Digitális aláírás – meghatározás, működés és jogi érvényesség
Digitális aláírás – mit jelent, hogyan működik és mikor jogilag érvényes? Gyakorlati, technikai és jogi áttekintés nemzetközi példákkal.
A digitális aláírás egy olyan kriptográfiai eljárás, amely lehetővé teszi egy üzenet vagy dokumentum eredetének és sértetlenségének bizonyítását. Gyakran a aszimmetrikus kriptográfia egyik megvalósítása: a feladó egy titkos (privát) kulccsal aláírja az adatot, a vevő pedig a hozzá tartozó nyilvános kulccsal ellenőrzi az aláírást. Jó megvalósítás esetén a digitális aláírás meggyőzi a vevőt arról, hogy az üzenetet valóban az állítólagos feladó küldte, és az adatok az aláírás óta nem változtak.
Hogyan működik röviden?
A folyamat általában a következő lépésekből áll:
- Hash-elés: Az aláírandó üzenetből egy rövid, rögzített hosszúságú összegző értéket (hash-t) számítanak egy biztonságos algoritmus segítségével (például SHA-256).
- Aláírás létrehozása: Az előállított hash-t a feladó a privát kulcsával titkosítja — ez maga az aláírás. A privát kulcsot bizalmasan kell kezelni.
- Érvényesítés: A vevő a feladó nyilvános kulcsával visszafejti az aláírást és összeveti a kapott hash-t az üzenetből kiszámított hash-sel. Ha megegyeznek, az aláírás érvényes, azaz az üzenet hiteles és sértetlen.
Műszaki összetevők és szabványok
A digitális aláírások megvalósításához különféle matematikai algoritmusokat használnak, például RSA, DSA vagy ECDSA. A hash-funkciók (SHA család) és az aláírási algoritmusok kombinációja biztosítja az integritást és az autentikációt. A valós rendszerekben gyakran alkalmaznak tanúsítványokat (X.509), amelyeket megbízható tanúsítványkiadók (CA — Certificate Authority) bocsátanak ki; ezek kötik össze a nyilvános kulcsot a tulajdonos azonosítójával.
Mi a különbség a digitális és az elektronikus aláírás között?
A elektronikus aláírások tágabb kategória: minden olyan elektronikus adat, amely aláírási célt szolgál, ide tartozhat például egy beszkennelt kézírás is. A digitális aláírás viszont egy specifikus kriptográfiai megoldás az elektronikus aláírások között — tehát minden digitális aláírás elektronikus aláírás, de nem fordítva.
Jogi érvényesség és nemzetközi szabályozások
Számos állam jogilag elismeri a digitális aláírásokat, de a szabályozás országonként eltérő:
- Az Egyesült Államokban például az ESIGN és az UETA törvények biztosítanak jogi keretet az elektronikus aláírások elfogadásához.
- Az Európai Unióban az eIDAS rendelet határozza meg az elektronikus aláírások és a kvalifikált elektronikus aláírások követelményeit; a kvalifikált aláírások a papír alapú kézzel írt aláírással egyenértékű joghatást biztosíthatnak.
- Indiában a digitális aláírások jogi érvényességét a 2000. évi információtechnológiai törvény rögzíti; a tanúsítványt gyakran DSC (Digital Signature Certificate) néven használják hivatalos és üzleti célokra, például elektronikus jövedelemadó-bevallás benyújtásához.
Az egyes jogrendszerek eltérhetnek abban, hogy milyen feltételek mellett ismerik el az aláírást (pl. tanúsítvány kibocsátója, kulcstárolás módja, időbélyegzés megléte).
Gyakorlati alkalmazások
- elektronikus dokumentumok hitelesítése és szerződéskötés
- elektronikus adóbevallások és kormányzati ügyintézés
- e-mail aláírások (pl. S/MIME)
- szoftver- és kódfájlok aláírása a forrás integritásának biztosítására
- blokkláncokban és digitális tranzakciókban való felhasználás
Előnyök és korlátok
Előnyök: biztosítja az üzenet integritását, az aláíró hitelességét és a visszautasíthatatlanság (non-repudiation) lehetőségét; nehezebb hamisítani, mint a papír alapú aláírást; gyors és automatizálható folyamatokat tesz lehetővé.
Korlátok és kockázatok: ha a privát kulcs kompromittálódik, az aláírások hitelessége sérül; szükség van megbízható kulcstárolásra (pl. hardware security module, okoskártya); időbélyegzés hiányában nehéz bizonyítani, hogy az aláírás egy adott időpontban érvényes volt; hosszú távon a kvantumszámítógépek egyes algoritmusokat veszélyeztethetnek, ezért a jövőben kvantumbiztos megoldások szükségesek.
Gyakorlati tanácsok
- Használjon ismert, szabványos algoritmusokat és bevált könyvtárakat.
- Gondoskodjon a privát kulcs biztonságáról (hardveres tárolás, jelszó, többfaktoros védelem).
- Alkalmazzon időbélyegzést és ellenőrizze a tanúsítványok visszavonási státuszát (CRL vagy OCSP).
- Ismerje meg az adott joghatóságra vonatkozó szabályozást, ha jogi következménye van az aláírásnak.
