Zománc (üveges/porcelánzománc) — üvegolvadékból készült tartós bevonat

Zománc (üveges/porcelánzománc): üvegolvadékból készült tartós, karcálló és könnyen tisztítható bevonat, évszázadok óta dísz- és használati tárgyakon használt technika.

A szó egyéb használataihoz lásd: Zománc.

A zománc olvasztott üvegből készül, és leggyakrabban fémalapra viszik fel. Gyakran használják az „üveges zománc” vagy „porcelánzománc” elnevezést is. A gyártás során porított üveget vagy üvegszemcséket (zománcanyagot) visznek fel az alapanyagra, majd 750 és 850 °C közötti égetéssel (1 380 és 1 560 °F körül) olvasztják össze az alapfelülettel. A por megolvad, folyik és a felülethez tapadva, majd lehűlés után sima, kemény és tartós bevonattá (vitrifikált üvegréteggé) keményedik a fémen, illetve az üvegen vagy kerámián.

A zománcozást már több ezer éve ismerik és alkalmazzák dísztárgyakon; az eljárás különösen a középkorban terjedt el Európában. A 19. századtól kezdve a zománcot ipari és háztartási célokra is széles körben alkalmazták — például konyhai edényeken, fürdőkádakon, főzőlapokon, illetve útjelző és reklámtáblákon. Az üvegszerű zománc előnyei közé tartozik a kopás- és karcállóság, a vegyszerállóság, valamint az egyszerű tisztíthatóság.

Készítés és technológia

A zománc alapanyaga tipikusan szilikátos üvegkeverék: kvarc (SiO2), olvasztósók (fluxok, pl. nátrium- vagy káliumsók), stabilizálók és színezőoxidok. A zománc előállítása és felvitele általános lépései:

• Alapanyag előkészítése: a fémfelület tisztítása (zsírtalanítás, savas kezelések, homokfúvás) a jó tapadás érdekében.
• Alapozó réteg (ground coat): gyakran egy fémtapadást elősegítő zománcréteget visznek fel, amely megakadályozza a közvetlen reakciót az alapfémmel.
• Zománc felvitele: por formájú zománcot lehet szórni, permetezni, mártani vagy elektrosztatikusan felvinni; díszítésnél finomabb porokkal és különleges technikákkal dolgoznak.
• Égetés: a zománcozott darabot kemencében hevítik az előírt hőmérsékletre, ahol a por megolvad és egyenletes, üveges réteggé olvad össze.
• Hűtés és esetleges további rétegek: a lassú hűtés fontos a feszültségcsökkentéshez; több réteg építhető, vagy színes, mintázott díszítésre további égetések következhetnek.

Összetétel és színezés

A zománcok összetétele iparágtól és alkalmazástól függően változik. A színanyagokat fémoxidok adják (például vas-oxid barnákhoz, kobalt-kékhez, nikkel-szürke árnyalatokhoz, réz- vagy uránvegyületek zöldekhez/árnyalatokhoz). Régebbi, történelmi zománcokban előfordultak nehézfémek (pl. ólom, kadmium), amelyek ma már élelmiszerrel érintkező felületeken és gyermektermékeknél nem ajánlottak a toxikusság miatt; ezért modern zománcokban gyakran ólom- és kadmiummentes formulákat használnak.

Típusok és alkalmazások

• Díszítő zománcok: cloisonné (drótcellás), champlevé (metszett mélyedésekbe töltött) és émail peint (festett zománc) formák ékszerekhez és műtárgyakhoz.
• Porcelánzománc (háztartás, ipar): acélra vagy öntöttvasra vitt vastagabb bevonatok, amelyek konyhai edények, sütők, fürdőkádak és épületburkolatok bevonataként szolgálnak.
• Technikai és védőzománcok: korrózióvédelmi és vegyszerálló bevonatok erőművekben, csővezetékeken és ipari berendezéseken.
• Üvegzománcok: üvegtárgyak felületének módosítása, díszítés vagy tartósság növelése céljából.

Előnyök és korlátok

• Előnyök: tartós, kopás- és vegyszerálló felület; könnyen tisztítható; esztétikus, fényes vagy matt kivitel; hőállóság; jó higiéniai tulajdonságok megfelelő formulák esetén.
• Korlátok: mechanikus ütésre vagy erős hőingadozásra előfordulhat lepattogzás (különösen, ha az alapanyag és a zománcréteg hőtágulása nem illeszkedik egymáshoz); szakszerű előkészítést igényel a hosszú élettartamért; régi zománcoknál egészségügyi kockázat (ólom, kadmium) merülhet fel.

Ápolás és javítás

Mindennapi használatnál a zománcozott felületek tisztítása egyszerű: meleg, szappanos víz és nem karcoló súrolószer elegendő általában. Kisebb karcok és mélyebb lepattanások javítása speciális javító zománcokkal vagy restaurátori beavatkozással lehetséges, de súlyos sérülés vagy nagy felületű lepattanás esetén gyakran nehéz teljesen visszaállítani az eredeti állapotot.

Egészség és környezet

Ma a törekvés az egészségbarát, olcsóbb és környezetkímélő zománcformulákra irányul: ólom- és kadmiummentes zománcok, alacsonyabb energiaigényű égetési eljárások és zárt technológiák a por és kibocsátások csökkentésére. Élelmiszerrel érintkező zománcozott edényeknél fontos, hogy a gyártó megfelelőséget tanúsítson és a bevonat ne tartalmazzon veszélyes nehézfémeket.

Összefoglalva: a zománc (üveges vagy porcelánzománc) egy rétegzett, üvegszerű bevonat, amelyet porított üveg anyagból hoznak létre és égetéssel olvasztanak a hordozófelületre. Széles körben alkalmazzák díszítésre, védőbevonatként és használati tárgyakon, köszönhetően tartósságának, esztétikájának és karbantarthatóságának.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a zománc?

K: Hogyan készül a zománc?

K: Milyen más elnevezései vannak a zománcnak?

K: Mióta használják a zománcot dekorációs célokra?

K: Mikor kezdték használni a zománcot olyan hétköznapi tárgyakon, mint a konyhai berendezések és az útjelző táblák?

K: Milyen előnyei vannak a zománcnak?

K: Mire használják általában a zománcot?

Keresés betűvel