Robert Falcon Scott — brit antarktiszi felfedező, a Déli-sark expedícióinak vezetője
Robert Falcon Scott: brit antarktiszi felfedező és két legendás Déli-sarki expedíció vezetője — élete, tragédiája és öröksége az Antarktiszon.
Robert Falcon Scott kapitány CVO, RN (1868. június 6. - 1912. március 29.) angol királyi tengerésztiszt és felfedező, aki a Déli-sarki expedíció során halt meg. Széles körben az Antarktisz Scottjaként ismert, amely egy 1948-as film címe is.
Scott két expedíciót vezetett az Antarktiszra: az 1901-04-es Discovery expedíciót és a szerencsétlenül járt Terra Nova expedíciót (1910-13). A Discovery-expedíció vezetésére való kinevezése előtt Scott a hagyományos tengerésztiszti karriert követte a békeidőben a viktoriánus Nagy-Britanniában, ahol az ambiciózus tisztek élénken keresték a karrierépítési lehetőségeket.
A személyes kitüntetés lehetősége volt az, ami Scottot arra késztette, hogy jelentkezzen a Discovery parancsnokságára. Nevét az Antarktiszhoz kapcsolták, amely élete utolsó tizenkét évében a munkaterülete volt.
Korai évek és haditengerészeti pálya
Scott Yorkshire-ban született, és fiatalon lépett a Királyi Haditengerészethez, ahol hagyományos tengerészi képzést kapott. Gyakorlati szolgálatot teljesített különböző hajókon, és a békeidőkben kereste a lehetőségeket a szakmai előmenetelre. Ambíciója és jó kapcsolatai segítették abban, hogy a kortársak körében elismert tisztté váljon, és végül esélyt kapjon a felfedezői pályára váltásra.
A Discovery-expedíció (1901–1904)
Az első, Discovery nevű expedíciót Scott vezette 1901 és 1904 között. Célja nem csupán a Déli-sark megközelítése volt, hanem átfogó tudományos munka: földtani, meteorológiai, biológiai és mágneses mérések végzése, valamint az antarktiszi partvidék feltérképezése. A csapat hosszabb időre telepedett le a McMurdo Sound környékén, és felépítette a ma is ismert Discovery Hutot, amely később fontos bázisként szolgált más expedíciók számára.
A küldetés tudományos eredményei jelentősek voltak, és hozzájárultak az Antarktisz jobb megismeréséhez. Ugyanakkor a vezetés és a személyzeti döntések körül feszültségek alakultak ki—ennek egyik híres példája Reginald Shackleton esete, aki betegsége miatt korábban visszatért a hajóra, majd később önálló expedíciót indított.
A Terra Nova-expedíció (1910–1913) és a Déli-sark tragédiája
A Terra Nova-expedíció Scott legnagyobb vállalkozása volt: célja a Déli-sark elérése, valamint további tudományos megfigyelések elvégzése. Amikor Scott és társai 1912 januárjában elérték a sarkot, kiderült, hogy a norvég Roald Amundsen csapata előbb járt ott (1911. december). A csalódás és a visszafelé tartó út rendkívül nehéz körülmények között zajlott.
A végső, a sarkra eljutó partiban Scott mellett Dr. Edward Adrian Wilson, Henry Robertson Bowers, Edgar Evans és Lawrence Oates voltak. A hazafelé vezető úton súlyos időjárási viszonyok, erős kimerültség és egészségügyi problémák nehezítették a visszatérést: Evans korábban elhunyt, Oates önként távozott a csapatból, hogy ne hátráltassa társait, és a többiek hamarosan meghaltak. Scott utolsó naplójegyzetei és tudományos anyagai később értékes forrásokként szolgáltak.
A holttesteket és a naplókat 1912 novemberében megtalálta a keresőcsapat, és az esemény híre világszerte mély hatást gyakorolt—egyrészt hősiességként, másrészt tragikus kudarcként értékelték a történteket.
Tudományos hozzájárulások és örökség
Scott expedíciói több tudományterületen hagytak jelentős anyagot: gyűjtöttek geológiai mintákat, meteorológiai adatokat, biológiai leírásokat és fényképfelvételeket. A Discovery Hut és más helyszínek megőrzése ma is emlékeztet az ún. hősi kor (Heroic Age) felfedezőire.
Scott személyének megítélése a 20. század során változott: kezdetben hősként ünnepelték, később pedig kritikák is fogalmazódtak meg vezetési döntéseivel és expedíciós stratégiáival kapcsolatban (például a kutyák, lovak és motoros szánok használatának elutasítása, a készletek kalkulációi). Modern történészek és kutatók ma már árnyaltabban vizsgálják tetteit, figyelembe véve korának körülményeit, a tudományos célokat és az akkori technológiai korlátokat.
