A fimbriák a petevezetékek végéből kiinduló szövetnyúlványok. Ujj alakú képződmények, amelyek a petevezeték tölcsérszerű részén (infundibulum) helyezkednek el. A legnagyobb ilyen fimbria, a fimbria ovarica, a petefészekhez kapcsolódik. A fimbria tölcsér alakot alkot, amely segít a petesejt (ovum) mozgatásában a petevezetékbe, majd a méhbe.
Szerkezet és szövettan
A fimbriák belső felszínét a petevezeték jellemző hengerhámja borítja, amely két fő sejttípust tartalmaz:
- cilialis (csillós) sejtek – finom csillókat viselnek, amelyek ritmikus mozgása segíti a petesejt és a folyadék áramlását a petevezeték felé;
- secretoros (peg) sejtek – nyákot és tápanyagban gazdag váladékot termelnek, amely alkalmas a petesejt és az embrió korai táplálására.
A fimbriák rugalmas kötőszöveti maggal és érhálózattal rendelkeznek, így képesek a finom mozgásokra és a petesejt "átkaparására" a petefészek felszínéről.
Funkció
- Petesejt befogása: az ovuláció során kilökött petesejtet a fimbriák a petefészek felszínéről a petevezeték tölcsérébe irányítják;
- Szállítás: a csillók ritmikus mozgása és a petevezeték falának perisztaltikus összehúzódásai együtt továbbítják a petesejtet az ampullába;
- Támogatás a megtermékenyítésnél: a fimbriák segítségével a petesejt találkozhat a spermiumokkal, a megtermékenyítés legtöbbször a petevezeték ampullaris szakaszában történik;
- Védelem és táplálás: a nyák és a hámsejtek által termelt anyagok védik és táplálják a petesejtet/korai embriót.
Hormonális szabályozás és mozgás
A fimbriák működését erősen befolyásolják a nemi hormonok. Az ösztrogén fokozza a csillók aktivitását és a nyák termelődését, ez segíti az ovuláció körüli időszakban a petesejt felvételét. A progeszteron csökkentheti a csillók mozgékonyságát, ami a ciklus későbbi szakaszaira jellemző.
Szerep a megtermékenyítésben
A fimbriák biztosítják, hogy a kilökődött petesejt időben és térben találkozzon a spermiumokkal. A tipikus folyamat:
- Ovuláció: a petesejt a petefészek felszínére kerül.
- A fimbriae "átkaparja" a petesejtet és beljebb irányítja az infundibulumba.
- Csillós mozgás és perisztaltika a petesejt továbbítására az ampulla felé, ahol a legtöbb megtermékenyítés bekövetkezik.
Klinikai jelentőség
A fimbriák és a petevezeték egészsége alapvető a természetes fogamzóképességhez. Gyakori problémák:
- Salpingitis (petevezeték-gyulladás): fertőzés következtében kialakuló gyulladás, amely hegesedéshez és a fimbriák működésének romlásához vezethet;
- Hegek és összenövések: műtét, gyulladás vagy endometriózis okozta károsodás csökkentheti a fimbriae mozgékonyságát;
- Hydrosalpinx: a petevezeték folyadékkal való kitágulása, ami rontja a funkciót és a lombikprogram sikerességét is befolyásolhatja;
- Ectopiás terhesség: sérült vagy szűkült petevezetékben a megtermékenyített petesejt beágyazódhat a petevezeték falába.
Diagnózis és kezelés
A fimbriák és a petevezeték állapotának vizsgálata fontos meddőségi kivizsgálás része:
- Hysterosalpingográfia (HSG): kontrasztanyaggal végzett röntgenvizsgálat a petevezeték átjárhatóságának ellenőrzésére;
- Transvaginalis ultrahang: kiegészítő információt adhat, különösen hydrosalpinx esetén;
- Laparoszkópia: közvetlen látvány a petevezetékekről és a fimbriákról, egyben terápiás beavatkozás is lehet (adhéziók oldása, fimbriektómia, salpingostomia).
Kezeletési lehetőségek: antibiotikumos terápia fertőzés esetén, sebészi keletkezésű hegek oldása, illetve asszisztált reprodukciós eljárások (például in vitro fertilizáció, IVF) gyakorlatilag „kikerülik” a fimbriák problémáit, ha azok nem működnek megfelelően.
Összefoglalás
A fimbriák kis, ujj-szerű nyúlványok, amelyek döntő szerepet játszanak a petesejt befogásában és a megtermékenyítés elősegítésében. Hámjuk csillós és nyáktermelő sejteket tartalmaz; mozgásukat hormonok szabályozzák. Sérülésük vagy gyulladásuk meddőséghez és komplikációkhoz vezethet, de modern diagnosztikai és terápiás módszerekkel sok esetben kezelhetők vagy megkerülhetők.