Les Fauves (franciául: a vadállatok) volt a neve a 20. század eleji modern művészeti mozgalomnak, amelyet elsősorban Henri Matisse és André Derain festők vezettek. A fauve-ok francia festők egy csoportja voltak, akikre a posztimpresszionisták, Vincent van Gogh és Paul Gauguin által használt élénk, érzékletes színek és erőteljes, expresszív ecsetkezelés volt hatással. A mozgalom nevét a kritikustól, Louis Vauxcelles-től kapta: az 1905-ös Salon d'Automne megnyitóján Vauxcelles a látottak láttán „les fauves” (a vadállatok) kifejezést használta, ezt a gúnyos megjegyzést a művészek és a sajtó később elterjesztette, és végül névként ragadt rájuk.

Jellemzők

  • Erőteljes, nem naturalista színek: a fauvisták a valóság színeitől független, tiszta, telített színeket alkalmaztak, gyakran kontrasztokkal és nagy foltokban.
  • Egyszerűsített, stilizált formák: a részletek visszafogása és a síkszerűség hangsúlyozása; a kompozícióban fontos a dekorativitás és a ritmus.
  • Látványos ecsetkezelés: látható, határozott ecsetvonások, kevesebb átmenet és árnyalás.
  • Arbitrált (szabadon választott) színhasználat: a szín nem csak leíró, hanem kifejező, érzelmi szerepet kap.
  • Hatások keveredése: a posztimpresszionizmus (különösen Van Gogh és Gauguin), valamint Paul Cézanne szerkesztettsége és a nem nyugati művészet (afrikai, óceániai) formanyelvei mind hatottak rájuk.

Történet és jelentőség

A fauvizmus formálódása 1900 körül kezdődött, de leginkább az 1905–1907 közötti időszakhoz kötjük, amikor a csoport három közös kiállítást rendezett és intenzíven dolgozott. A csoport rövid életű volt — mint szervezett mozgalom körülbelül három évig működött —, de hatása hosszú távon érvényesült. A korabeli botrányok és a radikális színhasználat ellenére a fauvisták munkái nagyban hozzájárultak a 20. századi festészet további irányaihoz.

A fauvizmusnak közvetlen hatása volt az expresszionizmusra, az orfizmusra és az absztrakt irányzatokra; egyes tagok később más stílusok felé mozdultak — például Georges Braque a kubizmus irányába. Ugyanakkor több művész, akit nem feltétlenül sorolnak a fauvisták közé, jelentős hatást kapott tőlük: jó példa erre Arisztarkh Lentulov, aki orosz környezetben adaptálta a fauve-esztétikát.

Főbb képviselők és művek

  • Henri Matisse – a fauvizmus legismertebb alakja; 1905-ös kiállítási szereplései és korai munkái (például a Salon d'Automne-on bemutatott, botrányt keltő képek) meghatározóak voltak.
  • André Derain – élénk, kontrasztos város- és tájképei (pl. londoni sorozata) jól szemléltetik a mozgalom színhasználatát.
  • Maurice de Vlaminck, Raoul Dufy, Kees van Dongen, Henri Manguin, Albert Marquet és Othon Friesz – további fontos fauve-művészek, akik egyéni hangjukat is beleadták a mozgalomba.

Örökség

Bár a fauvizmus szervezeti formában rövid életű volt, forradalmi színhasználata és a forma egyszerűsítésére tett hangsúlya tartós hatást gyakorolt a modern festészetre. A fauvisták bátran átalakították a szín szerepét a képen: a szín immár önálló jelentéshordozóvá vált, ami megnyitotta az utat a 20. századi absztrakt és expresszionista törekvések számára. Ma a fauvizmust a modern művészet egyik fontos kiindulópontjaként értékelik, amely új, vizuálisan lendületes nyelvet adott a művészi kifejezésnek.