Emlékezés
- Scott emléke több emlékműben, sírkőben és múzeumi gyűjteményben él tovább az Egyesült Királyságban és világszerte.
- Élete és expedíciói irodalmi és filmes feldolgozásokat is inspiráltak; a korai filmek és a későbbi kutatások is hozzájárultak legendájának alakításához.
- Az Antarktisz feltárásához fűződő hozzájárulása—bár tragédiával végződött—jelentős tudományos és kulturális hatást gyakorolt a poláris kutatások történetére.
Scott csoportja 1912. január 17-én, egy nappal azután, hogy felfedezték, hogy Amundsen érte el elsőként a sarkot, egy zsinór segítségével készítette ezt a fényképet.
Scott (zöld) és Amundsen (piros) útvonala a Déli-sarkra, 1911-1912.
Scott, naplót ír az Evans-foki kunyhóban, 1911 telén
Terra Nova Expedíció 1910-1913
E második vállalkozás során Scott egy ötfős csoportot vezetett, amely 1912. január 17-én érte el a Déli-sarkot, de csak azért, mert Roald Amundsen norvég expedíciója ért oda előbb. A visszaúton Scott és négy társa a kimerültség, az éhezés és a rendkívüli hideg miatt meghalt. Expedíciójának tragikus sorsára a mai napig világszerte emlékeznek.
Scott vezetése
Halála után Scott brit hőssé vált. Hírnevét a 20. században később írt több könyv is megviselte. Még később is kedvezőbben értékelték Scott teljesítményét. Az expedíció kudarcának fő okaként ma már a pólusról való visszatérés végén tapasztalt kivételesen kedvezőtlen időjárást tartják számon.
Scott pónikat, motoros szánkókat és közönséges szánkókat vitt magával, amelyeket ő és az emberei húztak. Úgy vélte, hogy a túlhajszolt és leölt állatok számát a lehető legalacsonyabban kell tartani, és riválisa, Roald Amundsen megközelítését kegyetlennek tartotta. Amundsen viszont kutyát kutyára ölt, hogy etetni tudja magát, az embereit és a többi kutyát. Nem érezte magát rosszul emiatt. A pónik segítettek a pólusig vezető út egy részén utazni, de néhányuk olyan makacs volt, hogy az expedíció tagjai, különösen Lawrence Oates, sok energiát veszítettek, amire szükségük lett volna a pólusról való visszatéréshez. A motoros szánok (amelyek kezdetben jól működtek) végül lefagytak. A kutyák, amelyekből 36 volt, a végső sarki kísérletnél hátramaradtak.
Az egyik újra felfedezett tényező, hogy Scott írásos utasításokat adott a kutyavezető Mearesnek, mielőtt elindult volna a pole-ra tett utolsó kísérletre. A parancs az volt, hogy a kutyákat a visszatérő csapat felé kell felhúzni. Ezt a parancsot Scott kiegészítette azzal, hogy Atkinsont is hasonló kísérletre kérte fel (Atkinson egyike volt azoknak, akiket nem választottak be az utolsó kísérletet végrehajtó csoportba). Végül egyikre sem került sor.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Robert Falcon Scott kapitány?
V: Robert Falcon Scott kapitány az angol királyi haditengerészet tisztje és felfedező volt.
K: Milyen néven ismerték Robert Falcon Scott kapitányt?
V: Robert Falcon Scott kapitányt széles körben az Antarktisz Scottjaként ismerték, ami egy 1948-as film címe.
K: Hány expedíciót vezetett Robert Falcon Scott kapitány az Antarktiszra?
V: Robert Falcon Scott kapitány két expedíciót vezetett az antarktiszi régiókba: az 1901-04-es Discovery expedíciót és az 1910-13-as, szerencsétlenül járt Terra Nova expedíciót.
K: Milyen karriert futott be Robert Falcon Scott kapitány a Discovery expedíció vezetése előtt?
V: Mielőtt kinevezték a Discovery-expedíció vezetésére, Robert Falcon Scott kapitány a hagyományos tengerésztiszti karriert futotta be a viktoriánus Nagy-Britanniában békeidőben.
K: Miért jelentkezett Robert Falcon Scott kapitány a Discovery parancsnokságára?
V: A személyes kitüntetés lehetősége volt az, ami Robert Falcon Scott kapitányt arra késztette, hogy jelentkezzen a Discovery parancsnokságára.
K: Hogyan kapcsolódott Robert Falcon Scott kapitány az Antarktiszhoz?
V: Robert Falcon Scott kapitány neve összekapcsolódott az Antarktisszal, a munkaterületével élete utolsó tizenkét évében.
K: Hogyan halt meg Robert Falcon Scott kapitány?
V: Robert Falcon Scott kapitány egy Déli-sarki expedíció során halt meg.
Keres