Deepwater Horizon olajkatasztrófa

Az amerikai olajiparra gyakorolt hatások

2010. május 27-én Barack Obama amerikai elnök ideiglenesen leállította a tengeri fúrótornyok új fúrásait. Új biztonsági szabályokat is hozott, hogy megpróbálja megakadályozni az újabb olajszennyezéseket. A Deepwater Horizon olajfúrótorony tulajdonosa a British Petroleum (BP Oil) volt. Ez a vállalat volt a fő felelős az olajszennyezés által okozott károkért. Több milliárd dollárt fizettek ki az olajkatasztrófa után munkaképtelenné vált emberek megsegítésére és a kármentesítési munkálatokra.

Kompenzáció

Az ebben a szakaszban szereplő információk az Upton, Harold F. The Deepwater Horizon Oil Spill and the Gulf of Mexico Fishing Industry (A Deepwater Horizon olajkatasztrófa és a Mexikói-öböl halászati ipara) című könyvből származnak. Congressional Research Service Report for Congress, 2011. február 17., és a benne található hivatkozások.

2010. május 3-án a The Gulf Coast Claims Center elkezdte kifizetni a sürgősségi segélyt azoknak a vállalkozásoknak és embereknek (például halászoknak), akik az olajszennyezés miatt nem tudtak dolgozni. A The Gulf Coast Claims Center 2010 augusztusának végére több mint 395 millió dollárt fizetett ki. Ennek a pénznek körülbelül egyharmadát a halászati ágazatnak fizették ki. A 2011 februárjáig a GCCF mintegy 751 millió dollárt fizetett ki a halászati ágazatban dolgozóknak. Az embereknek három évük van arra, hogy kiszámítsák költségeiket, és kérjék a GCCF kifizetését.

A BP egy Vessels of Opportunity Program nevű programot is indított, hogy helyi lakosokat (akik halásznak) alkalmazzon, hogy hajóikkal segítsenek a kiömlött olaj eltakarításában. A program azonban alig vagy egyáltalán nem volt hatással a szivárgásra, mivel a hajók nem voltak felszerelve helyreállító berendezésekkel.

Az amerikai halászati ágazatban dolgozóknak több módja is van arra, hogy visszakapják az öbölbeli olajkatasztrófa miatt elvesztett pénzüket. Az 1989-es Exxon Valdez olajkatasztrófa után például létrehozták az Olajszennyezésért Felelősségi Alapot, hogy segítsenek az olajszennyezés miatt károsultaknak. Egy másik törvény, a Magnuson-Stevens-féle halászati megőrzési és gazdálkodási törvény lehetővé teszi az amerikai kormány számára, hogy segítséget nyújtson, ha a kereskedelmi miniszter úgy látja, hogy egy helyen az egész halászat kudarcot vallott.

A halászati ágazatra gyakorolt hatások

2010. május 2-án, 12 nappal a Deepwater Horizon felrobbanása és kigyulladása után a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) 6817 négyzetmérföldnyi területet zárt le a halászat elől a Mexikói-öbölben. Ennek oka az volt, hogy biztosítsák, hogy az olaj által esetleg megmérgezett tengeri herkentyűk ne kerüljenek forgalomba, és ne betegítsék meg az embereket. Az amerikai kormány nagy területeket zárt le a halászat elől a louisianai Atchafalaya-öböl közepétől Mississippi és Alabama partjain át egészen a floridai Panama Cityig. Ugyanezen terület nagy részén az állami vizeket is lezárták a halászat elől. A halászat elől elzárt legnagyobb terület 2010. június 2-án 88 522 négyzetmérföld (229 270 km ) volt². 2010 novemberének végére a vizek nagy részét ismét megnyitották a halászat előtt, és csak 1041 négyzetmérföld (2697 km ²) maradt lezárva. Azonban még mindig találtak olajmaradványokat. Például kátránygolyókat találtak néha a rákhalászok hálóiban.

A halászat elől elzárt szövetségi vizek maximális területe a Deepwater Horizon olajkatasztrófa után, 2010

Rövid távú környezeti hatások

Néhány állat és növény megsérült az öbölbeli olajszennyezés miatt. A tudósok olyan elpusztult, olajjal borított állatokat találtak, mint madarak, halak, garnélarákok és osztrigák. Egyes strandokon nagy, rothadó, sűrű, sötét olajjal borított halakat mosott partra a víz. A Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA) 1746 madarat talált. Ezek közül 1014 madáron volt olaj, 997 madár elpusztult, 749 pedig életben volt. A NOAA 528 tengeri teknőst is talált, 400 halottat és 128 élőt. A NOAA 51 emlőst, köztük delfineket talált, 47 halottat és 4 élőt. Néhány tudós felnyitotta az elpusztult halakat, hogy megnézze a belsejüket, és megállapította, hogy az olaj a kopoltyúkban és a szívben volt.