Összefoglalva: a digitális aláírás erős technikai eszköz az adatok hitelességének és integritásának biztosítására. A technológia műszaki és jogi elemeinek együttes kezelése szükséges ahhoz, hogy az aláírások megbízhatóan és jogszerűen működjenek a gyakorlatban. A magyar és nemzetközi szabályozások — például az említett 2000. évi információtechnológiai törvény Indiában vagy nemzetközi rendeletek — részletes előírásokat tartalmazhatnak a tanúsítványokra, kulcstárolásra és az aláírások elfogadására vonatkozóan.
Digitális aláírási rendszer
Egy digitális aláírási rendszer általában három algoritmusból áll:
- Aláíró algoritmus, amely egy üzenetet és egy titkos kulcsot ad be, hogy aláírást adjon ki.
- Aláírásellenőrző algoritmus, amely egy üzenet, egy nyilvános kulcs és egy aláírás birtokában eldönti, hogy elfogadja vagy elutasítja.
A digitális aláírási rendszer két fő tulajdonságot igényel:
- A rögzített üzenetből és rögzített magánkulcsból generált aláírásnak az adott üzenetet és a megfelelő nyilvános kulcsot kell ellenőriznie.
- Számítási szempontból kivitelezhetetlennek kell lennie egy olyan személy érvényes aláírásának létrehozásának, aki nem rendelkezik a titkos kulccsal.
Digitális aláírás biztonsága és támadások
A GMR aláírási rendszer:
1984-ben Shafi Goldwasser, Silvio Micali és Ronald Rivest elsőként határozta meg szigorúan a digitális aláírási rendszerek biztonsági követelményeit. Leírták az aláírási rendszerek támadási modelljeinek hierarchiáját, és bemutatták a GMR aláírási rendszert is. A GMR sémáról bebizonyosodott, hogy biztonságos az adaptív, kiválasztott üzenetet érintő támadásokkal szemben - még ha a támadó az általa kiválasztott üzenetekhez kap is aláírást, ez nem teszi lehetővé számára, hogy egyetlen további üzenethez is aláírást másoljon.
Goldwasser, Micali és Rivest alapozó tanulmányukban a digitális aláírások elleni támadási modellek hierarchiáját vázolják fel:
- A csak kulcsra korlátozódó támadás során a támadó csak a nyilvános ellenőrző kulcsot kapja meg.
- Az ismert üzenetekkel kapcsolatos támadás során a támadónak a támadó által ismert, de nem a támadó által kiválasztott különböző üzenetekre érvényes aláírásokat adnak.
- Az adaptív, kiválasztott üzenetet tartalmazó támadás során a támadó először a támadó által kiválasztott tetszőleges üzenetekre vonatkozó aláírásokat tanulja meg.
A támadás eredményeinek hierarchiáját is leírják:
- A teljes törés az aláíró kulcs helyreállítását eredményezi.
- Az univerzális hamisítási támadás azt eredményezi, hogy bármilyen üzenet aláírását meg lehet hamisítani.
- A szelektív hamisítási támadás eredményeként a támadó által kiválasztott üzenetet írja alá.
- Az egzisztenciális hamisítás csupán egy olyan érvényes üzenet/aláírás párost eredményez, amelyet a támadó még nem ismer.
A biztonság legerősebb fogalma tehát a létező hamisítás elleni biztonság az adaptív kiválasztott üzenet támadása esetén.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Mi az a digitális aláírás?
V: A digitális aláírás vagy digitális aláírási rendszer az aszimmetrikus kriptográfia egy típusa, amelyet a nem biztonságos csatornán keresztül küldött üzenetek hitelességének ellenőrzésére használnak.
K: Hogyan viszonyul a digitális aláírás a hagyományos kézzel írott aláírásokhoz?
V: A megfelelően megvalósított digitális aláírások nehezebben másolhatók, mint a kézzel írottak, és igazolják, hogy az aláíró nem állíthatja sikeresen, hogy nem ő írta alá az üzenetet, miközben azt is állítja, hogy a titkos kulcsa titokban marad.
K: Az elektronikus aláírás és a digitális aláírás ugyanaz a dolog?
V: Nem, az elektronikus aláírás minden olyan elektronikus adatra vonatkozik, amely az aláírás jelentését hordozza, de nem minden elektronikus aláírás használ digitális aláírást.
K: Van-e jogi jelentősége az elektronikus vagy digitális aláírásoknak Indiában?
V: Az elektronikus aláírásoknak nincs jogi jelentősége Indiában, a digitális aláírások azonban a 2000. évi információtechnológiai törvény értelmében jogi érvényességgel rendelkeznek.
K: Mi az a digitális aláírási tanúsítvány (DSC)?
V: A digitális aláírási tanúsítványt (DSC) széles körben használják Indiában az üzleti vonatkozású dokumentumok elektronikus benyújtására, a jövedelemadó-bevallás benyújtására stb.
K: Mely országokban használják rendszeresen a digitális aláírást?
V: A digitális aláírást rendszeresen használják az USA-ban, az európai országokban és Indiában a kormányzati és magánhivatalokban egyaránt.
Keres