Gyermekprostitúció: definíció, formái és nemzetközi jogi védelem

Gyermekprostitúció: definíció, formái és nemzetközi jogi védelem — ILO, CSEC, jogi keretek, felelősség és megelőzési megoldások a gyermekek védelméért.

Szerző: Leandro Alegsa

A gyermekprostitúció a prostituáltként dolgozó gyermekekre vonatkozó kifejezés. Olyan gyerekekről van szó, akiket azért fizetnek, hogy szexeljenek. Előfordul, hogy a gyerekeket nem pénzzel fizetik, hanem más dolgokat kapnak a szexért cserébe, például játékokat. A "gyermekprostituált" jelentése változó. Sok törvény szerint a gyermekek 18 év alattiak. A legtöbb esetben nem a gyermek az, aki pénzt keres a prostitúcióból, hanem egy másik személy. Ez vagy egy strici, vagy valaki, aki közvetlenül bántalmazza a gyermeket. Ez a személy közvetlenül a gyermekkel köt üzletet a szexuális kielégülés érdekében. Különböző emberek is cserélgethetik a gyerekeket, hogy szexelhessenek velük.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1999. évi, a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló egyezménye (182. számú egyezmény) előírja, hogy a gyermek prostitúcióra való felhasználása, közvetítése vagy felajánlása a gyermekmunka egyik legrosszabb formája. Ez az 1999-es egyezmény előírja, hogy az egyezményt aláíró országoknak a lehető leghamarabb meg kell szabadulniuk a gyermekprostitúciótól. Az ILO történetében a leggyorsabb ütemben ratifikálták 1919 óta.

A gyermekek prostitúcióját a gyermekek kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolásának (CSEC) részének tekintik, és néha összefüggésbe hozzák a szexuális célú gyermekkereskedelemmel és a gyermekpornográfiával. A gyermekszex-turizmus szintén a gyermekprostitúció kategóriájába tartozik.

Mi számít gyermekprostitúciónak és mik a formái?

A gyermekprostitúció nagyon sokféle formában megjelenhet. Néhány gyakori változat:

  • utcai prostitúció, ahol a gyermeket nyilvánosan viszik prostitúcióra;
  • bordélyokban vagy magánlakásokban történő kiszolgáltatás;
  • online és virtuális térben történő szexuális kizsákmányolás (webkamerás szolgáltatások, kényszerített meztelenség továbbítására kényszerítés);
  • kereskedelmi célú szexuális szolgáltatás cseréje javakért vagy szolgáltatásokért ("survival sex");
  • családon vagy ismerősön belüli kiaknázás, amikor hozzátartozók vagy bizalmi személyek hasznosítják a gyermeket;
  • nemzetközi vagy belföldi gyermekkereskedelem, beleértve a szex-turizmust és szervezett bűnözői hálózatokban zajló kizsákmányolást.

Kik a szereplők és hogyan történik a toborzás?

A gyermekeket kifosztó szereplők között lehetnek magányos elkövetők, stricek, bűnszervezetek, családtagok vagy közvetítők. A toborzás gyakran manipulációval, ígéretekkel (munka, ajándékok, gondoskodás), drog- vagy alkoholfüggőség kialakításával, illetve erőszakkal történik. Az online tér egyre gyakrabban szolgál toborzófelületként: a gyerekekkel baráti kapcsolatot alakítanak ki (grooming), majd szexuális kizsákmányolás felé terelik őket.

Kockázatok és hosszú távú következmények

A gyermekprostitúciónak súlyos fizikai, pszichés és szociális következményei vannak. Gyakori következmények:

  • fizikai sérülések és fertőzések (köztük nemi úton terjedő betegségek), nem kívánt terhesség;
  • súlyos pszichés traumák: depresszió, poszttraumás stressz, öngyilkossági kockázat;
  • iskolai lemorzsolódás, társadalmi kirekesztettség és jövőbeni munkalehetőségek beszűkülése;
  • stigma és bűnösséggel vádolás, amely megnehezíti az áldozatok megsegítését;
  • hosszú távon növekedhet a bűnözői környezethez való kötődés és az újrakiaknázás kockázata.

