Chigger atka (arató atka) definíció, élőhely, tünetek és védekezés

Mi az a chigger (arató atka)?

A chigger egy apró, parazita atka, amelyet leggyakrabban a hosszú fűben és sűrű aljnövényzetben találunk. A Trombiculidae nevű nagyobb család tagja. A Trombiculidae fajok, amelyek lárvastádiumban csípnek, "intenzív irritációt" vagy "hólyagosodást okoznak, általában erős viszketéssel és bőrgyulladással".

Megjelenés és felismerés

Színük az élénkvöröstől a barnáig terjedhet. A csigák szinte túl kicsik ahhoz, hogy szabad szemmel könnyen láthatók legyenek, így a fű ellenőrzése szinte lehetetlen. Általában nem látjuk őket a bőrön, csak a csípés nyomait: piros pöttyök, apró hólyagocskák vagy csomók, amelyek erősen viszketnek.

A csigaharapások 2–3 órával a gazdatest megcsípése után már okozhatnak tüneteket, de a viszketés gyakran néhány órától egy napig is elhúzódhat, és maga a bőrelváltozás néhány napig–hetekig fennmaradhat. Meleg, nedves helyeken csípnek, például a hónaljban, a térd alatt és a nemi szerveken, valamint olyan bőrredőkben, ahol a ruházat dörzsöl.

Élőhely és előfordulás

A Trombiculidae erdőkben és gyepekben, valamint alacsony, nedves területeken, például erdőkben, bogyósgyümölcsösökben, gyümölcsösökben, tavak és patakok mentén él. Szárazabb helyeken, például gyepeken, golfpályákon és parkokban is előfordulhatnak. Legnagyobb számban nyár elején fordulnak elő, amikor a fű, a gyomok és más növényzet a legsűrűbb.

Észak-Amerikában a legismertebb csigafaj az Egyesült Államok délkeleti részén, a nedves középnyugaton és Mexikóban élő, keményen harapós Trombicula alfreddugesi. Az Egyesült Királyságban a Trombicula autumnalis a legelterjedtebb chigger, az "arató atka". Nyugat-Európán keresztül egészen Kelet-Ázsiáig élnek különböző fajok.

Életciklus

A chigger életciklusa több stádiumból áll: pete, lárva, nimfa és kifejlett atka. A lárva (hatlábú, apró méretű) az egyetlen életkor, amely parazitaként viselkedik és táplálkozik különböző gazdák bőrén, majd leesik a talajra, ahol nimfává és később kifejlett atkákká alakul, amelyek már nem paraziták, hanem a talajban és növényi maradványokon ragadozók.

A lárvák nem "beszívódnak" a bőrbe: speciális enzimeket juttatnak be, amelyek feloldják a bőrsejteket, és egy ún. stylostome képződik, amelyen keresztül felszívják az emésztett szövetnedveket. Ettől alakulnak ki a jellegzetes, erősen viszkető elváltozások.

Tünetek és komplikációk

Erős, intenzív viszketés a csípés helyén.
Apró, piros pontok vagy hólyagocskák; gyakran csoportosan, ruházat által fedett területeken jelennek meg.
A vakarás másodlagos bakteriális fertőzéshez vezethet, amelynél a terület fájdalmassá, váladékozóvá válhat.
Bár a legtöbb chigger nem terjeszt súlyos betegségeket, bizonyos fajok — különösen Ázsia egyes részein — képesek terjeszteni a scrub typhus nevű betegséget (Orientia tsutsugamushi) a vett fajok közvetítésével. Észak-Amerikában általában nem jellemző a súlyos rendszerszintű fertőzés.

