Cordaitales a fás növények egy kihalt rendje, amely a tűlevelűek korai rokonainak vagy elődeinek tekinthető. Egyes szerzők szerint hozzájárulhattak a mai tűlevelűek (Pinophyta), a ginkgók (Ginkgophyta) és a cikádok (Cycadophyta) kialakulásához, bár pontos filogenetikai helyzetük a fosszilis anyag alapján vitatott.
Megjelenés és morfológia
A Cordaitales tagjai általában nagy termetű fák voltak, de ismerünk alacsonyabb, bokros formákat is. Faanyagukban a mai tűlevelűekre emlékeztető másodlagos xilém (hordozószövet) figyelhető meg, gyakran növekedési gyűrűkkel. Levélzetükre a hosszúkás, pántos (szalag)szerű levelek voltak jellemzőek, melyeken párhuzamos vagy erősen megnyúlt erezet figyelhető meg; ezek hasonlítottak néhány mai Araucariaceae és Podocarpaceae faj leveleihez.
Szaporodás
A rendre jellemzőek voltak a kúpszerű, strobilus-szerű szaporítószerkezetek, amelyek külső megjelenése a modern tűlevelűekéhez hasonlított. A Cordaitales-nál elkülönültek a porzós és termős szervek; a magok egyszerű, nyitott formában fejlődtek (nem zárt tokban), és különböző típusú megastrobilusokhoz vagy magtermő egységekhez kapcsolódtak. A fosszilis leletek között különböző mag-, virág- (pollen-) és fa maradványok találhatók, amelyek együtt segítenek rekonstruálni a szaporodási szerkezeteket.
Elterjedés és ökológia
A Cordaitales a karbon időszakban jelent meg, a permben is bőségesen fordult elő, majd a triász időszakra visszaszorult, végül a triász végitömeges kihalás idején eltűnt a földtörténetből. Sok faj a trópusi és szubtrópusi területek szárazabb talajain fejlődött ki, ahol nagy fává nőttek, de ismerünk olyan taxaokat is, amelyek nedvesebb, mocsaras környezetben, sőt a mangrove-szerű part menti zónákban éltek. Néhány példány magas, árnyékoló lombkoronát alkotott a szénképző karbonkori lápok környékén is.
Fosszilis maradványok és képalkotás
A rend ismert maradványai közé tartoznak a levelek (jellegzetes pántos lemezek), a faanyag (pl. Mesoxylon típusú faanyagokra emlékeztető csontváz), a magok (pl. Cordaicarpus típusú magmaradványok) és a különálló sporangium-/pollen-szervek. A fosszíliák gyakran jól megőrződnek szénrétegekben és üledékes kőzetekben, ezért fontosak a karbon–perm üledékek ökológiai és éghajlati rekonstrukciójában.
Szisztematika és rokonság
A Cordaitales elhelyezése a növényrendszertanban évszázados viták tárgya. Egyes kutatók a korai tűlevelűek közé sorolják őket, mások ősi, tűlevelűekhez közeli magvas növényekként (vagy különálló rendként) kezelik. A fosszilis jegyek — a fa szerkezete, a levélforma és a szaporítótestek — alapján feltételezhető, hogy közeli kapcsolatban álltak a mai tűlevelűekkel (Pinophyta), de bizonyos elemek emlékeztetnek más ősi magvas csoportokra is.
Jelentőség
- Gazdaságtörténeti és geológiai szempontból a Cordaitales hozzájárultak a karbonkori és permkori erdők szerkezetéhez, és szerepük volt a szénképződésben.
- Paleobotanikai szempontból fontosak a magvas növények korai evolúciójának megértéséhez, valamint a szárazföldi ökoszisztémák átalakulásának követéséhez a paleozoikum végén és a mezozoikum elején.
- Fosszilis leleteik segítenek az ősi éghajlat és a tengerszint-változások rekonstruálásában is.
Bár a Cordaitales ma már kihaltak, maradványaik és a róluk szerzett ismeretek fontosak a növényvilág evolúciójának, a kontinensek ősi növénytakarójának és a karbon–perm időszakok ökológiájának megértéséhez.