Ergatív–abszolútív nyelvek olyan nyelvek, amelyekben az intranzitív ige alanya (S) és a tranzitív ige tárgya (O) ugyanúgy viselkedik nyelvtani értelemben, és különbözik a tranzitív ige ágense (A) viselkedésétől. Röviden: az S és az O egy közös kategóriába, az abszolútív-ba tartozik, míg az A külön, az ergatív kategóriába.

Hogyan működik — összehasonlítás a nominativ–akkuzatív rendszerrel

A nominativ–akkuzatív rendszert jól szemlélteti az angol példa: az angolban a tranzitív igék ágense ("doer", she a She walked the dog-ban) és az intranzitív igék alanya ("doer", she a She walked-ban) egyaránt nominatív esetű, a tárgy ("done-to", dog a She walked the dog-ban) pedig akkusatív esetű. Tehát a transzitiv ige A-ja és az intranzitív ige S-e ugyanazt a jelölést kapja (nominatív), az O pedig másikat (akkuzatív).

Ergatív nyelvekben ez megfordul: a tranzitív ige ágense külön, ergatív jelölést kap, míg a tranzitív tárgya és az intranzitív alanya ugyanazt az (abszolútív) jelölést használja. Gyakran az abszolútív a "nem jelölt" forma, az ergatív pedig valamilyen raggal vagy esettel van megjelölve.

Példák és szemléltetés

Néhány ismert ergatív–abszolútív nyelv: baszk, grúz, maja és tibeti. Ezekben a nyelvekben a mondatszerkezetben és a ragozásban is megjelenhet az ergativitás, de nyelvenként eltérhet, hogy pontosan milyen formában.

Ha egyszerűsíthető jelölésekkel dolgozunk: A = tranzitív ige ágense; S = intranzitív ige argumentuma; O = tranzitív ige tárgya, akkor a különbség szemléletesen így írható le:

  • Nominatív–akkuzatív (pl. modern angol, általános eset):
    A és S ugyanúgy viselkednek (nominatív), O külön (akkuzatív). Példák:
    Ő(A) megütött engem(O). (He hit me.)
    Ő(S) utazott. (He travelled.)
    (S forma = A forma)
  • Ergatív–abszolútív (általános séma):
    S és O ugyanúgy viselkednek (abszolútív), A külön (ergatív). Példák hipotetikusan jelölve:
    Ő(A-ERG) megütött engem(O-ABS).
    Ő(S-ABS) utazott.
    (S forma = O forma)

A fenti magyar példákat gyakran morfológiai jelöléssel szokták illusztrálni: egy ergatív nyelvben a 'Ő-ERG' raggal, az abszolútív pedig lehet jelöletlen vagy külön raggal jelenik meg. A valódi nyelvi példákban természetesen a ragozás és szórend nyelvenként eltér.

További fontos fogalmak

  • Split ergativity: Sok nyelvben nem állandó az ergativitás: előfordul, hogy csak bizonyos igeidőkben, aspektusokban, személyeknél vagy névszói típusoknál jelenik meg. Például több indoárja nyelvben (pl. hindi) a múlt idő egyes aspektusaiban látni ergatív jelölést.
  • Morfológiai vs. szintaktikai ergativitás: Egy nyelv ergatív lehet a névszói esetekben (morfológiai ergativitás), de a mondatszerkezet és az igeegyeztetés szintjén nominativikus maradhat (vagy fordítva). Így fontos megkülönböztetni, hogy hol és hogyan jelenik meg az ergativitás.
  • Abszolútív gyakran „nem jelölt”: Sok nyelvben az abszolútív forma a lexikálisan alapforma, míg az ergatív hozzáadott jelölést (rag, affix, partikula) kap.

Miért érdekes ez a tipológia szempontjából?

Az ergativitás rávilágít arra, hogy a nyelvek hogyan kategorizálják az események szereplőit, és hogy a „tárgy”- és „alany”-fogalmaknak nem létezik egyetlen univerzális megvalósulása. A nyelvtudósok számára az ergativitás vizsgálata segít megérteni a ragozás, az igealany-tárgy viszonyok és a mondatszerkezet univerzális és változó elemeit.

Rövid összefoglalás

Az ergatív–abszolútív rendszer lényege, hogy az intranzitív alany (S) és a tranzitív tárgy (O) ugyanazt a nyelvtani jelölést (abszolútív) kapja, míg a tranzitív ágense (A) külön jelölést (ergatív). Ez eltér a nominativ–akkuzatív rendszertől, amelyben A és S egyformán (nominatív), az O pedig eltérően (akkuzatív) viselkedik. Sok nyelv mutat részleges vagy teljes ergativitást, és a jelenség fontos szerepet játszik a nyelvi tipológiai kutatásokban.