Nemzetközi jogi védelem és szabályozás

A gyermekprostitúció ellen több nemzetközi egyezmény és dokumentum biztosít védelmet. Fontosabb nemzetközi eszközök:

  • Az ENSZ Gyermekjogi Egyezménye (CRC) – különösen a 34. cikk tiltja a gyerekek szexuális kizsákmányolását.
  • A CRC választmányának kiegészítő jegyzőkönyvei és az 2000. évi Opciós Jegyzőkönyv a gyermekek eladásáról, gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról, amelyek konkrét kötelezettségeket rónak az államokra.
  • A Palermo Protokoll (az emberkereskedelem elleni protokoll) – a személykereskedelem szankcionálását és az áldozatok védelmét szolgálja, beleértve a kiskorúakat.
  • Az ILO 182. számú egyezménye (1999) – amely a gyermekmunka legrosszabb formái között sorolja fel a gyermekprostitúciót.
  • Az Európa Tanács Lanzarote-egyezménye (a gyermekek szexuális kizsákmányolása és visszaélése elleni fellépésről) és az EU joganyagok, amelyek előírják a hatékony megelőzést, büntetést és áldozatvédelmet.

Általános elv: a legtöbb nemzetközi norma szerint a 18 év alatti személy nem adhat érvényes hozzájárulást prostitúcióhoz, és az államok kötelesek megvédeni őket, büntetni a kizsákmányolókat, illetve segíteni az áldozatokat.

Megelőzés, felismerés és védelem

A megelőzés komplex intézkedéseket igényel. Hatékony elemek:

  • szegénység és társadalmi kiszolgáltatottság csökkentése, a családok támogatása;
  • iskolai oktatás és tudatosság növelése gyermekek, szülők és szakemberek körében az online biztonságról és a groominglel kapcsolatos veszélyekről;
  • egységes jelzőrendszerek és szakemberképzés (pedagógusok, egészségügyi dolgozók, rendőrség, gyermekvédelmi szolgálatok);
  • szigorúbb büntetőjogi fellépés a kereslet ellen (például a kiskorúval történő szexuális szolgáltatások megvásárlásának kriminalizálása) és a szervezett bűnözés elleni nemzetközi együttműködés.

Hogyan ismerhető fel és mit tegyünk gyanú esetén?

Figyelmeztető jelek lehetnek: hirtelen anyagi javak, iskolai hiányzások, visszahúzódó vagy agresszív viselkedés, öngyógyító magatartás, nem magyarázható sérülések, fertőzések, kapcsolat idősebb felnőttekkel. Ha valaki gyermekprostitúció gyanúját észleli, fontos:

  • nem bírálni és nem hibáztatni azonnal a gyermeket;
  • értesíteni a helyi gyermekvédelmi szolgálatot, rendőrséget vagy a működő éjszakai segélyvonalat;
  • ha lehetséges, biztonságos környezetet és azonnali egészségügyi/pszichológiai ellátást biztosítani;
  • összehangoltan, több szakma bevonásával (egészségügy, pszichológia, jog) megoldást keresni az áldozat védelmére és reintegrációjára.

Áldozatok támogatása és jogorvoslat

Az áldozatoknak multidiszciplináris támogatásra van szükségük: biztonságos elszállásolás, orvosi ellátás, járványügyi és reproduktív egészségügyi szolgáltatások, pszichoterápia, jogi segítség az igazságszolgáltatás eléréséhez, valamint iskolai és munkaerőpiaci reintegráció. Fontos, hogy a hatóságok az áldozatokat ne büntessék meg a szexuális szolgáltatásokért – sok jogrendszer szerint a kiskorúakat nem lehet a prostitúcióért felelőssé tenni.