Mivel a halászatot leállították, sok kis halászati felszereléseket árusító üzlet nem tudott pénzt keresni. A halászati vállalkozásoknak nem volt elég haluk, és elvesztették a vásárlókat. Általában sok ember utazik erre a területre, hogy szórakozásból horgásszon. Az olajszennyezés miatt kevesebb ember utazott oda. Ezért az utazási vállalkozások és a látogatókat segítő emberek is pénzt veszítettek.

A Mobile-öböltől keletre az olajszennyeződés eltakarító személyzet és járművek által okozott károk nagyobb kárt okoztak a törékeny dűnék élőhelyén, mint maga az olajszennyezés. A dűnék élőhelyeit csupán a könnyű gyalogosforgalom pusztíthatja el, és semmiképpen sem képesek elviselni a több száz bevetett jármű kijutását. A nagy mennyiségű alátámasztó bizonyíték ellenére a BP még mindig tagadja ezt, és úgy tűnik, hogy a balesettel kapcsolatos járulékos problémák elfedése érdekében a Wikipedia cikkeit szerkesztik vagy visszaállítják.

Időbeli környezeti hatások

A tudósok elgondolkodtak azon, hogy a Mexikói-öböl növényei és állatai mennyire változnának meg az olajszennyezés után. Általánosságban elmondható, hogy az olajban lévő vegyi anyagok károsíthatják a halakat és a kagylókat. A korai életszakaszban sok halfaj a part közelében nő. Ezért a parton lévő olaj megváltoztathatja, hogy a következő években mennyi hal lesz. Emellett az érintett fajok egy táplálékhálózat részét képezik, vagy más fajok számára biztosítanak életteret. Ezek a dolgok lehetségesek, de még nincs sok tényleges adat arról, hogy a halak és a kagylók hogy vannak az olajszennyezés után. A garnélarákok többsége egy év alatt növekszik. Ezért az öbölbeli olajszennyezés okozta változások a garnélarákok számában egy vagy két évvel a szennyezés után lesznek ismertek. Sok halfajnak évekbe telik, amíg elég nagyra nő ahhoz, hogy élelmiszerként lehessen tartani. Ezért évekbe telik, mire megismerjük az Öböl-olajkatasztrófa hatásait a nagyon kicsi halakra.

A NOAA még mindig segít az öbölbeli olajkatasztrófa által károsított állatokon. Azonban már nem sokról érkezik jelentés. Ehelyett a NOAA több időt tölt azzal, hogy a vadon élő állatokat visszaengedje az óceánba. Például az olajtól megmentett tengeri teknősöket visszaengedik a vadon élő óceánba. A NOAA tudósai kutatóhajókon azt is mérik, hogy most már biztonságos-e az Öbölből származó halat enni (úgy találták, hogy biztonságos).

A Dauphin Island Sea Lab által a Mississippi és Alabama partjainál az olajszennyezés után végzett számlálás megállapította, hogy néhány hónappal az olajszennyezés után egyes halfajokból több volt. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a halászati területek lezárása miatt a halak összlétszáma az olajszennyezés ellenére is magas maradt.

Az Egyesült Államokban értékesített osztriga egyharmada Louisianából származik. Az osztrigák termőhelyeit azonban a közelmúltbeli hurrikánok, a folyókon lezúduló, a szokásosnál nagyobb mennyiségű édesvíz (az osztrigáknak sós vízre van szükségük), valamint az Öbölben bekövetkezett olajszennyezés is károsította. A louisianai vadvédelmi és halászati hivatal az egyetemek tudósaival együtt dolgozik az osztrigatenyésztés jobb módjain. Emellett 2011 júniusában több mint 100 millió osztrigamagot és 500 000 bébi osztrigát helyeztek ki tesztterületekre, hogy segítsék az osztrigaterületek visszanövekedését.

Az Egyesült Államok Nemzeti Tengeri Halászati Szolgálata szerint a Mississippi és Louisiana partjainál lévő vizekből származó barna garnélarák 2011-es betakarítása csak egy kicsit lesz alacsonyabb a szokásosnál. Várhatóan sokkal jobb lesz a termés, mint 2010-ben, az olajkatasztrófa után. 2011 tavaszán az időjárás kedvező volt a barna garnélarák növekedési feltételeihez.