Derby Ipari Múzeum

A Derby Silk Mill, egy ipari múzeum az angliai Derbyben. A múzeum egy történelmi, egykori selyemgyárban kapott helyet, amely a Derwent Valley Mills része. George Sorocold 1717 és 1721 között építette Nagy-Britannia első malmát a Derwent folyó mellett. Ez a malom selyemfonalak előállítására épült, vízkerékkel hajtott gépek segítségével.

John Lombe lemásolta a nagy mennyiségű selyem fonására használt gépek tervét, amikor az olasz selyemiparban dolgozott. Ez lehet az ipari kémkedés első példája.

A fonókereket hagyományosan kis mennyiségű selyemfonal előállítására használták a helyi fonónők otthonában. Ezek az új, nagy gépek azonban sokkal nagyobb mennyiségű selymet tudtak előállítani, és versenyre keltek az olaszokkal. Ezek a gépek azonban nagy épületeket és hatalmas energiaforrást igényeltek. Az új selyemgyár nyugati oldalán lévő malomflóma által forgatott vízkerék hajtotta ezeket a nagy fonógépeket.

John Lombe természetellenesen halt meg 1722-ben. Úgy vélték, hogy egy olasz ölte meg méreggel, bosszúból, amiért üzleti titkokat lopott. Féltestvére, Sir Thomas Lombe Knt. 1739. június 2-án halt meg, hagyva vagyonát özvegyére és két lányukra.

Dame Elizabeth 1739-ben meghirdette az épület és a gépek bérleti szerződését, és a fennmaradó 64 évre szóló bérleti szerződést a leedsi ifjabb Richard Wilsonra ruházta át 2800 fontért.

Richard Wilson Leedsben maradt, és részesedett a nyereségből. A malmot William és Samuel Lloyd (mindketten londoni kereskedők), valamint Thomas Bennet mint fizetett igazgató vezette.

William Wilson valamikor 1739 és 1753 között készült leírása a malomról a következő:

Ezek a körkörös fonógépek (más néven "dobógépek") voltak a gyár legfejlettebb elemei. Emellett egyetlen energiaforrást (vizet) használtak, és sok szervezett munkást foglalkoztattak (a legújabb források szerint 200-400-at). A nyers selyemtől a finom minőségű cérnáig tartó teljes termelési folyamatnak köszönhetően a Lombes selyemgyárat tekintik a gyári rendszer első sikeres alkalmazásának Nagy-Britanniában.

A selyemgyárat sok turista látogatta meg. Boswell például 1777 szeptemberében járt ott. Nem minden látogató gondolta úgy, hogy a malom jó állapotban van. Torrington megjegyezte a "hőséget, a bűzt és a zajt". Fairholt 1835-ben megdöbbent az egészségtelen szegény gyerekek miatt. Külföldi látogatók is meglátogatták a malmot utazásaik során.

William Hutton egykor az alkalmazottak közé tartozott, és később felidézte a hosszú munkaidőt, az alacsony béreket és a veréseket. A munka csak akkor állt le, ha szélsőséges szárazság vagy fagy volt, vagy ha nem volt elegendő selyem. De 1748 augusztusában a választások és a derby-versenyek idején nem hivatalos szabadságot vettek ki.

Wilson és Lloyd társulása 1753-ban veszekedés és pereskedés miatt véget ért. Az épület és a gépek Lloyd birtokában maradtak.

1765-ben Thomas Bennet megvásárolta a malmot a Lloydtól a Wilson családnak adott jelzálogjoggal, de a malmot évekig elhanyagolták, mert más malmok Derbyben és Cheshire-ben versenytárssá váltak, és maga a selyemkereskedelem is hanyatlott.

Lamech Swift lett az albérlő 1780-ban. Évente 7 fontot fizetett a társaságnak, illetve 170 fontot Thomas Wilsonnak (Richard és William testvérének). 1781-ben konfliktusba került a Corporationnel a gátak javításával kapcsolatban, a bérleti szerződés 1803-as lejártáig ő maradt a bérlő.

A társaság 1803-ban hirdette meg a bérleti szerződést 60 évre. A hirdetésben az állt, hogy az "olasz műveket" továbbra is selyemforgatásra használták.

1833 novemberében Derbyben munkásmozgalmak kezdődtek, amelyek 1834 februárjában a Grand National Trades Union megalakulásához vezettek. Néhány hónappal később történt a Tolpuddle Martyrs. A Silk Mill nem állt a mozgalmak középpontjában, Taylor (a malom akkori bérlője) egyike volt azoknak a munkáltatóknak, akik vállalták, hogy nem alkalmaznak olyan munkást, aki szakszervezeti tag. Taylor 1834. április közepére arról számolt be, hogy gépeinek kétharmada működik, és sok korábbi munkása kérte visszavételét. A "The Derby Mercury" szerint a volt szakszervezeti tagok közül néhányan soha nem tudtak újabb állást találni Derbyben. Erről az eseményről a Derby Trades Union Council által szervezett felvonulással emlékeznek meg minden évben a május elseje előtti hétvégén.

A Taylor család továbbra is a malomban maradt, de 1865-ben tönkrement, és kénytelenek voltak eladni a gépeket és a bérleményt. A "The Derby Mercury" abban az évben számos selyemmalmot hirdetett eladásra, és nyilvánvaló volt, hogy általános depresszió sújtja az iparágat. Erre négy évvel a Franciaországgal kötött Cobden-szerződés előtt került sor, amely állítólag gyakorlatilag tönkretette a brit selyemipart.

A selyemgyártással való hosszú kapcsolat 1908 körül ért véget, amikor az F.W. Hampshire and Company, a Chemists beköltözött az épületekbe, hogy légypapírokat és köhögés elleni gyógyszereket gyártson. 1910. december 5-én hajnali 5.00 órakor tűz ütött ki a Sowter Bothers közeli lisztgyárban, és a lángok hamarosan átterjedtek a selyemgyárra. A malom keleti fala a folyóba zuhant, és az egész épület leégett. Nagy erőfeszítéseket tett a Borough Fire Brigade és a Midland Railway Company, akik megmentették a torony héjazatát és az eredeti öt emeletre vezető ajtók körvonalait. Ezek ma is láthatók a torony lépcsőházán. Az épületet ugyanolyan magasra, de öt helyett háromszintesre építették újjá, és ma is így áll.

Az 1920-as években az épület a Villamossági Hivatal tulajdonába került. Ők részben raktárként, műhelyként és étkezdeként használták. Az erőmű által az útról elrejtett malom létezéséről a nagyközönség nagyrészt megfeledkezett, amíg az erőművet 1970-ben el nem távolították. Ekkor alakították át Ipari Múzeummá, amit Derby már régóta javasolt. A múzeum 1974. november 29-én nyílt meg.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a derbyi selyemmalom?

K: Ki építette Nagy-Britannia első malmát?

K: Hogyan szerezte meg John Lombe e gépek terveit?

K: Mi történt John Lombe-bal?

K: Ki adta bérbe az épületet és a gépeket Sir Thomas Lombe Knt. után?

Keresés betűvel