Egyszerű többségi (pluralitás/FPTP) választási rendszer — definíció és példák
Egyszerű többségi (pluralitás/FPTP): világos definíció, működés, előnyök-hátrányok és gyakorlati példák (Egyesült Királyság, Kanada, India, USA), hogyan befolyásolja a kormányalakítást.
Az egyszerű többségi (pluralitás/FPTP) választási rendszer egy olyan választási modell, amelyet egyes országok a kormányaik vagy a parlamentjeik tagjainak megválasztására használnak. Az egyszerű többségi rendszerben az országot választókerületekre osztják. Ezekben a választókerületekben jelöltek — gyakran egy-egy politikai pártot képviselve — indulnak a képviseleti helyekért, és az egyes választókerületekben az a jelölt nyeri el a mandátumot, aki a legtöbb szavazatot kapja. A pluralitás az ilyen típusú választási rendszer másik elnevezése.
Fontos megkülönböztetni a pluralitás és a többségi rendszert: a pluralitás esetén elegendő, ha a jelölt több szavazatot kap, mint bármelyik másik jelölt külön-külön; ezzel szemben a többségi rendszerben a győztesnek általában több szavazatot kell szereznie, mint az összes többi jelöltnek együttvéve (azaz abszolút többséget, >50%-ot), ami sokszor második fordulót vagy preferenciális szavazást igényel.
Jellemzők és működés
- Általában egyéni (single-member) választókerületekben alkalmazzák: minden kerület egy képviselőt küld.
- A szavazatokat kerületenként számolják, és kerületenként dől el a győztes.
- Egyszerű szabály: a legtöbb szavazatot szerző jelölt nyer — nincs szükség abszolút többségre.
- Gyakran gyors és könnyen érthető eljárás; a beérkező eredmények helyi szinten azonnal értelmezhetők.
Előnyök
- Egyszerűség és könnyű megértés a választók számára.
- Erős helyi képviselet: a választókerület lakói konkrét személyt választanak, akit helyben felelősségre lehet vonni.
- Gyakran stabil kormányokat eredményezhet (egy párt relatív többsége könnyen abszolút többséghez vezethet a parlamentben), ami kormányzati stabilitást adhat.
- Gyors eredményhirdetés és tiszta győztesek a kerületi szinteken.
Hátrányok és torzító hatások
- Diszproporcionális eredmények: a pártok országszintű szavazatarányai és a mandátumok eloszlása között nagy eltérés lehet.
- «Elpazarolt» szavazatok: a vesztes jelöltekre leadott szavazatok és a fölös többség messze több voksot eredményezhet, mint ami a mandátumhoz szükséges.
- Stratégiai szavazásra ösztönöz: a választók gyakran kevésbé preferált, de esélyesebb jelöltet választanak, hogy elkerüljék a „széttöredezett” alternatívát (spoiler hatás).
- Tendencia a kettőspártrendszer felé (Duverger-törvény): a pluralitás hajlamos gyengíteni a kisebb vagy egységesen nem koncentrált pártok képviseletét.
- Gerrymanderingre érzékeny: a választókerületek határainak megrajzolása nagyban befolyásolhatja az eredményt.
Példák és alkalmazás
Az egyszerű többségi rendszert alkalmazó országok közé tartozik az Egyesült Királyság, Kanada, India és részben az Egyesült Államok (például képviselőházi és számos helyi választás). A rendszer gyakori a korábbi brit gyarmatok körében, de előfordul eltérésekben és helyi variánsokban.
Változatok és alternatívák
- Tiszta többségi (majority) rendszerek, ahol abszolút többség szükséges, és ha nincs győztes, második forduló (runoff) dönt.
- Preferenciális szavazás (pl. instant-runoff voting / IRV), amely a választók sorrendbe állított preferenciáit használja, hogy abszolút többséget biztosítson.
- Keverék rendszerek (pl. Mixed-Member Proportional, MMP), amelyek kombinálják az egyéni kerületi képviseletet és az arányos listás mandátumkiosztást a diszproportionalitás csökkentésére.
- Választókerület-újrarajzolás és független választási bizottságok a gerrymandering csökkentésére.
Kormányalakítás
Ha egy párt a parlamenti mandátumok több mint 50%-át megszerzi, képes többségi kormányt alakítani. Ha egyetlen párt sem éri el az abszolút többséget, előfordulhat, hogy a legtöbb mandátummal rendelkező párt kisebbségi kormányt alakít, vagy koalíciós kormány jön létre több párt együttműködésével, hogy elérjék az összesen >50%-os többséget.