Elsősegély és otthoni kezelés

Mosson le alaposan szappannal és vízzel minden érintett bőrfelületet, hogy eltávolítsa az esetleg még rajtamaradt lárvákat és a környezetet.
Kerülje a dörzsölést és a vakarást; ez csökkenti a fertőzés kockázatát.
Lokálisan alkalmazható készítmények: hűsítő borogatás, kalamin (bőrnyugtató) lotion, OTC 1% hidrokortizon krém az erős viszketés csillapítására. Szisztémás antihisztamin (pl. cetirizin) is segíthet az éjszakai viszketésben.
Ha a bőrfelület begyullad vagy gennyesedik, forduljon orvoshoz — szükség lehet antibiotikumra.

Megelőzés és védekezés

Ruházat: hosszú nadrág, hosszú ujjú ing, csizmába vagy zokniba tűrt nadrágszár. Világos színű ruhán könnyebb észrevenni a rátapadt lárvákat.
Rovarriasztók: DEET tartalmú spray-k általában hatékonyak a chiggerek távol tartásában a bőrtől; ruházatra permetezett permetrin (permethrin) hatékony a ruhán maradó atkákkal szemben — a permetrint azonban csak ruházaton használja, közvetlen bőrön nem!
Környezeti intézkedések: rendszeres fűnyírás, aljnövényzet ritkítása, levelek és avar eltávolítása a pihenő- és játszóterületekről; széles kavics- vagy mulcscsíkok kialakítása a kertek és erdős részek között akadályt képezhet.
Házi- és háziállatvédelem: kutyákat, macskákat rendszeresen ellenőrizzük és használjunk állatorvos által javasolt kullancs/atkairtó szereket.
Súlyos előfordulás esetén érdemes szakemberrel (kertészeti szolgáltatás, kártevő-ellenőrzés) megbeszélni célzott kezelést.

Mikor forduljon orvoshoz?

Ha a csípés helye erősen fertőzöttnek tűnik (fájdalom, fokozódó vörösség, meleg tapintat, genny).
Ha láz, hidegrázás vagy általános rossz közérzet jelentkezik a csípés után — különösen ha olyan területen tartózkodott, ahol ismert a scrub typhus.
Ha a viszketés hosszú ideig fennáll, súlyos alvászavart vagy életminőség-romlást okoz.

Összefoglalva: a chiggerek apró, lárvastádiumukban parazitáló atkák, amelyek erős viszketést és bőrgyulladást okozhatnak. Megelőzéshez részben egyszerű ruházati és környezeti intézkedések elegendőek, a kezelés elsősorban tüneti; súlyosabb tünetek esetén orvosi ellátás szükséges.

Chigger kiütés 36 órával az expozíció után

Kérdések és válaszok

K: Mi az a csigaház?

V: A chigger egy kis, parazita atka, amely a magas fűben él, és a Trombiculidae család tagja.

K: Hogy néznek ki a csigák?

V: A chiggerek színe az élénkvöröstől a barnáig terjedhet, és szinte túl kicsik ahhoz, hogy szabad szemmel észrevegyük őket.

K: Mennyi időbe telik, amíg a csigaharapás megjelenik a csípés után?

V: A csípések általában 2-3 órával a csípés után jelennek meg.

K: Hol csípnek jellemzően a csigák?

V: A csigák jellemzően forró, nedves helyeken, például a hónaljban, a térd alatt és a nemi szerveken csípnek.

K: Hol élnek a csigák?

V: A chiggerek erdőkben és füves területeken, alacsony, nedves területeken, például erdőkben vagy bogyósgyümölcsösökben, tavak és patakok mentén, pázsitokon, golfpályákon, parkokban stb. élnek.

K: Mikor vannak a legnagyobb számban?

V: A csigák a nyár elején vannak a legnagyobb számban, amikor a fűfélék, a gyomok és más növényzet a legnagyobb.

K: Milyen csigafajok fordulnak elő Észak-Amerikában?

V: Az Észak-Amerikában található leggyakoribb csigafaj a Trombicula alfreddugesi nevű keményharapású csigafaj, amely az Egyesült Államok délkeleti részén, valamint a nedves középnyugati régiókban és Mexikóban is megtalálható.