A Dsungaripterus ("Dzsunggar-medence szárnya") egy körülbelül 3 méteres szárnyfesztávolságú pteroszaurusz, amely az alsó kréta időszakából (Kora kréta) ismert, főként a mai Kína területén lévő Dzsunggar-medence (Dzungar Basin) rétegeiből. A fején végigfutó szokatlan, csontos gerinc és a különös, csipeszszerű állkapocs miatt a kutatók könnyen felismerik. A gerincnek szerepet tulajdonítanak a repülés közbeni stabilizálásban, például kormánylapátként, de feltehetően másodlagos nemi jellegzetesség vagy fajfelismerő jel lehetett.

Anatómia és méretek

Dsungaripterus feje és nyaka együtt közel egy méter hosszú volt, a teljes testméretet tekintve a szárnyfesztávolság körülbelül 3 méterre tehető. Legjellemzőbb vonása a hosszú, keskeny, felfelé ívelő orr- és állkapocsvég, amely a formája miatt a pteroszauruszt egy repülő csipeszhez hasonlítja. Az állkapocs eleje fogatlan volt, míg a hátsó részén erőteljes, lapos, bütykös fogak ültek.

  • Csontos orrgerinc: hosszanti, kiemelkedő lemezszerű képződmény a koponya tetején.
  • Fogazat: elöl fogatlan csőr, hátul lapos, kerekített, moláris-szerű fogak a héjas zsákmány összezúzásához.
  • Váz: erősebb, robusztusabb csontozat, ami arra utal, hogy a földi mozgásban is jól boldogult.

Táplálkozás és életmód

A Dsungaripterus állkapcsának felépítése és a hátsó moláris-szerű fogak arra utalnak, hogy elsősorban durophag (héjas élőlényeket törő) táplálkozást folytatott: a homokos, sáros partokon vagy sekély vízben élő kagylókat, rákokat és talajlakó gerincteleneket szedegetett ki. Az elülső, fogatlan rész valószínűleg alkalmas volt arra, hogy a sziklák repedéseiből vagy a sekély vízből kipiszkáljon vagy kiemeljen zsákmányt, míg a hátsó fogakkal a kemény héjat összezúzta.

Életmódját tekintve valószínűleg partközeli, sekély vizekhez kötődött, ahol ki tudta használni különleges csőr- és fogszerkezetét. Robusztus lábai és törzse alapján a földön járásban is ügyes lehetett: képes lehetett a parti környezetben járkálni, kutatni és zsákmányt gyűjteni.

Rendszertan és felfedezés

A Dsungaripterus a Pterosauria rend Dsungaripteridae családjába tartozik, a pterodactyloideák közé. A nemet 1964-ben írta le Yang Zhongjian (C. C. Young), és több példányt is találtak a Dzsunggar-medence kréta kori kőzeteiben, amelyek alapján a testfelépítés és az ökológiai szerep rekonstrukciója lehetővé vált.

Viselkedés és ökológiai szerep

A gerinc és a koponya formája alapján a tudósok több magyarázatot is felvetnek: a kiemelkedő gerinc járulhatott hozzá a repülés közbeni iránytartáshoz (kormánylapátként), szolgálhatott szexuális jelként vagy fajmegkülönböztető bélyegként (másodlagos nemi jellegzetesség) is. Valószínűleg nem csupán zsákmányszerzőként, hanem a part menti tápláléklánc fontos tagjaként működött: a kagylók és rákok populációját is befolyásolhatta.

Összességében a Dsungaripterus jó példája annak, hogyan alkalmazkodtak a pteroszauruszok különböző formái a speciális táplálkozási módokhoz és part menti élőhelyekhez: különleges csőr- és fogkészletének köszönhetően hatékony "kagylózúzó" életmódot folytathatott.