Az Enantiornithes a kihalt avialisok (a "madarak" tágabb értelemben) egyik nagy és változatos csoportja. Leginkább a mezozoikum kréta időszakából ismertek, és ez a korszakból származó legelterjedtebb és legismertebb madársorozat volt.
Leírás és fő jellemzők
Az enantiornitheusok külsőre sok tekintetben emlékeztettek a modern madarakra: tollazatuk, repülőképes szárnyuk és viszonylag könnyű csontozatuk volt. Ugyanakkor több ősi, a mai madarakban már ritka vagy hiányzó vonás megmaradt náluk:
- Fogak: sok fajnak voltak fogai a csőr helyén, ami a modern madarak többségénél nincs.
- Karmos ujjak a szárnyon: a legtöbbnek mindkét szárnyán megőrződtek a karmos ujjak.
- Vállövi anatómia: a lapocka és a korakoid közötti ízület szerkezete az enantiornitheusoknál „fordított” jellegű volt a modern madarakéhoz képest, innen ered a csoport neve (ld. alább).
- Méretváltozatosság: kis, verecske nagyságútól egészen kacsához vagy galambhoz hasonló méretű fajokig.
Elterjedés és fosszíliák
Az enantiornitheusok maradványait világszerte megtalálták: Ázsiában (különösen a kínai Jehol-formációból sok teljesen konzerválódott példány ismert), Észak- és Dél-Amerikában, Európában és Afrikában is. Több tucat teljes csontváz, fiatal és kifejlett egyedek, sőt néhány embrionális lelet is előkerült, ami rengeteg információt ad a fejlődésükről és életmódjukról.
Megneveztek több mint 80 enantiornitheus fajt, de ezek közül sok csak töredékes vagy töredékes csontanyagon alapul, ezért a pontos rendszertan és fajszám még bizonytalan.
Életmód és ökológia
Az enantiornitheusok ökológiai szerepe sokféle volt: az egyes fajok különböző táplálkozási módokat folytattak (rovarok, puhatestűek, kisebb gerincesek fogyasztása, esetenként végétikus táplálék). Többségük repülésre képzett volt, de vannak fosszíliák, amelyek arra utalnak, hogy nem mindegyik volt egyformán hatékony röpképes — a röpte adaptációi fajonként eltértek.
Fejlődés és szaporodás
Fosszilis költési berendezések, fészkek és tojások néhány lelete alapján az Enantiornithes közel tartotta szaporodási viselkedését a modern madarakéhoz. Embrionális csontvázak és fiatal példányok szerint egyes fajok viszonylag fejletlen — altriciális — kölyköket neveltek, míg mások esetén a fiatalok fejlettebbnek tűnnek. A pontos mintázat fajtól függően változik, és a kutatás még folyamatban van.
Rendszertan, név és jelentés
Az "Enantiornithes" név jelentése „ellentétes madarak”: az ógörög enantios (ἐνάντιος) „ellentétes” és ornithes (όρνιθες) „madarak” szóból származik. A kifejezést Cyril Alexander Walker vezette be a csoport alapító, mérföldkőnek számító tanulmányában. Walker így magyarázta az elnevezést:
Talán a legalapvetőbb és legjellemzőbb különbség az Enantiornithes és az összes többi madár között a lapocka [...] és a korakoid közötti ízület jellegében van, ahol a "normális" állapot teljesen megfordul.
Ez az megfordult (homorú–konvex) ízületi kapcsolat volt az egyik anatómiai jellegzetesség, amely elkülönítette őket a mai madarakból (Neornithes) és más madárszerű dinoszauruszoktól. A csoport filogenetikai helyzete: az Enantiornithes az Avialae (madárszerű dinoszauruszok) között helyezkedik el, de a mai madaraktól (Neornithes) külön ágat alkot.
Kihalás
Az enantiornitheusok a kréta–paleogén (régen kréta–tercier, K–T) határ eseményeiben tűntek el, akárcsak sok más dinoszauruszcsoport és több ősi madárcsoport, például a hesperornithidák. A tömeges kihalás következtében az Enantiornithes-nek valószínűleg nem maradtak közvetlen élő leszármazottai; a mai madarak egy külön ágon (Neornithes) fejlődtek tovább.
Fontos kutatási kérdések
- A taxonómia tisztázása — hány faj érvényes valójában, és mely nevek képviselnek valódi különálló taxonokat?
- A fejlődési mintázatok pontos feltérképezése — mely fajok voltak precociálisak vagy altriciálisak?
- A vállövi anatómia és a röptudomány részletes vizsgálata, amely segít megérteni, hogyan repültek és hogyan különböztek a modern madaraktól.
Összefoglalva: az Enantiornithes egy sokszínű, világméretűen elterjedt kréta kori madárcsoport volt, amely fontos információkat szolgáltat a madarak korai evolúciójáról, bár számos részlet — különösen taxonómiájuk és életmódjuk finomabb vonásai — továbbra is aktív kutatás tárgyát képezik.