Derby Selyemmalom – Az ipari forradalom első gyára és múzeuma
Derby Selyemmalom — az ipari forradalom első gyára és múzeuma: 18. századi vízikerékkel működő selyemüzem, élő történelem és UNESCO-világörökség a Derwent-völgyben
A Derby Silk Mill ma ipari múzeumként működik az angliai Derbyben. Az épület a történelmi Derwent Valley Mills részét képezi, amely az ipari forradalom korai időszakának fontos ipari tájképét őrzi. George Sorocold 1717 és 1721 között emelt itt egy korai vízimalmot a Derwent folyó partján: ez a komplexum a selyemfonalak gépi előállítására épült, vízkerékkel és tengelyhajtásokkal működtetett szerkezeteket fogadott be.
Az új technológia és John Lombe története
John Lombe szerepe kulcsfontosságú volt a gyár modernizálásában: Lombe Olaszországban dolgozott, ahol megismerte az itáliai selyemipar gépeit, és ezek terveit hazahozva lemásolta azokat. Ez a gyakorlat sok történész szerint az ipari kémkedés egyik korai példája. A bemutatott gépek – amelyek a selyem fonásának (throwing) és sodrásának folyamatait automatizálták – lehetővé tették a mennyiségi termelést, amely versenyképes volt az olasz manufaktúrákkal.
Gépészet, energia és a gyári rendszer
A korábbi kézi fonókerékhez képest az új, ipari méretű gépek jóval nagyobb termelési kapacitást biztosítottak; ugyanakkor nagy épületeket és jelentős energiaforrást igényeltek. A malom nyugati oldalán lévő malomflóma által meghajtott vízkerék adta a hajtóerőt, amelyet tengelyrendszereken keresztül osztottak szét a csarnokokban elhelyezett körkörös fonógépeknek (más néven „dobógépeknek”).
Az összetett, egy helyen, vízenergia segítségével működtetett termelési folyamat miatt a Lombe-féle selyemgyárat sokan tekintik a gyári rendszer első sikeres brit példájának. A korszak forrásai szerint a gyárban 200–400 munkást is foglalkoztattak, akik a nyers selyemtől a finom minőségű cérnáig dolgozták fel az anyagot.
Társadalmi viszonyok és látogatói beszámolók
A korai ipari munkásélet kemény volt: hosszú munkaidő, alacsony bér és testiség is előfordult a fegyelmezés eszközeként. William Hutton egykori dolgozóként később visszaemlékezett ezekre a nehézségekre. A munkát csak szélsőséges szárazság, fagy vagy alapanyaghiány szakította meg; kivételt jelentettek a helyi ünnepek és események – például 1748 augusztusában a választások és a derby-versenyek idején a dolgozók nem hivatalos szabadságot vettek ki.
A malmot gyakran látogatták kortársak és külföldi utazók is: Boswell például 1777 szeptemberében megtekintette a gyárat. Mások kritikusan írták le az ott tapasztalt körülményeket: Torrington a „hőséget, a bűzt és a zajt” említette, míg Fairholt 1835-ben az egészségtelen helyzetben élő gyermekeket látta megdöbbentőnek.
Tulajdonosok, bérletek és jogi ügyek
John Lombe váratlan halála 1722-ben – melyről úgy tartották, hogy egy olasz megbüntette mérgezéssel a titoklopás miatt – után féltestvére, Sir Thomas Lombe Knt. 1739. június 2-án hunyt el. Vagyonát özvegyére, Dame Elizabethre és két lányára hagyta. Dame Elizabeth 1739-ben bérbe adta az épületet: a fennmaradó 64 évre szóló szerződést a leedsi ifjabb Richard Wilsonba ruházta át 2800 font fejében.
A malom üzemeltetésében a Wilsonok, valamint William és Samuel Lloyd (mindketten londoni kereskedők) játszottak szerepet, Thomas Bennet pedig a fizetett igazgató volt. William Wilson 1739–1753 közti leírása kiemelte a gyár legfejlettebb elemeit és a vízre épülő egyetlen energiaforrást – ezek tették lehetővé a nagyszabású, szervezett munkát.
19. századi mozgalmak, hanyatlás és tulajdonváltások
1833–34-ben Derbyben és az országban is munkásmozgalmak indultak; ezek egyik eredménye volt a Grand National Trades Union megalakulása 1834 februárjában. A Silk Mill nem a mozgalmak középpontjában állt, de a korabeli bérlő, Taylor, például vállalta, hogy nem alkalmaz szakszervezeti tagokat. Ennek következményeként sok volt szakszervezeti tag nehezen talált új munkát, és a helyi emlékezetben az eseményt a Derby Trades Union Council által szervezett, minden évben a május elseje előtti hétvégén tartott felvonulással őrzik meg.
A malom többször váltott gazdát: Wilson és Lloyd társulása 1753-ban megszűnt, az épület Lloyd tulajdonába került; 1765-ben Thomas Bennet vásárolta meg Lloydtól jelzáloggal a Wilson családnak adott jelzálogjoggal. Az iparág hanyatlásának, a Derby és a Cheshire környékén megjelenő versenytársaknak és a nemzetközi piaci változásoknak köszönhetően a malom egy időben elhanyagolt állapotba került.
1780-tól Lamech Swift lett az albérlő; kis bér fejében működtette a gyárat, és 1781-ben vitába keveredett a városi hatóságokkal a gátak javítása miatt. A következő évszázadban a malom sorsa tovább alakult: a Taylor család például 1865-ben csődbe ment, és gépeit, berendezéseit el kellett adni. A nemzetközi kereskedelmi megállapodások, köztük a Cobden–Chevalier-szerződés (1860) által erősített verseny hozzájárult a brit selyemipar gyengüléséhez.
