Dead reckoning
A Dead Reckoning (vagy DR) a pozíció becslésének módszere. A navigáció fontos része. Az utolsó ismert pontot (fixpontot), valamint a jármű vagy személy által a fixpont óta mozgott sebességet és irányt használja, hogy megbecsülje az aktuális pozíciót.
Arra használják, hogy nyomon kövessék, hol van egy hajó vagy repülőgép, vagy néha egy szárazföldi jármű. Ma már a globális helymeghatározó rendszert (GPS) használják, és a holtpontmeghatározás nem olyan fontos. De még mindig használják olyan területeken, ahol a GPS nem áll rendelkezésre, vagy rövid ideig, ha a GPS-frissítés kimarad. Arra az esetre is jó tudni, ha a GPS műholdak megsérülnek egy napkitörés miatt, vagy a berendezés elveszik vagy elromlik, ezért a hajósok és a pilóták még mindig tanítják.
A Dead Reckoning az, ahogyan a tengerészek feltérképezték a világot, miután Kolumbusz Kristóf az Újvilágba érkezett. A csillagok segítségével meg tudták határozni a földrajzi szélességet (az Egyenlítő és a sarkok közötti távolságot). De mielőtt pontos órákat készítettek volna, nem tudták megmondani a földrajzi hosszúságukat (hogy milyen messze vannak keletre vagy nyugatra), hacsak nem láttak olyan földet, amelyet ismertek. Ezért az óceánok átszeléséhez a holtpontos számítást használták. Így lett Richard Byrd az első ember, aki 1926-ban elrepült az Északi-sarkra. Képes volt 16 órán át repülni, és visszatért oda, ahonnan elindult, és csak jégmezők voltak alatta.
A szél sodródása befolyásolja a holtpontszámítást
Módszer
A holtidőszámítás egy ismert pontból (a fixpontból) indul. Ezután ismerni kell a jármű sebességét. A régi időkben a hajók egy fatörzset dobtak át a parton (kötélhez kötve), és számolták, mennyi időbe telik, amíg ez a fatörzs áthalad (vagy egy csomókkal ellátott kötelet húztak, és számolták, hány csomót húznak ki egy bizonyos idő alatt). Ez adná meg a hajó sebességét. Az irányt egy iránytűből ismerve megadnánk az irányt. Ebből a két számból becslést (jó tippet) lehetne adni a jármű jelenlegi helyzetéről. A szél azonban a járművet az egyik oldalra tolja (ezt nevezzük sodródásnak), így ezt is meg kell mérni. A vízben áramlatok is vannak, még az óceán közepén is. Idővel ez is hibákat okozhat, ezért az áramlatok korrigálására térképeket készítettek.
A repülőgépek könnyen meg tudják mérni a szélsebességüket (milyen gyorsan haladnak a levegőben), de azt nem, hogy milyen gyorsan mozognak a föld felett (ezt nevezik földi sebességnek). Az ellenszél, hátszél vagy oldalszél megváltoztatja a földi sebességet. Ha a repülőgép magassága ismert, akkor a földi sebességet úgy lehet meghatározni, hogy megmérjük, milyen gyorsan halad el a repülőgép egy földi tárgy mellett. (Minél magasabban vagyunk, annál lassabbnak tűnik a talaj mozgása). A repülőgép padlóján lévő ablak segítségével meg lehet találni a földi sebességet és a repülőgép sodródását.
A földön álló jármű is használhatja a holtpont-meghatározást. Általában nem kell aggódniuk a szél okozta sodródás miatt, és a szárazföldön nincsenek áramlatok, így ez a számítás könnyebb.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Dead Reckoning?
V: A Dead Reckoning (vagy DR) a pozíció becslésének módszere az utolsó ismert pont, sebesség és mozgásirány felhasználásával.
K: Mire használják a Dead Reckoningot?
V: A Dead Reckoningot egy hajó, repülőgép vagy jármű helyzetének követésére használják.
K: Miért nem használják mostanában annyira a Dead Reckoningot?
V: A navigációhoz ma már a globális helymeghatározó rendszert (GPS) használják, így a Dead Reckoning kevésbé fontos.
K: Milyen helyzetekben hasznos még a Dead Reckoning?
V: A Dead Reckoning hasznos olyan területeken, ahol a GPS nem áll rendelkezésre, vagy rövid ideig, ha a GPS-frissítés kimarad.
K: Miért fontos tudni a Dead Reckoningról?
V: A Dead Reckoning ismerete fontos abban az esetben, ha a GPS műholdak megsérülnek vagy a berendezés elveszik, így a hajósok és a pilóták továbbra is tudnak navigálni.
K: Hogyan térképezték fel a világot a tengerészek, miután Kolumbusz Kristóf az Újvilágba érkezett?
V: A hajósok a Dead Reckoninget és a csillagokat használták a szélességi fokok meghatározásához és a világ feltérképezéséhez.
K: Hogyan lett Richard Byrd az első ember, aki elrepült az Északi-sarkra?
V: Richard Byrd 1926-ban a Holtidőszámítás segítségével repült az Északi-sarkra, 16 órán át repült, majd visszatért arra a helyre, ahonnan elindult, és csak jégmezők voltak alatta.
