Ergatív–abszolútív nyelvek: definíció, működés és példák
Fedezd fel az ergatív–abszolútív nyelvek definícióját, működését és példáit (baszk, grúz, maja, tibeti) világos, szemléletes magyarázattal.
Ergatív–abszolútív nyelvek olyan nyelvek, amelyekben az intranzitív ige alanya (S) és a tranzitív ige tárgya (O) ugyanúgy viselkedik nyelvtani értelemben, és különbözik a tranzitív ige ágense (A) viselkedésétől. Röviden: az S és az O egy közös kategóriába, az abszolútív-ba tartozik, míg az A külön, az ergatív kategóriába.
Hogyan működik — összehasonlítás a nominativ–akkuzatív rendszerrel
A nominativ–akkuzatív rendszert jól szemlélteti az angol példa: az angolban a tranzitív igék ágense ("doer", she a She walked the dog-ban) és az intranzitív igék alanya ("doer", she a She walked-ban) egyaránt nominatív esetű, a tárgy ("done-to", dog a She walked the dog-ban) pedig akkusatív esetű. Tehát a transzitiv ige A-ja és az intranzitív ige S-e ugyanazt a jelölést kapja (nominatív), az O pedig másikat (akkuzatív).
Ergatív nyelvekben ez megfordul: a tranzitív ige ágense külön, ergatív jelölést kap, míg a tranzitív tárgya és az intranzitív alanya ugyanazt az (abszolútív) jelölést használja. Gyakran az abszolútív a "nem jelölt" forma, az ergatív pedig valamilyen raggal vagy esettel van megjelölve.
Példák és szemléltetés
Néhány ismert ergatív–abszolútív nyelv: baszk, grúz, maja és tibeti. Ezekben a nyelvekben a mondatszerkezetben és a ragozásban is megjelenhet az ergativitás, de nyelvenként eltérhet, hogy pontosan milyen formában.
Ha egyszerűsíthető jelölésekkel dolgozunk: A = tranzitív ige ágense; S = intranzitív ige argumentuma; O = tranzitív ige tárgya, akkor a különbség szemléletesen így írható le:
- Nominatív–akkuzatív (pl. modern angol, általános eset):
A és S ugyanúgy viselkednek (nominatív), O külön (akkuzatív). Példák:
Ő(A) megütött engem(O). (He hit me.)
Ő(S) utazott. (He travelled.)
(S forma = A forma) - Ergatív–abszolútív (általános séma):
S és O ugyanúgy viselkednek (abszolútív), A külön (ergatív). Példák hipotetikusan jelölve:
Ő(A-ERG) megütött engem(O-ABS).
Ő(S-ABS) utazott.
(S forma = O forma)
A fenti magyar példákat gyakran morfológiai jelöléssel szokták illusztrálni: egy ergatív nyelvben a 'Ő-ERG' raggal, az abszolútív pedig lehet jelöletlen vagy külön raggal jelenik meg. A valódi nyelvi példákban természetesen a ragozás és szórend nyelvenként eltér.
További fontos fogalmak
- Split ergativity: Sok nyelvben nem állandó az ergativitás: előfordul, hogy csak bizonyos igeidőkben, aspektusokban, személyeknél vagy névszói típusoknál jelenik meg. Például több indoárja nyelvben (pl. hindi) a múlt idő egyes aspektusaiban látni ergatív jelölést.
- Morfológiai vs. szintaktikai ergativitás: Egy nyelv ergatív lehet a névszói esetekben (morfológiai ergativitás), de a mondatszerkezet és az igeegyeztetés szintjén nominativikus maradhat (vagy fordítva). Így fontos megkülönböztetni, hogy hol és hogyan jelenik meg az ergativitás.
- Abszolútív gyakran „nem jelölt”: Sok nyelvben az abszolútív forma a lexikálisan alapforma, míg az ergatív hozzáadott jelölést (rag, affix, partikula) kap.
Miért érdekes ez a tipológia szempontjából?
Az ergativitás rávilágít arra, hogy a nyelvek hogyan kategorizálják az események szereplőit, és hogy a „tárgy”- és „alany”-fogalmaknak nem létezik egyetlen univerzális megvalósulása. A nyelvtudósok számára az ergativitás vizsgálata segít megérteni a ragozás, az igealany-tárgy viszonyok és a mondatszerkezet univerzális és változó elemeit.
Rövid összefoglalás
Az ergatív–abszolútív rendszer lényege, hogy az intranzitív alany (S) és a tranzitív tárgy (O) ugyanazt a nyelvtani jelölést (abszolútív) kapja, míg a tranzitív ágense (A) külön jelölést (ergatív). Ez eltér a nominativ–akkuzatív rendszertől, amelyben A és S egyformán (nominatív), az O pedig eltérően (akkuzatív) viselkedik. Sok nyelv mutat részleges vagy teljes ergativitást, és a jelenség fontos szerepet játszik a nyelvi tipológiai kutatásokban.
Kérdések és válaszok
K: Mik azok az ergatív-abszolútív nyelvek?
V: Az ergatív-abszolutív nyelvek olyan nyelvek, amelyekben az intranzitív ige alanya és az átmenő ige tárgya ugyanúgy viselkedik egy mondatban, míg mindkettő másképp viselkedik, mint az átmenő ige alanya.
K: Miben különböznek a nominatív nyelvek az ergatív nyelvektől?
V: A nominatív nyelvekben, mint például az angolban, az átmenő ige ágense és az intranzitív ige alanya is ugyanolyan alakban szerepel egy mondatban, míg az átmenő ige tárgya más alakban szerepel. Az ergatív nyelvekben a tranzitív ige ágensének más-más alakja van a mondatban, és a tranzitív ige alanya és tárgya azonos alakú.
K: Mi az ágens egy mondatban?
V: Az ágens a cselekvés "cselekvője" a mondatban.
K: Mi a tárgy egy mondatban?
V: A tárgy az a főnév, amely az ige cselekvését fogadja egy mondatban.
K: Tudna néhány példát mondani ergatív-abszolútív nyelvekre?
V: Igen, néhány példa az ergatív-abszolútív nyelvekre: baszk, grúz, maja, tibeti, tagalog és a kurd nyelv.
K: Hogyan lehet szembeállítani a normál nominatív-akkuszatív angol nyelvet a hipotetikus ergatív angol nyelvvel?
V: Úgy, hogy A-t egy tranzitív ige ágensének, S-t egy intranzitív ige argumentumának, O-t pedig egy tranzitív ige tárgyának állítjuk be. A normál nominatív-akkuszatív angolban az S és az A alakok megegyeznek, míg a hipotetikus ergatív angolban az S alak megegyezik az O alakkal.
K: Mi a különbség az S és az O forma között a hipotetikus ergatív angolban?
V: A hipotetikus ergatív angolban az S alak megegyezik az O alakkal.
Keres