A Dicraeosaurus egy viszonylag kis termetű szauropoda, amely morfológiailag jelentősen eltért a nagyrészt hosszúnyakú, hosszúfarokú, törpe fejű szauropodáktól. Nevét jellegzetes, a nyak és a hát mentén emelkedő, tövisre emlékeztető csigolyanyúlványairól kapta, amelyek külsőre „tüskés” megjelenést adtak a nyak környékének. Általánosságban a szauropodák hosszú nyakkal és farkkal, tömör testtel és masszív végtagokkal rendelkeznek; a csigolyák belső légüregrendszere és komplex csontos lemezei (laminae) azonban gyakran könnyítették a testüket, miközben megtartották a szükséges szilárdságot.
A Dicraeosaurus jellemzői
Dicraeosaurus tagjai rövidebb nyakkal és arányosan nagyobb fejjel rendelkeztek a tipikus szauropodákhoz képest. A nyaki és háti csigolyákon emelkedő, lapos vagy kettős tövisnyúlványok (neural spines) voltak, amelyek izom- és szalagtapadásra szolgáltak, de feltehetően szerepük lehetett a fajok közötti vizuális megjelenésben vagy hőszabályozásban is. Méretét tekintve a Dicraeosaurus kisebb volt sok más szauropodánál; a becslések szerint nagyjából 10–12 méter hosszú lehetett, tömege pedig valószínűleg néhány tonna (közelítőleg 5–10 tonna) volt — tehát jóval könnyebb volt például a brachiosaurusoknál.
Előfordulás és kor
Dicraeosaurus fosszíliáit elsősorban a tanzániai Tendaguru-hegység üledékeiben találták. Ezek az üledékek a késő-jura időszakhoz tartoznak (körülbelül 155–150 millió évvel ezelőtt), és a Tendaguru egyik legismertebb dinoszaurusz-lelőhelye, amelyből számos más nagytestű hüllő maradványai is előkerültek. A Tendaguru-formációból ismert együttélő fajok közé tartozik a hatalmas Giraffatitan és a páncélozott Kentrosaurus.
Életmód és ökológia
A különböző testméretek és testfelépítések lehetővé tették, hogy a Tendaguru állatközösségének lakói eltérő növényi rétegekben táplálkozzanak. Mivel a Dicraeosaurus rövidebb nyakkal bírt, valószínűleg alacsonyabb növényzetet és bokrokat legelt, így csökkent a közvetlen versengés a magasabb ágstermető fajú szauropodákkal. Fogazatáról és táplálkozásáról a leletek alapján feltételezik, hogy inkább tépő, csipkés növényi részeket szakító jellegű táplálkozást folytatott, nem pedig intenzív rágást.
Felfedezés és kutatás
A Dicraeosaurus első fosszíliáit 1914-ben írta le Werner Janensch, a német Tendaguru-expedíció feltárásai alapján. Azóta több egészen jó állapotú csontváz és részleges maradvány került elő, így a kutatók részletesebben is meg tudták vizsgálni az anatómiai sajátosságokat és a rendszertani helyzetét. A Dicraeosauridae család tagjaként a Dicraeosaurus a Diplodocoidea csoportba sorolható, és rokonságban áll más, hasonló rövid nyakú diplodocoidokkal, például a dél-amerikai Amargasaurusszal.
Összefoglalás: A Dicraeosaurus egy különleges, rövidebb nyakú szauropoda, amely a jellegzetes, tövises csigolyanyúlványairól ismert. A Tendaguru-lelőhelyen élő többi dinoszaurussal együtt különböző táplálkozási rétegeket használt ki, így csökkent a közvetlen versengés, és megőrződött tartós ökológiai sokféleség.