Kihívások és szükséges lépések

A gyermekprostitúció elleni küzdelem előtt álló főbb kihívások közé tartozik az alulbejelentés, a stigma, a határokon átnyúló bűnözés, a korrupció, valamint az erőforrások hiánya a megelőzésre és áldozatvédelemre. Szükséges a nemzetközi együttműködés, a megelőző társadalmi politikák megerősítése, továbbá az online platformok és szolgáltatók aktív bevonása a védekezésbe.

Összefoglalva: a gyermekprostitúció súlyos és sokoldalú sérülést okozó jelenség, amely komplex jogi, szociális és egészségügyi beavatkozást igényel. A nemzetközi jog világosan tiltja és az államoktól aktív védelmet és megelőző intézkedéseket követel meg. A közösségek, szakemberek és hatóságok együttműködése nélkülözhetetlen az áldozatok megsegítéséhez és a jelenség visszaszorításához.

Névtelen fénykép egy gyermekprostituáltról, 1871-ből. A fénykép hátoldalán a következő felirat olvasható: "Mary Simpson, 10 vagy 11 éves. Legalább két éve Mrs. Berry néven ismert. Négy hónapos terhes."Zoom
Névtelen fénykép egy gyermekprostituáltról, 1871-ből. A fénykép hátoldalán a következő felirat olvasható: "Mary Simpson, 10 vagy 11 éves. Legalább két éve Mrs. Berry néven ismert. Négy hónapos terhes."

Hányan vannak

1992-ben Ron O'Grady kutató és szakértő 1 millióra becsülte a gyermekprostituáltak számát.

2001-ben Dr. Richard Estes és Dr. Neil Alan Weiner becslései szerint az Egyesült Államokban 162 000 hajléktalan fiatal esik áldozatul a kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolásnak (CVE), és becslések szerint 57 800 otthonokban (beleértve a közszálláson élő gyermekeket is) élő gyermek esik áldozatul a CVE-nek. Becsléseik szerint az Egyesült Államokban a menhelyi fiatalok 30%-a és a hajléktalan fiatalok 70%-a áldozata az önfegyelem és önmegtartóztatásnak.

Az Egyesült Államokban az utcai prostituáltak egyharmada 18 évnél fiatalabb, míg az utcán kívüli prostituáltak ötven százaléka 18 évnél fiatalabb. Az utcán kívüli prostitúcióhoz tartoznak a masszázsszalonok, a sztriptízklubok és a kísérőszolgálatok. Estes és Weiner szerint az Egyesült Államokban a 17 év alatti lányok esetében 12 és 14 év között van az átlagos életkor, amikor a prostitúcióba belépnek, míg a prostituáltak átlagosan 11 és 13 év közöttiek.

Ukrajnában a "La Strada-Ukraine" csoport által 2001-2003-ban végzett felmérés, amely 106 Ukrajnából "elhurcolt" nő mintáján alapult, megállapította, hogy 3%-uk 18 év alatti volt, és az Egyesült Államok Külügyminisztériuma 2004-ben arról számolt be, hogy a kiskorúakkal való emberkereskedelem egyre gyakoribb.

Thaiföldön a nem kormányzati szervezetek becslései szerint a prostituáltak egyharmada 18 év alatti gyermek. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a vietnami gyermekprostitúcióról szóló tanulmánya arról számolt be, hogy a prostitúcióban részt vevő gyermekek száma folyamatosan nő, és a 18 év alatti gyermekek a prostitúció 5-20 százalékát teszik ki, földrajzi területtől függően.

A Fülöp-szigeteken az UNICEF becslése szerint 60 000 gyermekprostituált van, és a hírhedt Angeles City 200 bordélyháza közül sokan kínálnak gyerekeket szexre.