Későbbi használat, tűz és múzeummá alakulás
A selyemgyártás hosszú kapcsolata a hellyel körülbelül 1908 körül szűnt meg, amikor F.W. Hampshire and Company, vegyészeti termékeket előállító vállalat költözött be: légypapírokat és köhögés elleni szereket gyártottak az épületben. 1910. december 5-én hajnalban tűz ütött ki a közeli Sowter Brothers lisztgyárban, és a lángok átterjedtek a selyemmalomra. A keleti fal a folyóba zuhant, és az épület nagy része leégett; a Borough Fire Brigade és a Midland Railway Company erőfeszítéseinek köszönhetően azonban több eredeti részlet – köztük a torony héjazata és az eredeti öt emeletre vezető ajtók körvonalai – megmaradtak. Az újjáépítéskor az épületet eredeti magasságának megfelelően, ám háromszintesre rekonstruálták; ez a formája maradt meg a 20. század további részében.
Az 1920-as években a malom az elektromos szolgáltató (Villamossági Hivatal) tulajdonába került, amely részben raktárként, műhelyként és étkezdeként használta az épületeket. Az erőmű az építményt részben elrejtette a forgalmas út felől, így a nagyközönség tudomása a malom létezéséről némileg elhalványult. Amikor az erőművet 1970-ben elbontották, megnyílt a lehetőség az épület eredeti ipari szerepének bemutatására: a malmot átalakították Ipari Múzeummá, amelyet Derby városa régóta tervezett. A múzeum 1974. november 29-én nyílt meg.
Mit mutat be ma a múzeum?
A múzeum – a hely korai ipari jelentőségére fókuszálva – bemutatja a selyemfonás és a korai gépesítés történetét, a vízhajtású gépezetek működését, valamint a gyári élet társadalmi és gazdasági vonatkozásait. Kiállításokon, rekonstrukciókon és (ahol lehetséges) működő gépeken keresztül szemléltetik, hogyan változtatta meg a gyári rendszer a termelést és a mindennapi életet. Emellett időszakos kiállítások és ismeretterjesztő programok segítik a látogatókat abban, hogy megértsék a Derwent-völgy és a Derby Silk Mill helyét az ipari forradalom történetében.
Összefoglalva, a Derby Silk Mill nem csupán egy épület: a modern ipari termelés korai példájának és a brit ipari forradalom egyik fontos emlékhelyének tekinthető, ahol a technikai újítások és az emberi történetek találkoznak.
Alfred John Keene akvarellje az 1910-es tűzvészről.
Derby selyemgyár, valószínűleg az 1900-as évek elején, az 1910-es tűzvész előtt.
A múzeum bejárata és a torony a Cathedral Green felől
Bezárás és leállítás 2011-ben
Derby városi tanácsa 2011. április 3-án bezárta a múzeumot, hogy forrásokat szabadítson fel a Selyemgyár múzeumának és a város más múzeumainak átalakítására. A városrészek stratégiai igazgatójának jelentése (a Tanács kabinetjének 2010. október 26-i ülése elé terjesztett 7. pont) szerint 8,6 teljes munkaidős munkahely szűnik meg, de ezzel szemben 197 000 fontot takarítanak meg a "reneszánsz program" finanszírozásának elvesztése ellensúlyozására. A jelentésben nem szerepel a múzeum újranyitásának időpontja, bár kétéves időszakról számoltak be.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a derbyi selyemmalom?
V: A Derby Silk Mill egy ipari múzeum az angliai Derbyben. Korábban Derby Industrial Museum néven volt ismert, és egy történelmi, egykori selyemgyárban található, amely a Derwent Valley Mills része.
K: Ki építette Nagy-Britannia első malmát?
V: George Sorocold építette Nagy-Britannia első malmát a Derwent folyó mellett 1717 és 1721 között. Ez a malom selyemfonalak előállítására épült, vízkerékkel hajtott gépek segítségével.
K: Hogyan szerezte meg John Lombe e gépek terveit?
V: John Lombe akkor másolta le a nagy mennyiségű selyem fonására használt gépek tervét, amikor az olasz selyemiparban dolgozott, ami az ipari kémkedés egyik példája lehet.
K: Mi történt John Lombe-bal?
V: John Lombe természetellenesen halt meg 1722-ben, és úgy vélték, hogy egy olasz ölte meg méreggel, bosszúból, amiért üzleti titkokat lopott.
K: Ki adta bérbe az épületet és a gépeket Sir Thomas Lombe Knt. után?
V: Sir Thomas Lombe Knt. után ifjabb Richard Wilson Leedsből bérelte az épületet és a gépeket Dame Elizabeth-től, 2 800 fontot fizetve 64 évre.
K: Mi tette sikeressé Lombes selyemgyárát? V: Lombes selyemgyára a körkörös fonógépek (más néven "dobógépek"), az egyetlen energiaforrás (víz), a szervezett munkások (200-400) és a nyers selyemtől a finom minőségű cérnáig tartó teljes folyamat miatt volt sikeres, így ezt tekintik az első sikeres gyári rendszer alkalmazásának Nagy-Britanniában.
K: Mikor tört ki tűz a selyemgyárban? V: A tűz 1910. december 5-én reggel 5.00 órakor tört ki a selyemmalomban, amit a Sowter Brothers tulajdonában lévő közeli lisztüzem gyulladása okozott, amely átterjedt a selyemmalomra, és nagy károkat okozott, beleértve a Derwent folyóba zuhanó falakat, mielőtt az eredetileg öt helyett három emelettel újjáépítették volna.
Keres