Eudimorphodon — Triász kori olasz pteroszaurusz: fogazat és életmód
Eudimorphodon — Triász kori olasz pteroszaurusz: részletes ismertető fogazatáról, táplálkozásáról és repülési életmódjáról; ritka többhegyű fogak és izgalmas ökológiai titkok.
Az Eudimorphodon egy korai, kis termetű pteroszaurusz, amely Olaszországban található felső-triász kori kőzetekből származó palából került elő. A lelőhelyek korát a késő-triászra (Norian) szokták datálni, így az Eudimorphodon a repülő hüllők korai, alapvonali képviselői közé tartozik. A felfedezése és az összefüggő csontvázleletek fontos információkat adnak az első pteroszauruszok anatómiájáról és életmódjáról.
1973-ban találták meg majdnem teljes csontvázát, amely alapján megállapították, hogy a pteroszauruszok hosszúfarkú alrendjének, a Rhamphorhynchoidea csoportnak a tagja volt. A testalkata és a csontváz részletei alapján jól látszanak a repülésre alkalmassá tevő módosulások: meghosszabbodott negyedik ujjsugárból kialakult szárny, pteroid és egyéb jellemzők, amelyek a szárnymembrán támasztását szolgálták. Mérete viszonylag kicsi volt: a koponya és állkapocs arányai alapján a fogazott állkapocs hossza mindössze néhány centiméteres; a leletek egyikén 110 fog volt összesűrítve egy körülbelül 6 cm hosszú állkapocsba.
Az Eudimorphodon különösen figyelemre méltó fogazatáról: az elülső fogak erősebbek, ágyarszerűen kiemelkedők, míg a hátsó fogak kicsik és többhegyűek, sok esetben ötfogú kialakítással. Ez egyedülálló a pteroszauruszok között, amelyek fogai általában egyszerű kúp alakúak. Az ilyen sokcsúcsú fogazat arra utal, hogy táplálkozásában speciális szerepe volt a megfogásnak és a darabolásnak.
Az egyik fosszíliában megőrződött gyomortartalomból kiderült, hogy halakat — például a kis Parapholidophorus fajokat — fogyasztott. A felső és alsó fogak záráskor szoros érintkezésbe kerültek, különösen az állkapocs hátsó részén, ami lehetővé tette, hogy az állat bizonyos mértékig összezúzza vagy megrágja a táplálékát. A fogak oldalsó kopása és a kopási mintázat arra is rávilágít, hogy az Eudimorphodon időnként kemény héjú gerinctelen állatokkal is táplálkozott, tehát étrendje változatos lehetett (halak, puhatestűek, rákfélék stb.).
A fiatal egyedek fogazata és fogszáma eltért a kifejlett példányoktól: a kölyök Eudimorphodonnak kevesebb és egyszerűbb foga volt, ami arra utal, hogy fiatal korban talán elsősorban rovarokat fogyasztottak — azaz ontogenetikus (életkori) táplálékváltás is elképzelhető.
Egy megoldatlan rejtély a farok rugalmassága: az Eudimorphodon farkából hiányoznak azok a nagyon hosszú, merevítő csigolya nyúlványok, amelyek más hosszúfarkú pteroszauruszoknál gyakoriak. Ez a hajlékonyság bazális tulajdonság; funkcionális jelentősége ebben a nemzetségben ismeretlen. Az azonban ismert, hogy a Rhamphorhynchus-szerű pteroszauruszok merevített farka olyan eszköz, amely stabilitást ad a repülésükhöz. E stabilitás nélkül az állat manőverezőképesebb lenne, de a repülésükhöz több agyi irányításra lenne szükség. Így a farok szerkezetének különbségei fontosak lehetnek a korai pteroszauruszok repülési és viselkedésbeli diverzitásának megértéséhez.
Összességében az Eudimorphodon értékes példája annak, hogy a pteroszauruszok nagyon korán megkezdtek ökológiai specializációt: egykorú faunákban betöltött helye, különleges sokcsúcsú fogazata és táplálkozási szokásai révén fontos adalék a repülő hüllők korai evolúciójának, táplálékhálózati szerepének és repüléstechnikai megoldásainak tanulmányozásához. A további leletek és részletes anatómiai vizsgálatok segíthetnek tisztázni a farokfunkciót, a táplálkozási specializációk okait és az ontogenetikus változásokat.
Kérdések és válaszok
K: Milyen típusú élőlény az Eudimorphodon?
V: Az Eudimorphodon egy nemrégiben felfedezett pteroszaurusz, és Olaszországban található felső-triász kori kőzetekben lerakódott palából származik.
K: Hogyan találták meg az Eudimorphodon csontvázát?
V: Egy majdnem teljes csontvázat találtak 1973-ban.
K: Mi teszi egyedivé az Eudimorphodon fogait?
V: Az elülső fogak agyarak, hátrébb a fogak kicsik és többhegyűek, sok közülük ötfogú. Ez egyedülálló a pteroszauruszok között, amelyek fogai általában egyszerű kúp alakúak.
K: Mit evett az Eudimorphodon?
V: A gyomortartalom alapján egy kis halat, a Parapholidophorust fogyasztotta. A fogak oldalán található kopás arra utal, hogy az Eudimorphodon kemény héjú gerinctelen állatokkal is táplálkozott. A fiatal Eudimorphodon fogai némileg eltérőek és kevesebb foggal rendelkeztek, és rovarokat is ehetett.
K: Hogyan hatottak egymásra a felső és alsó fogak, amikor az állkapcsok zárva voltak?
V: Az Eudimorphodon felső és alsó fogai közvetlenül érintkeztek egymással, amikor az állkapcsok zárva voltak, különösen az állkapocs hátsó részén.
K: Mi a szokatlan a farokszerkezetében a többi hosszúfarkú pteroszauruszhoz képest?
V: Egy megoldatlan rejtély a farok rugalmassága, amelyből hiányoznak a nagyon hosszú merevítő csigolya nyúlványok, amelyekkel más hosszúfarkú pteroszauruszok rendelkeznek.
K: Hogyan befolyásolja ez a rugalmasság a faj repülésirányítását?
V: Ez a hajlékonyság növeli a repülésük stabilitását, de nagyobb agyi irányítást igényel a manőverezéshez e stabilitás nélkül .
Keres