A sakkverseny a sakkozók közötti, előre meghatározott szabályok szerint lebonyolított verseny, amely többféle formátumban rendezhető meg. A leggyakoribb formák a következők:

  1. Kiütéses (eliminációs) torna. A játékosok párokra osztva játszanak, a vesztes kiesik, a győztes pedig továbbjut a következő fordulóba. Előnye, hogy rövid idő alatt dől el a győztes; hátránya, hogy egyetlen rossz parti kiesést jelenthet egy jó játékos számára. Tipikusan olyan létszámnál használják, ahol a résztvevők száma 2^k (pl. 16, 32, 64), és a fordulók száma megközelítőleg log2(N).
  2. Mindenki mindenkivel (körmérkőzés, round-robin). Minden résztvevő egyszer vagy kétszer (egy körös vagy két körös rendszerben) játszik minden másik résztvevővel. Ez a legigazságosabb formátum, mert mindenki ugyanazokat az ellenfeleket kapja, viszont nagyobb résztvevőszám esetén nagyon hosszú és időigényes lehet (egy körös rendszerben a fordulók száma N−1). Gyakori a meghívásos, kisebb, erős mezőnyű tornákon és a döntő jellegű eseményeken.
  3. Svájci rendszerű esemény. Nagyobb létszám esetén ez a legelterjedtebb formátum. Az eseménynek előre meghatározott számú fordulója van, és általában sokkal több játékos van, mint forduló. Minden forduló után a hasonló eredményű játékosokkal párosítanak (a győztesek erősebb, a vesztesek gyengébb ellenfeleket kapnak). A párosításoknál figyelembe veszik a pontszámot, a korábbi párosításokat és a színelosztást; gyakran számítógép végzi a párosításokat. Ez a sakkvilág találmánya, és a sakkórához hasonlóan számos más kétszemélyes sportág is átvette. A svájci tornákon gyakori a döntetlenek eldöntésére szolgáló tiebreak-szabályok használata (pl. Buchholz, Sonneborn–Berger, közvetlen eredmény), valamint a részvételi kategóriák és élőértékelés (rating).

A versenyek lebonyolítását általában versenybíró (arbiter) felügyeli, aki betartatja a szabályokat és kezeli az esetleges vitás helyzeteket. A parti időkorlátja (időkontroll) meghatározza a játék tempóját: klasszikus (hosszú), rapid (közepes), blitz (gyors) és bullet (nagyon gyors) időkontrollok eltérő játékmenetet és stratégiát eredményeznek; az időhasználatot sakkórával mérik. Egyéni versenyek mellett gyakoriak a csapatversenyek (például olimpiák), illetve a két játékos közötti hagyományos mérkőzések és a többfordulós páros mérkőzések.

A versenyek eredményeit általában 1–½–0 rendszerben számolják (győzelem 1 pont, döntetlen 0,5, vereség 0). A nagyobb fordulós torna teljesítménye alapján a résztvevők FIDE-élőpontot szerezhetnek vagy veszíthetnek, és bizonyos tornák teljesítménye címnormák (pl. nemzetközi mester, nagymester norma) eléréséhez is hozzájárulhat.

Rövid történet: az első nemzetközi sakkverseny 1851-ben zajlott Londonban, és azóta a versenyek a sakkozás központi részévé váltak. Azóta a formátumok, szabályok és technikák folyamatosan fejlődtek: megjelentek a számítógépes párosítások, a világranglisták és az online versenyek, valamint a csalás elleni technológiák és fair play szabályok.

Gyakorlati megjegyzések: ha versenyen szeretnél részt venni, nézd meg a részvételi feltételeket (kategória, nevezési díj, létszámkorlát), ismerkedj meg az időkontrollal és a tiebreak-szabályokkal, valamint érkezz időben, és tartsd be a versenyszabályokat (időbeadás, jó viselkedés, elektronikus eszközök használatának tilalma). A kezdőknek érdemes kisebb, helyi tornákkal kezdeni, az eredmények és élőpontok alapján pedig lehet haladni a nagyobb, open vagy meghívásos események felé.