesebb dolog melléktermékeként keletkeznek. A gyárak és a háztartások hulladéktermékei, például a kidobott csomagolóanyagok gyakran ingyenes javak.
- Olyan ötletek és művek, amelyeket nulla vagy majdnem nulla költséggel lehet másolni. Ha például valaki feltalál egy új eszközt, akkor sokan lemásolhatják ezt a találmányt, és nem áll fenn annak a veszélye, hogy ez az "erőforrás" elfogy. További példák a számítógépes programok és a weboldalak.
A szellemi tulajdonra vonatkozó törvények hatására egyes javak a törvény által ritka áruvá válnak. Bár ezek a javak (gazdasági értelemben) szabad javak, amikor már előállították őket, létrehozásukhoz szűkös erőforrásokra, például művészi képességekre volt szükség. Ezért a szellemi tulajdonra vonatkozó törvényeket, például a szerzői jogokat és a szabadalmakat néha arra használják, hogy kizárólagos jogokat adjanak az ilyen "szellemi javak" alkotóinak, hogy biztosítsák az emberek érdeklődését az ilyen tevékenységek iránt.
Sok futurista elmélete szerint a fejlett nanotechnológia, amely képes bármilyen anyagot automatikusan bármilyen más, azonos tömegű kombinációvá alakítani, minden árut lényegében ingyenessé tesz, mivel minden nyersanyag és gyártási idő tökéletesen felcserélhetővé válik.
Kérdések és válaszok
K: Mi az ingyenes jószág a közgazdaságtanban?
V: A közgazdaságtanban a szabad áru olyan jószág, amely termelés nélkül is rendelkezésre áll, tehát nem szűkös. Korlátlan mennyiségben, a társadalom számára alternatív költség nélkül beszerezhető.
K: Egy ingyenesen odaadott jószág közgazdasági szempontból szükségszerűen ingyenes jószágnak minősül?
V: Nem, még ha valamit ingyen adnak is oda, az nem jelenti azt, hogy azt erőforrások és erőfeszítés nélkül állították elő. Ezért gazdasági szempontból nem tekinthető ingyenes jószágnak.
K: Mi az ingyenes javak három fő típusa?
V: Az ingyenes javak három fő típusa az olyan erőforrások, amelyek annyira bőségesek, hogy mindenki számára elérhetőek; az olyan erőforrások, amelyeket közösen állítanak elő valami más melléktermékeként; valamint az olyan ötletek és művek, amelyek nulla vagy szinte nulla költséggel másolhatók.
K: Hogyan befolyásolják a szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályok az "ingyenes" javak fogalmát?
V: A szellemi tulajdonra vonatkozó törvények hatására egyes javak törvény által szűkös javakká válnak. Ez azt jelenti, hogy bár ezeket a javakat az erőforrások szűkössége nélkül is előállíthatták, létrehozásukhoz művészi képességekre vagy a kreativitás más formáira van szükség, ami szűkössé teszi őket. Ezért a szellemi tulajdonra vonatkozó törvények, mint például a szerzői jogok és a szabadalmak arra szolgálnak, hogy kizárólagos jogokat biztosítsanak az alkotóknak, hogy az emberek továbbra is érdekeltek legyenek ezen alkotások létrehozásában.
K: Mi tehetne lényegében minden árut "ingyenessé"?
V: A fejlett nanotechnológia, amely képes bármilyen anyagot automatikusan bármilyen más, azonos tömegű kombinációvá alakítani, lényegében minden árut "ingyenessé" tehetne. Ez azért történne meg, mert minden nyersanyag és gyártási idő tökéletesen felcserélhetővé válna.
K: Van-e valamilyen korlátja ennek a potenciális technológiának, amely minden árut lényegében "ingyenessé" tesz?
V: Igen, bár ez a technológia potenciálisan alkalmas arra, hogy minden árut lényegében "ingyenessé" tegyen, még mindig lehetnek olyan tényezőkből adódó korlátok, mint például az erőforrások elérhetősége vagy a technológiai képességek, amelyek korlátozhatják a cél elérésének hatékonyságát.