Az ECPAT Új-Zéland és a Stop Demand Alapítvány "A szexipar természete és kiterjedése Új-Zélandon" című jelentésében idézte az új-zélandi szexipar rendőrségi felmérését, amely szerint 210 18 év alatti gyermeket azonosítottak szexeladóként, és háromnegyedük egy rendőrségi körzetben koncentrálódott.

Az ENSZ gyermekkereskedelemmel, gyermekprostitúcióval és gyermekpornográfiával foglalkozó különmegbízottjának 1996-os jelentése szerint csak Ázsiában körülbelül egymillió gyermek esik a szexkereskedelem áldozatául. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint a probléma különösen aggasztó Koreában, Thaiföldön, a Fülöp-szigeteken, Sri Lankán, Vietnamban, Kambodzsában és Nepálban.

A World Vision Middle East/Eastern Europe 2006-os jelentése, amelyet a kanadai kormány finanszírozott, és amelyet hat ENSZ-ügynökség és a Nemzetközi Migrációs Szervezet támogatott, arról számolt be, hogy a gyermekek szexuális kizsákmányolása, a gyermekkereskedelem és a kiskorúakkal szembeni szexuális erőszak egyre nő, és hogy Oroszország a gyermeksexturizmus új célpontjává válik. A jelentés hozzáteszi, hogy egyes tanulmányok szerint a moszkvai szexmunkások mintegy 20-25 százaléka kiskorú. []

Afrikában és Dél-Ázsiában számos ország szembesül a gyermekprostitúció növekvő arányával, és a turizmussal való kapcsolat nyilvánvaló. A gyermekprostitúció és a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott gyermekkereskedelem Európában, Észak-Amerikában és Ausztráliában is egyre nagyobb méreteket ölt.

Rio de Janeiróban a városi szociális segélyezési titkárság becslése szerint 223 gyermekprostituált van, fiúk és lányok egyaránt. Néhányan közülük transzvesztiták. Az ügyleteket stricik közvetítik. Ők 2 realtól 30 reálig, azaz körülbelül 1 dollár és 15 dollár közötti összeget számítanak fel. A gyerekek 10 és 17 év közöttiek. Egyes esetekben a családok is részt vesznek a prostitúcióban.

Kérdések és válaszok

K: Mi a gyermekprostitúció?


V: A gyermekprostitúció az a cselekmény, amikor a gyermekek szexuális aktusért fizetnek, vagy más dolgokat, például játékokat cserélnek a szexért cserébe. Egyes esetekben előfordulhat, hogy a gyermeket egyáltalán nem fizetik meg, és a bántalmazó kényszeríti prostitúcióra.

K: Ki keres pénzt a gyermekprostitúcióból?


V: Általában nem a gyermek keres pénzt a prostitúcióból, hanem egy másik személy, például egy strici vagy valaki, aki közvetlenül bántalmazza a gyermeket. Ez a személy közvetlenül a gyermekkel köt üzletet a szexuális kielégülés érdekében.

K: Mit mond a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló egyezmény a gyermekprostitúcióról?


V: A gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló egyezmény kimondja, hogy az egyezményt aláíró országoknak a lehető leghamarabb meg kell szabadulniuk a gyermekprostitúciótól. Azt is kimondja, hogy a gyermek prostitúcióra való felhasználása, közvetítése vagy felajánlása a gyermekmunka egyik legrosszabb formája.

K: Hogyan fogadták ezt az egyezményt?


V: Az egyezményt a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet történetében az egyik leggyorsabban ratifikálták 1919 óta.

K: Van-e kapcsolat a CSEC és a szexuális célú gyermekkereskedelem között?


V: Igen, lehet kapcsolat a gyermekek kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolása (CSEC) és a szexuális célú gyermekkereskedelem között.

K: A gyermeksext-turizmus is ebbe a kategóriába tartozik?


V: Igen, a gyermeksext-turizmus is ebbe a kategóriába tartozik.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3