Összefoglalva: az egyszerű többségi (pluralitás/FPTP) rendszer előnye a egyszerűség és a helyi képviselet, hátránya pedig a gyakori diszproporcionalitás és a kisebb pártok kiszorítása. A választási rendszerek megválasztása ezért politikai és társadalmi döntés: attól függően, hogy egy ország mely értékeket (pl. stabil kormányzás vs. arányos képviselet) részesíti előnyben, más rendszerek lehetnek kívánatosabbak.
Megfontolások
Az Egyesült Államokban és néhány más országban a képviselőválasztás legelterjedtebb módszere a többségi szavazás, amelyet gyakran "pluralitásos szavazásnak" is neveznek. A szavazók egy jelöltre szavaznak, és a legtöbb szavazatot kapott jelölt nyer.
A politikai pártok gyakran használnak előválasztást annak érdekében, hogy elkerüljék a párt szavazatainak megosztását az általános választásokon. Ha például a szavazók 60%-a republikánus, 40%-a pedig demokrata, de két republikánus indul ugyanarra a tisztségre, és mindketten a szavazatok 30%-át kapják, akkor a demokrata 40%-kal győz, mivel ez a legtöbb szavazat, még akkor is, ha a szavazók 60%-a a legkevésbé a demokratát preferálja.
Ha az általános választásokon kettőnél több jelölt szerepel a szavazólapon, a választók gyakran kompromisszumot kötnek, és arra az elfogadható jelöltre szavaznak, akiről úgy gondolják, hogy van esélye a győzelemre.
A pluralista szavazás ellenzői azzal érvelnek, hogy a médiának túl nagy hatalma van, mivel ők mondják meg az embereknek, hogy a két jelölt közül melyiknek van esélye, és hogy a harmadik jelöltre való szavazás valójában a két erős jelölt közül a rosszabbikra való szavazást jelenti. Elméletileg lehetséges, hogy a két "éllovas" jelölt nem centrista és nem képviseli az embereket.
A többségi szavazás támogatói azzal érvelnek, hogy nagyon egyszerű, és hogy a választókat kompromisszumos szavazás révén arra kényszeríti, hogy centrista jelöltet válasszanak. A problémák elkerülése érdekében egyes választásokon a szavazatok minimális százalékát, vagy a többséget követelik meg a "második forduló" útján.
Példa
| Jelölt | Szavazatok |
| A. jelölt: | 25 |
| B. jelölt: | 22 |
| C: | 21 |
| D. jelölt: | 18 |
| E: | 14 |
Az első helyen történő szavazás rendszerében az "A" jelölt azért nyer, mert több szavazatot kapott, mint bárki más.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a first-past-the-post?
V: Ez egy olyan szavazási rendszer, amelyet egyes országok használnak a kormányaik vagy a parlamentjeik tagjainak megválasztására.
K: Hogyan oszlik meg egy ország a first-past-the-post rendszerben?
V: Az országot választókerületekre osztják.
K: Ki indul a választásokon a first-past-the-post rendszerben?
V: Az ország parlamenti választásán jelöltként ismert emberek indulnak, akik általában egy-egy politikai pártot képviselnek.
K: Hogyan határozzák meg a győztest az egyes választókerületekben a sorrendben történő előválasztási rendszerben?
V: Az a jelölt, aki a legtöbb szavazatot kapja az emberektől, megnyeri a versenyt a parlamenti mandátumért.
K: Mit jelent a többségi választójog a first-past-the-post rendszerrel összefüggésben?
V: A pluralitás egy másik elnevezése annak a választási rendszernek, amelyben az a jelölt nyer, aki a legtöbb szavazatot kapja egy választókerületben, függetlenül attól, hogy összességében több szavazatot kap-e.
K: Mi történik, ha egy párt a mandátumok több mint 50%-át megszerzi?
V: Többségi kormányt alakíthatnak.
K: Mi történik, ha egyetlen párt sem nyeri el a mandátumok több mint 50%-át az első szavazatszámlálásos rendszerben?
V: Vagy a legtöbb mandátummal rendelkező párt alakíthat kisebbségi kormányt, vagy koalíciós kormányt alakíthat két vagy több olyan politikai párt, amelyek együttesen a mandátumok több mint 50%-át birtokolják.
Keres